Vége a vihar előtti csendnek: olyan gigantikus időjárási anomália közelít, ami az egész világot a feje tetejére állítja

A természet ritkán produkál olyan látványos és mindent átható jelenséget, mint az éghajlati rendszerek nagy belső oszcillációja. Az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal nemrégiben tette közzé azt a jelentős tudományos bejelentést, amely szerint a legutóbbi La Niña szakasz hivatalosan is lezárult. Ez a hír azonban nem a nyugalom korszakát jelzi, hanem egy újabb, minden eddiginél intenzívebbnek ígérkező változás előhírnöke.

Az előrejelzések szerint 2026 későbbi szakaszában az ellentétes előjelű El Niño fázis veszi át az uralmat, és az első jelek már most arra utalnak, hogy egy rendkívüli erejű, úgynevezett szuper-eseménynek leszünk tanúi. Ez a két éghajlati mintázat a bolygónk legfontosabb természetes folyamatai közé tartozik, hiszen képesek alapjaiban átírni a Föld hőmérsékleti és csapadékviszonyait, befolyásolva több milliárd ember mindennapjait.

Az óceán és a légkör titokzatos együttműködése

Ahhoz, hogy megértsük, miért övezi ekkora figyelem ezeket a változásokat, érdemes megismerni az El Niño Déli Oszcilláció néven ismert éghajlati jelenséget. Ez alapvetően egy olyan természetes folyamat, amely során a Csendes-óceán trópusi területeinek tengerfelszíni hőmérséklete és a felette lévő légkör nyomása periodikusan ingadozik. Amikor semleges körülmények uralkodnak, az óceán felszíni vize a keleti medencében hűvösebb, míg a nyugati oldalon, Ázsia irányában melegebb. Ezt az állapotot a keletről nyugat felé fújó passzátszelek tartják fenn, amelyek a Nap által felmelegített felső vízréteget fokozatosan nyugatra tolják, miközben a mélyből hidegebb víz áramlik a felszínre a dél-amerikai partoknál.

Az El Niño fázis során azonban ez az egyensúly megbillen. A passzátszelek jelentősen legyengülnek, vagy olykor meg is fordulnak, ami azt eredményezi, hogy a meleg felszíni víztömeg elindul visszafelé, a keleti medence irányába. Ezzel szemben a La Niña periódusokban a normál szelek még intenzívebbé válnak, és a megszokottnál is több meleg vizet kényszerítenek nyugatra. Ekkor a keleti Csendes-óceánon a mélyből feltörő hideg víz hatására a tengerfelszín szokatlanul lehűl. A kutatók ezeket az állapotokat nemcsak a vízhőmérséklet, hanem a légköri nyomás különbségei alapján is azonosítják: míg az El Niño idején az ausztráliai Darwin környékén magasabb a nyomás a szokásosnál, addig a polinéziai Tahiti térségében alacsonyabb, a La Niña idején pedig ez a felállás pontosan megfordul.

A karácsonyi gyermektől a globális hőségrekordokig

A jelenség nevének eredete messzire, az ezerhatszázas évekig nyúlik vissza. A perui halászok voltak az elsők, akik felfigyeltek rá, hogy bizonyos években december környékén a tengervíz szokatlanul felmelegszik, ami elűzi a halakat. Mivel a jelenség tetőzése gyakran karácsony idejére esett, a spanyol El Niño de Navidad, azaz a Karácsonyi Gyermek nevet adták neki. Bár a név szelíd, a hatásai korántsem azok. Az El Niño események során az óceán hatalmas mennyiségű hőt ad le a légkörnek, ami globálisan megemeli a hőmérsékletet. Nem véletlen, hogy a mérések történetének legmelegebb éve, a kétezer-huszonnegyedik is egy erős El Niño hatására dőlt meg, amelyre rárakódott az emberi tevékenység okozta hosszú távú éghajlatváltozás is.

A hőmérsékleti hatások azonban régiónként rendkívül eltérőek és összetettek lehetnek. Míg bizonyos területeken perzselő hőség uralkodik, másutt szokatlan lehűlések tapasztalhatók az év különböző szakaszaiban. Az Egyesült Királyság példája jól mutatja ezt a bonyolultságot: a brit meteorológiai szolgálat megfigyelései szerint az El Niño gyakran enyhe télkezdettel, de kemény, hideg télvéggel jár, míg a La Niña éppen fordítva, hideg kezdettel és enyhébb befejezéssel ajándékozza meg a szigetországot.

