Kiderültek a mesterséges intelligencia titkos kockázatai: ezzel a magyar dolgozók nagy része túlságosan későn szembesül

A mesterséges intelligencia robbanásszerű térnyerése mára nemcsak a vállalati működésben, hanem a mindennapi munkavégzésben is meghatározóvá vált – a magyar munkavállalók kétharmada már most használ valamilyen formában AI‑eszközöket. Sok más mellett ez is elhangzott a Sicontact, IT-biztonsággal foglalkozó cég által szervezett „MI a baj? Mesterséges intelligencia, IT-biztonság és mentális egészség” című sajtóeseményen, ahol egy friss iparági kutatás legfontosabb megállapításait mutatták be, majd szakértői kerekasztal-beszélgetésben elemezték a mesterséges intelligencia üzleti, biztonsági és mentális hatásait.

A vizsgálat három fő területre fókuszált: az AI-használati szokásokra, az IT-biztonsági kockázatokra, valamint a mentális és társadalmi hatásokra.

A kutatás hátterében az áll, hogy az AI az elmúlt időszakban látványosan kilépett a szűken vett technológiai közegből, és a mindennapi élet részévé vált. Nemcsak hasznos eszközként, hanem egyre inkább potenciális kockázatként is megjelenik, különösen a megtévesztés és az információbiztonság területén. „Bárki, aki használ mostanában internetet találkozhatott az egyre élethűbbé váló AI tartalmakkal” – hangsúlyozta Andersen Dávid, a Mindminers Collective tanácsadócég senior kreatív munkatársa.

Egyszerre eszköz és fenyegetés

A kutatás egyik legfontosabb tanulsága, hogy a mesterséges intelligenciához való viszonyulás erősen ambivalens. A válaszadók jelentős része egyszerre tekint rá hasznos, hatékonyságnövelő eszközként és potenciális veszélyként.

A nyitott kérdésekre adott válaszokból kirajzolódott, hogy az AI-t sokan egyszerűen egy fejlett technológiai megoldásként, „segédeszközként” értelmezik, míg mások kifejezetten fenyegetőnek látják.

Sokak szerint rosszabb, mint az atombomba

– mutatott rá a végletes gondolkodásra Venczel Tímea.

Ez a kettősség nemcsak társadalmi csoportok között jelenik meg, hanem egyénen belül is: ugyanaz a felhasználó képes egyszerre lelkesedni a technológia előnyeiért és tartani annak hosszú távú következményeitől.

EZ IS ÉRDEKELHET

Kánai András jövőkutató: a ChatGPT-5 értő kezekben erősebb fegyver, mint egy rakéta

A jelen eseményei olyan sebességgel sodornak bennünket, hogy a jövőkutatás immár nem jóslás, hanem útmutató a túléléshez.

Terjedő használat, de még óvatos alkalmazás

A kutatás szerint a mesterséges intelligencia használata mára többségi jelenséggé vált a magyar munkavállalók körében. A felmérés alapján 65 százalékuk már kipróbálta vagy használja valamilyen formában, a fiatal, diplomás rétegnél ez az arány eléri a 80%-ot is, de még az 50 év felettiek körében is 45%. Ugyanakkor a társadalom 35%-a még mindig semmilyen formában nem találkozott ezzel a technológiával.

A használat ugyanakkor jellemzően nem teljes automatizációt jelent. A legtöbben inkább kiegészítő, úgynevezett kognitív támogató eszközként tekintenek az AI-ra: ötleteléshez, szövegíráshoz, információgyűjtéshez használják, nem pedig komplex feladatok teljes átvételére.

Ez részben a technológia korlátaival magyarázható, részben pedig azzal, hogy a felhasználók egyelőre nem bíznak meg annyira az AI-ban, hogy teljes munkafolyamatokat bízzanak rá. A válaszokból az is kiderült, hogy a felhasználói élmény jelentősen függ attól, ki milyen rendszert és milyen feltételek mellett használ.

Munkahelyi szakadék

A kutatás egyik legmarkánsabb megállapítása a munkahelyi használat és a vállalati felkészültség közti jelentős különbség. Miközben a munkavállalók közel harmada már a munkájában is használ AI-eszközöket, a cégek többsége még nem alakított ki erre vonatkozó stratégiát vagy szabályozást.

