Érik a rezsikrach a magyar otthonokban: százezrek maradhatnak fűtés nélkül a 2025-2026-os fűtési szezonban

Ahogy beköszönt a fűtési szezon, családok százezrei néznek szembe a tél könyörtelen hidegével. Számos magyar otthonban merül fel az égető kérdés: vajon jut-e elegendő pénz a fűtésre, miközben a hideg hónapokkal együtt érkező borsos rezsiszámlák, vagy épp a télre szükségszerűen megvásárolt fa terheli meg alaposan a pénztárcájukat. Nem ritka, hogy a biztonságos, megfizethető lakhatás csak egy elérhetetlen álomnak tűnik.

A szakértői becslések szerint ma a magyar családok háztartásainak mintegy 10 százaléka, vagyis 450 ezer család nem tudja befűteni a lakását, akik közül sokan elmaradásban vannak a közüzemi számlákkal is. A háztartások egy tekintélyes része ráadásul energiaszegény, tehát

nem rendelkezik a komfortos élethez szükséges és megfelelő energiaszolgáltatásokkal.

Ennek több oka lehet a hálózat vagy hozzáférés hiányától kezdve az alapvető energiaszolgáltatás aránytalanul magas fogyasztói áráig a lakók jövedelméhez képest, akik emiatt nem tudják fizetni a költségeket és elmaradhatnak a számlák befizetésével.

A KSH megyei lakhatási adatai megerősítik azt is, hogy az alacsonyabb komfortfokozatú lakhatás leginkább észak-kelet Magyarországon, illetve az aprófalvas területeken jellemző. A legnagyobb szélsőséget Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében rögzítették, ahol még mindig több ezren fűtenek gyenge minőségű lignittel. És akkor még nem beszéltünk az úgynevezett „komfort nélküli, szükség- és egyéb lakásokról”.

És itt jön képbe a „lakhatási szegénység” fogalma: 2023-ban például mintegy 1,2 millió főt érintett olyan műszaki hiba, mint például a tető beázása, a falak nedvesedése vagy a nyílászárók rothadása. Ezek a problémák közvetlenül rontják az életminőséget és az otthonok energiahatékonyságát is.

Igen költséges lakhatási válsággal küzdünk

A megfizethető lakhatás sürgető kérdését a Régiók és Városok Helyzetéről szóló uniós éves jelentés hatodik kiadás is taglalja, amelyet az Európai Régiók Bizottsága (CoR) tett közzé az Európai Régiók és Városok 23. Európai Hetének nyitóülésén. A dokumentum az Európai Unió előtt álló legfontosabb regionális kihívásokat és az ezekre adott helyi megoldásokat elemzi.

Jelenleg körülbelül 47 millió európai nem tudja megfelelően fűteni otthonát, ami a 2020 óta növekvő energia-szegénység súlyosságát mutatja. Jelzi azt, hogy égető szükség van egy olyan kohéziós politikára, ami támogatja az energiahatékonyságot, a megújuló energiaforrásokat és a kiszolgáltatott csoportok felzárkóztatását. Tény, hogy az Európai Unió széles körű és költséges lakhatási válsággal küzd: évente mintegy 2,3 millió új lakóegység hiányzik, ami évi 270 milliárd euró beruházást igényel. Ahhoz, hogy a lakhatás megfizethető maradjon, szoros együttműködésre van szükség a régiókkal és városokkal. Ez különösen azért égető kérdés, mert az uniós régiók kétharmadában várhatóan csökkenni fog a népesség 2050-re, különösen a vidéki térségekben, ami erősebb társadalmi-gazdasági politikákat igényel a demográfiai átmenet kezelésére

– hangsúlyozták a brüsszeli nyitóeseményen a jelentést bemutató képviselők, amelyre a Pénzcentrum is meghívást kapott.

Újratervezés a megfizethető lakhatás biztosítása végett

Az Európai Bizottság eközben módosította a korábban kiírt programokat, hogy azok jobban tükrözzék a jelentősen megváltozott világban a kihívásokat és az új prioritásokat. A Régiók és Városok Európai Hetén tartott szakmai tájékoztatón elhangzott: a kohéziós politikának tehát bizonyítania kell, hogy képes alkalmazkodni és reagálni a változó valóságra.