Meteorológus szakértő az egyre szélsőségesebb időjárásról

Ha nem csökkennek gyorsan az üvegházhatású gázok kibocsátásai, az ilyen extrém nyarak válnak az új normává - mondta el a Pénzcentrum egy tavalyi cikkében Szabó Péter meteorológus, klimatológus.

A szakértő felhívta a figyelmet: fontos annak a ténynek a felismerése, hogy nemcsak a nyaraink, de egész éveink hőmérsékleti átlaga folyamatosan nő, és már nem ritkaság, hogy nálunk melegebb van, mint a klasszikus mediterrán országokban.

Melegedő éghajlatunknak köszönhetően már egyre több melegrekord dől meg, miközben egyre kevesebb hidegrekord.

– emelte ki akkor Szabó Péter.

A szakértő arról is beszélt, hogy a hőmérséklet-eloszlás kétféleképp változhat: nemcsak az átlag nő, hanem a szórása is. Ezt azt jelenti, hogy a kilengések is szélsőségesebbé válnak, de az eltolódás iránya egyértelmű – a melegebb értékek felé. Hazánkban ez különösen látványos:

2024-ben például 24 napon regisztráltak új országos melegrekordot, míg hidegrekordot csupán egyszer.

Ám világszinten sem sokkal jobb a helyzet: A meteorológus szerint 2023 júniusától 2024 júniusáig – vagyis több mint egy éven keresztül – a Földön minden hónap a legmelegebb volt a műszeres mérések kezdete óta.

Átrendeződő esőzések és pusztító viharok

Visszatérve az El Niño-hoz, amely még érezhetőbbé teszi a világban ezeket a szélsőséges folyamatokat:

A csapadékeloszlás megváltozása az egyik legkritikusabb következménye ezeknek a ciklusoknak. Az El Niño idején a melegebb óceáni víz délebbre és keletebbre tolja a csendes-óceáni futóáramlatot, az úgynevezett jet streamet. Ez a légköri változás rendkívül csapadékos időjárást zúdít az Egyesült Államok déli államaira és a Mexikói-öböl térségére. Ezzel egy időben a világ túlsó felén, Délkelet-Ázsiában, Ausztráliában és Közép-Afrikában drasztikus aszályok lépnek fel. A La Niña során a helyzet éppen az ellenkezőjére fordul: ilyenkor Ausztrália és Indonézia egyes részei küzdenek áradásokkal, miközben Amerika déli részei kiszáradnak.

A trópusi viharok dinamikája is követi ezt a ritmust. Az El Niño általában több trópusi vihart generál a Csendes-óceánon, de jelentősen csökkenti az Atlanti-óceán hurrikántevékenységét, védve ezzel az Egyesült Államok délkeleti partvidékét. A La Niña fázisban ez a védőhatás megszűnik, és az atlanti térségben felerősödik a viharképződés.

Emellett a tudósok aggasztó összefüggést fedeztek fel a légköri szén-dioxid szintje és az El Niño között is. A trópusi szárazság miatt a növényzet lassabban fejlődik és kevesebb szén-dioxidot köt le, miközben a Dél-Ázsiában gyakoribbá váló erdőtüzek hatalmas mennyiségű gázt juttatnak vissza a légkörbe, tovább gerjesztve a felmelegedést.

Gazdasági stabilitás és élelmiszerbiztonság a mérlegen

Az éghajlati mintázatok jelentősége messze túlmutat a meteorológián, hiszen közvetlenül érintik az infrastruktúrát, valamint az élelem- és energiaellátó rendszereket. Amikor az El Niño során elmarad a mélytengeri tápanyagok felszínre törése Dél-Amerika nyugati partjainál, az alapjaiban rendíti meg a tengeri táplálékláncot. A tintahalak és lazacok táplálék híján elvándorolnak vagy elpusztulnak, ami katasztrofális helyzetbe hozza a helyi halászközösségeket.

Az élelmiszerbiztonsági kockázatok globálisak: az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezete szerint a kétezer-tizenöt és kétezer-tizenhat közötti extrém El Niño esemény több mint hatvanmillió ember ellátását veszélyeztette. A kutatások azt is kimutatták, hogy ezek az epizódok érezhetően visszavetik a globális gazdasági növekedést a mezőgazdasági károk és a szélsőséges időjárás okozta újjáépítési költségek miatt.