Ez a helyzet az úgynevezett „Shadow AI” jelenséghez vezet: a dolgozók saját eszközökkel, gyakran a munkáltató tudta nélkül integrálják az AI-t a napi munkavégzésbe. Ez nemcsak szervezeti, hanem komoly IT-biztonsági kockázatokat is felvet.

A kutatás szerint a munkavállalók részéről erős igény mutatkozik a világos iránymutatásra és képzésre, azonban ezek jelenleg csak korlátozottan állnak rendelkezésre. A háttérben részben a munkáltatókkal szembeni általános bizalmatlanság állhat, ami Magyarországon különösen erősen jelen van.

A beszélgetés során az is felmerült, hogy az AI használatából fakadó hatékonyságnövekedés miként oszlik meg a munkáltató és a munkavállaló között.

Az idő, amit megspórolnak, az így valóban a munkavállalóké

– utalt erre Andersen Dávid, rámutatva egy lehetséges feszültségforrásra.

Biztonsági és mentális kockázatok

Az IT-biztonsági és mentális hatások vizsgálata során a kutatás egyik legfontosabb eredménye, hogy a felhasználók jelentős része egyre nehezebben különbözteti meg a valós és a mesterségesen generált tartalmakat.

Ez különösen a social engineering támadások és az online manipuláció szempontjából jelent komoly kihívást.

– magyarázta Andersen Dávid, majd hozzátette: a nem használók általában nagyobb kockázatot érzékelnek, és pesszimistábban viszonyulnak az AI-hoz, míg a használók inkább a gyakorlati előnyöket hangsúlyozzák. Ugyanakkor bizonyos kérdésekben – például a munkahelyek jövőjét illetően – széles körű egyetértés mutatkozik: sokan tartanak attól, hogy egyes állások veszélybe kerülhetnek.

A mentális hatások közül kiemelkedik a valóságérzékelés torzulásának veszélye. Venczel Tímea szerint ez a kockázat közelebb áll a mindennapi realitáshoz, mint a klasszikus, sci-fibe illő forgatókönyvek.

A kutatás ugyanakkor egyfajta kettős reakciót is azonosított: az emberek egyszerre tartanak az AI-tól és relativizálják annak hibáit. Ez a hozzáállás hosszú távon nehezítheti a tudatos és biztonságos használat kialakulását.

A szakértők szerint a megoldás kulcsa a tudatosság növelése és az oktatás. A mesterséges intelligencia ugyanis nem önmagában jelent veszélyt vagy lehetőséget, hanem attól függ, hogyan integrálják a társadalomba és a munka világába.

Hogyan formálja az AI a gondolkodást?

A kutatás egyik kevésbé látványos, mégis kulcsfontosságú megállapítása az volt, hogy a mesterséges intelligencia használata ma még nagyrészt strukturálatlanul, autodidakta módon terjed. A felhasználók többsége nem szervezett képzések keretében sajátítja el az eszközök működését, hanem kísérletezéssel, próbálkozással tanul. Ez a „fű alatti” tanulási folyamat egyszerre gyorsítja az adaptációt, ugyanakkor torzíthatja is a használati mintákat.

A beszélgetés során többször is hangsúlyozták: bár az AI egyre fejlettebb, a felhasználók többsége továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy a végső döntés az ember kezében maradjon. Ez volt az egyik legerősebb konszenzus a kutatásban.

Az ember legyen az utolsó állomás a munkavégzésben

– fogalmazták meg a szakértők, ami jól mutatja, hogy a technológiával szembeni bizalom még mindig feltételes.

Ez a hozzáállás egyébként összhangban van a fejlesztői oldalon megjelenő narratívával is: az AI-t egyre gyakrabban nem önálló intelligenciaként, hanem együttműködő, „kognitív” vagy „kollaboratív” eszközként pozicionálják. A cél egyértelműen az, hogy csökkentsék a technológiával szembeni félelmeket, és elkerüljék azt a disztópikus képet, amelyben a mesterséges intelligencia kiszorítja az embert.

Ugyanakkor ezzel párhuzamosan megjelenik egy ellenkező irányú értelmezés is: egyes szakértők szerint éppen az a probléma, hogy az AI-t túlságosan „barátságos”, segítő eszközként kommunikálják, miközben valójában egy idegen, nehezen átlátható rendszerrel van dolgunk. Ez a kettős narratíva tovább erősíti a bizonytalanságot a felhasználókban.

