Örökre megváltozik a magyar foci a NER bukása után: sorra tűnnek el a játékosok, minden egy irányba mutat

A korábbi években a hazai futballba áramló, gyakran megkérdőjelezhető hatékonyságú állami és vállalati milliárdok korszaka az április 12-i választások után lezárult. Mivel a sportág a NER-ben szimbolikus helyet töltött be, a kormányváltással egy időben az eddigi főtámogatók – mint az MTVA és a Szerencsejáték Zrt. –, valamint a korábbi rendszer gazdasági elitje is visszavágta a klubok szponzorációját. A korábban "mini-Ciprusként" emlegetett, kiemelkedően magas béreket és adókedvezményeket kínáló hazai környezet megváltozása azonnal éreztette a hatását, hiszen a klubvezetők óvatosabbá váltak, spórolni kezdtek, a játékosfizetések pedig érezhetően visszaestek.

A játékoseladások hirtelen megugrását azonban nemcsak a gazdasági kényszer szülte, hanem az is, hogy volt kikhez nyúlni az utánpótlásban. Hatalmas lendületet adott a tavaly nyáron bevezetett "magyar ajánlás", amely anyagilag ösztönözte a fiatal hazai tehetségek szerepeltetését. Bár a szabályozás több klubvezető tetszését sem nyerte el, a magyar futballisták egyértelműen profitáltak a folyamatos játéklehetőségből. Ez éles kontrasztot mutat a 2021–2022-es időszakkal, amikor régiós szinten is kirívóan kevés lehetőséget kaptak a 21 év alatti fiatalok.

A kevesebb forrás és a több játékperc eredményeként az NB I hirtelen kifejezetten aktívvá és produktívvá vált a nemzetközi játékospiacon. Az idén nyáron befolyt 34,5 millió euró már a cseh élvonal korábbi számaival is összemérhető, és fényévekre van az egy évtizeddel ezelőtti, mindössze 350 ezer eurós szezontól. A bajnok Győr például 9,8 millió eurót keresett három játékosa – Csinger Márk, Tóth Rajmund és Vitális Milán – értékesítésével, míg az MTK 5,5 millió euróval gazdagodott öt tehetségének továbbadásából. Szintén jelentős összegekért igazoltak futballisták Belgiumba, Svájcba, Dániába vagy éppen Németországba a Ferencvárosból, a ZTE-ből, a Kisvárdából, a Nyíregyházából és az Újpestből is. Ha ehhez hozzávesszük a téli nagy átigazolásokat – mint a Bournemouth-ba szerződő Tóth Alexet vagy a Bajnokok Ligájában az AEK-kel szereplő Varga Barnabást –, a mérleg még impozánsabb.

Bár egyelőre kérdéses, hogy a mostani pezsgés tartós tendencia marad-e, vagy csupán egyszeri kiugrás volt, a nemzeti válogatott hosszú távon mindenképpen nyerhet azzal, ha a magyar futballisták hétről hétre nívósabb bajnokságokban edződnek. Ez komoly fegyvertény lehet a 2028-as Európa-bajnokság selejtezői előtt, hiszen megteremtheti a valós posztonkénti rivalizációt a nemzeti csapatban, elkerülhetővé téve a kényszerű honosításokat. A magyar futball átalakulása ezzel még nem ért véget, hiszen hamarosan kiderül, hogy az új kormányzat meglépi-e a túltámogatott, kilenc központból álló akadémiai rendszer észszerűsítését. A szakmai vélemények szerint ugyanis a minőségi munkához elegendő lenne három vagy négy kiemelt utánpótlás-műhely is, amivel milliárdos megtakarítást lehetne elérni.

(Címlapkép: Illyés Tibor, MTI/MTVA)