Az Európai Bizottság ezért most arra ösztönzi a tagállamokat, hogy legyenek ambiciózusak, vizsgálják felül programjaikat, és csoportosítsanak át forrásokat az új, kiemelt stratégiai prioritásokra, mint:

• versenyképesség, különös tekintettel az európai stratégiai technológiák támogatására (STEP);
• védelem és biztonság;
• megfizethető lakhatás;
• vízgazdálkodási rendszerek rezilienciájának növelése;
• energiaátmenet és összekapcsolhatóság (különösen energia-infrastruktúrák).

A programok módosítása azonban komoly feladat, hiszen a 2021-2027-es programok végrehajtása már javában zajlik. Jelenleg az allokált források mintegy 54 százalékát már projektekhez kötötték. A tagállamoknak ezért most meg kell állniuk, értékelniük, újratervezniük, és ha szükséges, átcsoportosítani a forrásokat az új célok javára.

Felszámolják a szegregátumokat

A szociális célú városrehabilitáció, valamint a lakhatáshoz és a lakhatást segítő szolgáltatásokhoz való hozzáférés segítése bekerült a Terület- és Településfejlesztési Operatív Programba is, amely kiemelt figyelmet fordít a legkevésbé fejlett régiókra és az elmaradott térségekre. Háttérbeszélgetésen a brüsszeli tisztségviselők hangsúlyozták, hogy fontos cél az országon belüli egyenlőtlenségek csökkentése, kiemelten a négy legkevésbé fejlett régió (Dél-Alföld, Dél-Dunántúl, Észak-Alföld, Észak-Magyarország) fejlesztése.

A TOP keretében a kötelezettségvállalások közel 86 százalékon állnak, ami azt jelzi, hogy a források nagy részét már lekötötték. Egy felhívás még tervezés alatt van, két új felhívás pedig most került be a rendszerbe, amelyek mind a lakhatás javítására szolgálnak. A legnépszerűbb, megjelent felhívások a humán infrastruktúra-, az egészségügy, valamint a fenntartható városfejlesztésre fókuszálnak, valamint tervben van a négyes- és ötös számjegyű utak felújítása is. Az átfogó revalidálás folyamatát november végén zárjuk, a pályázatokból 10-20 százalékot utasítottunk el, akik nem feleltek meg a követelményeknek. A szociális regenerációs programok kötelezően tartalmaznak kiköltöztetési elemet, amivel egyes családokat integrált területre költöztetünk át. Akadtak olyan települések is, amelyek nem vállalták, vagy egyszerűen nem tudták megvalósítani ezt a kiköltöztetésre és integrációra épülő modellt. Néhány önkormányzat inkább saját forrásból próbálja rendezni a helyzetet, míg mások pályázati úton csatlakoznak a programhoz. Ilyenkor az önkormányzat meghatározott összeget igényel, amelyből meghatározott számú családnak kell támogatást nyújtania. Az értékelés TKR-alapú (Területi Kiválasztási Rendszer) rendszerben történik, vagyis a projektek elbírálása előre meghatározott, egységes szempontok alapján zajlik, amelyeket az adott térség fejlesztési prioritásaihoz igazítanak

– tudtuk meg a háttérbeszélgetésen, ahol az is kiderült, hogy a Biztosság felülvizsgálta a korábbi pályázati listázást is, hiszen sokan nem tudják teljesíteni a korábbi vállalásaikat a drasztikusan emelkedő lakásárak miatt.

A bizottsági tisztségviselők tájékoztatása szerint néhány önkormányzatnak ezért új pályázatot kell benyújtania. Úgy tudjuk, hogy nagyjából 5000 pályázat érintett eddig, és a TOP-ban eddig egy nagyobb kifizetés történt, két újabb most esedékes: októberben érkezik egy jelentősebb összeg, a többi várhatóan decemberben.