Automatizálás helyett óvatosság – egyelőre

A kutatás idején még egyértelműen az óvatos használat dominált. A felhasználók többsége nem bízott rá komplex, nagy felelősséggel járó feladatokat az AI-ra, ami részben a technológia korlátainak – például a hallucinációknak – tudható be. Az ingyenes vagy alacsonyabb szintű rendszerek gyakran adtak pontatlan vagy hibás válaszokat, ami visszatartotta a felhasználókat a mélyebb integrációtól.

Ugyanakkor a szakértők arra is felhívták a figyelmet, hogy ez a helyzet rendkívül gyorsan változik. Az úgynevezett „agent” alapú rendszerek megjelenésével az AI már nemcsak válaszol, hanem cselekedni is képes, ami alapjaiban alakíthatja át a használati mintákat. A kutatás eredményei ezért inkább egy pillanatfelvételt adnak egy gyorsan mozgó célpontról.

Elbutulás vagy alkalmazkodás?

Az AI használatával kapcsolatban visszatérő kérdésként merült fel az úgynevezett „elbutulás” problémája. A vita azonban korántsem egyértelmű. A beszélgetésben elhangzott analógia szerint hasonló jelenséget figyelhettünk meg az okostelefonok elterjedésekor is: ma már kevesen tudnak telefonszámokat fejből, mégsem beszélünk feltétlenül kognitív hanyatlásról.

A kérdés inkább az, hogy a technológia használata átalakítja-e a gondolkodást, és ha igen, milyen irányba. Az AI esetében ez különösen éles dilemma: miközben jelentősen növelheti a hatékonyságot, fennáll a veszélye annak is, hogy a felhasználók bizonyos készségeket kevésbé gyakorolnak.

Ezzel párhuzamosan azonban az is látható, hogy a felhasználók többsége tudatosan igyekszik fenntartani az ellenőrzést, és nem adja át teljesen a döntéshozatalt a rendszernek. Ez a fajta „ember a hurokban” megközelítés egyelőre természetes fékként működik.

A valóság és a mesterséges világ határán

A kutatás egyik legaggasztóbb eredménye az volt, hogy a válaszadók 72 százaléka szerint egyre nehezebb megkülönböztetni a valódi és az AI által generált tartalmakat. Ez nemcsak technológiai, hanem társadalmi és mentális kérdés is.

A social engineering támadások fejlődése miatt a korábbi, ösztönös „szűrők” egyre kevésbé működnek. Az emberek ugyan érzékelik a problémát, de a reakcióik gyakran ellentmondásosak. Tipikus jelenség, hogy valaki tisztában van azzal, hogy egy tartalom mesterséges, mégis elfogadja vagy megosztja, mert „attól még jó”.

Ez a kettősség – a felismerés és a relativizálás egyidejű jelenléte – különösen veszélyes lehet. Egyrészt azt jelzi, hogy a társadalom kezd alkalmazkodni az új információs környezethez, másrészt viszont azt is, hogy a kritikai gondolkodás nem mindig lépést tartani a technológia fejlődésével.

Félelem és bagatellizálás egyszerre

A mentális hatások vizsgálata során egy sajátos paradoxon rajzolódott ki. Az emberek jelentős része komolyan tart az AI negatív hatásaitól – különösen a manipulációtól és a valóságérzékelés torzulásától –, ugyanakkor a mindennapi tapasztalatok gyakran bagatellizálják ezeket a félelmeket.

Erre jó példa, hogy miközben a felhasználók egyre kifinomultabb, nehezen felismerhető videókkal találkoznak, addig az AI még mindig képes alapvető hibákat elkövetni egyszerű feladatokban. Ez a kontraszt egyfajta „kognitív disszonanciát” hoz létre: a technológia egyszerre tűnik félelmetesnek és esendőnek.

A kutatás szerint az AI-t aktívan használók valamivel kisebb kockázatot érzékelnek, ami részben magyarázható azzal, hogy jobban értik a működését, részben viszont azzal is, hogy hajlamosak racionalizálni a használatukat.

A szakértők egyetértettek abban, hogy ebben a helyzetben kulcsszerepe lenne a tudatosításnak és az oktatásnak. A jelenlegi, spontán tanulási folyamatok ugyanis nem feltétlenül elegendők ahhoz, hogy a felhasználók biztonságosan és kritikusan használják az egyre fejlettebb rendszereket.