A jövő bizonytalansága és a klímaváltozás szerepe

Bár az El Niño és a La Niña epizódok általában két és hét év közötti gyakorisággal váltják egymást, és legtöbbször kilenc-tizenkét hónapig tartanak, a viselkedésükben mutatkozó változások sok kérdést vetnek fel. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület jelentései szerint az ezerkilencszázötven óta megfigyelt ciklusok erősebbek, mint az azt megelőző évszázadban tapasztaltak. Ugyanakkor a fatörzsek évgyűrűiből és egyéb történelmi adatokból tudjuk, hogy már az ezerhatszázas évek előtt is voltak jelentős ingadozások az intenzitásban.

Jelenleg nincs egyértelmű tudományos konszenzus arról, hogy a globális felmelegedés közvetlenül okozza-e ezeket a változásokat, de bizonyos modellek azt sugallják, hogy az El Niño epizódok gyakoribbá és hevesebbé válhatnak, a két fázis közötti kilengések pedig szélsőségesebbek lesznek.

A mostani semleges állapot csupán egy rövid lélegzetvételnyi szünet, mielőtt 2026 közepén megkezdődne az újabb felmelegedési ciklus. A tudomány mai állása szerint fel kell készülnünk egy olyan időszakra, ahol az óceán és a légkör ezen hatalmas játéka újabb rekordokat dönthet meg, próbára téve alkalmazkodóképességünket és globális erőforrásainkat.

Milyen hatással lehet ez Európára és Magyarországra?

Bár az El Niño a trópusi Csendes-óceán térségében kialakuló jelenség, hatása nem áll meg a térség határainál: a globális légköri rendszer átrendeződésén keresztül közvetve Európa időjárására is kihat. Ez a kapcsolat azonban jóval gyengébb és nehezebben megragadható, mint a klasszikusan érintett régiókban, így a kontinensen – különösen Közép-Európában – inkább valószínűségi eltolódásokról, semmint egyértelmű következményekről beszélhetünk.

Az El Niño egyik legfontosabb európai „csatornája” az észak-atlanti térség légköri viselkedésének módosulása. A jelenség képes befolyásolni az úgynevezett észak-atlanti oszcilláció alakulását, amely meghatározza, hogy az Atlanti-óceán felől érkező ciklonok milyen pályán érik el a kontinenst. Ennek következtében Nyugat-Európában gyakrabban fordulhatnak elő enyhébb, csapadékosabb telek, míg Közép- és Kelet-Európa esetében – így Magyarországon is – a kép jóval összetettebb és kevésbé kiszámítható.

A hazai időjárás szempontjából az El Niño hatása jellemzően nem közvetlen, hanem inkább a háttérfolyamatok finomhangolásában jelenik meg. Egy erősebb esemény idején megnőhet a változékony, ciklonális helyzetek valószínűsége az őszi és téli hónapokban, ami enyhébb periódusokat és gyakoribb csapadékot hozhat, ugyanakkor ez nem zárja ki a markáns hidegbetörések lehetőségét sem.

A Kárpát-medence földrajzi helyzete – ahol az atlanti, a kontinentális és a mediterrán hatások egyaránt érvényesülnek – eleve hajlamosít az időjárási szélsőségek gyors váltakozására, amit az El Niño legfeljebb felerősíthet, de nem irányít egyértelműen.

Összességében tehát az El Niño inkább egyfajta háttérben működő befolyásoló tényezőként értelmezhető Európában: nem írja felül a regionális folyamatokat, de képes módosítani azok gyakoriságát és intenzitását. Magyarország esetében ez azt jelenti, hogy bár bizonyos tendenciák – például az enyhébb, csapadékosabb időszakok gyakoribbá válása – statisztikailag megjelenhetnek, az adott szezon konkrét időjárási lefutását továbbra is elsősorban a rövidebb távú, térségi légköri mintázatok határozzák meg.

Pénzcentrum kutatás a mesterséges intelligenciáról!

A Pénzcentrum és a Miskolci Egyetem közös kutatásra arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen a kapcsolata jelenleg az embereknek a mesterséges intelligenciához, mire használják, mire nem használják, és hogy milyen attitűddel közelítenek hozzá. Töltsd ki te is a teljesen anonim kutatásunk.