A TOP Plusz szociális célú városrehabilitációs beavatkozásai – a korábbi ciklus logikáját követve – a szegregátumok felszámolására és az integráció erősítésére törekszenek, adott esetben a kiköltözést támogató elemeket is rejtenek. Több önkormányzati projektleírás és felhívás ezt kifejezetten rögzíti, miközben a dokumentumok hangsúlyozzák: a beavatkozások nem vezethetnek új szegregáció kialakulásához. A tisztségviselők tájékoztatása szerint 2026-ra tervezik a kapcsolódó, első pilot projektet, amiről egyelőre csak annyit tudunk, hogy szociális vagy megfizethető lakhatást biztosít majd energiahatékonysági fókusszal néhány családnál megyei jogú, nagyobb magyar városokban. Értesüléseink szerint mindez az Operatív Program módosításának a része, és az irányító hatóságnak kell felgyorsítani a folyamatot, hogy megvalósulhasson a hozzá kapcsolódó kifizetés is még ebben a programozási időszakban.

Tetőkommandó az életveszélyes épületeknél

A KSH adatai alapján több száz hátrányos helyzetű település már évekkel, évtizedekkel ezelőtt rálépett a teljes leszakadáshoz vezető útra. Ezekben a községekben minden statisztikai mutató a hátrányok halmozódását mutatja: a komfort nélküli házak aránya ötszöröse, az általános iskolát be nem fejezett emberek aránya háromszorosa az országos átlagnak, miközben a településeken arányaiban háromszor több gyermek születik, mint máshol.

Komoly szakértői segítség nélkül esélye sincs ezeknek a településeknek a felzárkózásra. Hat éve indult el a Felzárkózó települések program, ami ma már több mint kétszáz helyszínen zajlik, huszonnyolc megvalósító szervezet segítségével. Most különösen aktuális, így gőzerővel zajlik a köznyelvben csak tetőkommandónak nevezett kezdeményezés. Ez lényegében azt jelenti, hogy a legrosszabb állapotban lévő, magántulajdonú házaknál végzünk kisebb, de életmentő beavatkozásokat, néhány százezer forinttól pármillió forintig terjedő támogatásokkal. Olyan lakóházakról beszélünk, ahol a tető már beszakadással fenyeget, a cserépkályha életveszélyes, vagy éppen omladoznak a falak. Ezek a beavatkozások nem teljes felújítások, inkább gyors, célzott segítségek, amelyekkel megakadályozzuk, hogy a családok végleg lakhatatlanná váló épületekben maradjanak

– árulták el a bizottsági tisztségviselők, hozzátéve, hogy itt a források felhasználása is speciális, hiszen a programban a bérköltségek viszik el a támogatás jelentős százalékát.

Ez egy komplex fejlesztés az állam által kijelölt, leghátrányosabb helyzetű településeken, ami diagnózis alapon működik, tehát reflektál a helyi sajátosságokra. A falvakban erős szociális munkát biztosít, de az eredmények is mérhetők. A brüsszeli tisztségviselők elárulták azt is, hogy ez Európai Uniós szinten egy olyan innovatív kezdeményezés, amihez nem találunk hasonlót sem. A dolgot tovább fűszerezi a program költségfüggetlen finanszírozása: itt ugyanis nem kell számlákat benyújtani, hanem bizonyos mérföldkövek és célokat elérése után történik a kifizetés. Az audit így nem a számlák valóságtartalmára, hanem az elért célokra fókuszál. Ezzel a kedvezményezett felelőssége, hogy hol, mi, mennyibe fog kerülni.

2026 nyarán zárulnak a „soft” jellegű, humán szolgáltatási elemek az aktuális projektciklusban. Az uniós intézmények az ezt követő időszakban összegeznek és hatást mérnek, hogy pontosan lássák, mely beavatkozások hozták a legerősebb eredményeket. Az azonban egyelőre bizonytalan, hogy a Felzárkózó települések program koncepciója megmaradhat-e ebben a formában. Az uniós tisztségviselők szerint az is lehet, hogy tovább folytatják a munkát a már programba került 300 településsel, de az is felmerül, hogy újabb hátrányos helyzetű falvakat vonnak be.

Okos, fenntartható és megfizethető lakhatás

A brüsszeli Régiók és Városok Európai Hete konferenciasorozaton idén a lakhatás kérdése a kohéziós politika kontextusában került előtérbe. Európa lakhatási válságáról több panelbeszélgetést is szerveztek.

Kritikus szakaszba lépett az európai lakhatási válság, amely magában foglalja a növekvő költségeket és a megfizethető, tisztességes szállások szűkösségét. A válságnak messzemenő következményei vannak, hiszen akadályozza a mobilitást. Tény, hogy a lakhatási válság korlátozza a szabad mozgást az unió egységes piacán belül, mivel a magas lakhatási költségek gyakran megakadályozzák az embereket abban, hogy munka vagy tanulás céljából elköltözzenek. Hatással van a helyi gazdaságokra, főként a túlzott lakhatási költségek miatt, miközben a már meglévő lakásállomány energiahatékonyság szempontjából sokszor elavult, ami hátráltatja az unió éghajlatvédelmi ellenállóképességét és környezetvédelmi céljait

– sorolta az „Európa lakhatási válsága: az EU és a kohéziós politika szerepe” című workshopon Andres Jaadla lakásügyi szakértő, aki az intelligens, fenntartható és megfizethető lakhatással kapcsolatos vélemény előadója a Régiók Európai Bizottságánál (CoR).

Jaadla konkrét javaslatokat is előterjesztett, és sikeres modelleket mutatott be a válság kezelésével kapcsolatban:

• Helyi felelősség és támogatás: szerinte a települési önkormányzatoknak elsődleges szerepük van a lakhatási igények kielégítésében. Ehhez az Európai Uniónak forrásokat és szakmai eszközöket kell biztosítania, hogy a helyi beruházások valóban megvalósuljanak.
• Európai megfizethető lakhatási terv: azt javasolja, hogy az Európai Bizottság dolgozzon ki egy átfogó uniós lakhatási stratégiát, amely összhangba hozza az uniós, nemzeti és helyi politikákat, és lendületet ad a megfizethető lakások fejlesztésének.
• Előregyártott felújítások: a gyors, előregyártott felújítások elterjesztését szorgalmazza. Ez költséghatékony és környezetbarát megoldás az elöregedett épületállomány energiahatékonyságának javítására. Ennél módszernél az épület energiahatékonyságát javító elemeket – például hőszigetelő paneleket, tetőszerkezeteket vagy homlokzati modulokat – nem a helyszínen, hanem üzemi körülmények között, előre gyártanak le.
• Okos várostervezés: az intelligens városfejlesztés eszközeivel az üresen álló, elhagyott vagy alulhasznosított területek újra bevonhatók lennének a városi életbe, például megfizethető és energiahatékony otthonok építésével.
• Többszintű kormányzás: hangsúlyozza az „aktív szubszidiaritás” fontosságát, vagyis hogy az EU, a tagállamok és a helyi önkormányzatok közösen, de a helyi igényekhez igazodva dolgozzanak ki megoldásokat.
• Célzott beruházási platformok: fontosnak tartja, hogy az uniós beruházási programok a nagyvárosok mellett a kisebb települések számára is elérhetők legyenek, hiszen a lakhatási válság nemcsak a fővárosokat, hanem a vidéket is sújtja.

Az úgynevezett előregyártott felújítás (angolul: prefabricated renovation vagy industrialised renovation) magyar szempontból azért lehet érdekes, mert a hazai lakásállomány jelentős része panel- vagy családi házas formában épült a 60-as és 80-as évek között, amelyek energiahatékonysági szempontból erősen elavultak. A módszer segítségével nem kell mindent bontani vagy egyenként szerelni, hanem például gyárban készülő, szabványosított elemekkel lehet akár néhány nap alatt újraszigetelni egy társasház teljes homlokzatát és tetőzetét.