Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter jelentősen csökkentette a 2025-ös növekedési előrejelzést 2,5%-ról 1%-ra.

Nyakunkon a lakáskatasztrófa Magyarországon: vallottak a szakértők, ezt még nagyon megjárhatjuk
2024 végén megjelentek az első konkrét vállalások: megfizethető lakhatás, albérletpiaci szabályozás, bérlakásépítés. De vajon történt-e bármi érdemi előrelépés? A szakértők szerint a kommunikációs fordulat ugyan valódi, de a gyakorlati lépések elmaradnak. A lakástörvény továbbra is változatlan, a bérlők jogai rendezetlenek, a leginkább rászorulók támogatása pedig látótávolságban sincs. A megfizethető lakhatás fogalma sincs pontosan definiálva – és ez nemcsak fogalmi kérdés, hanem politikai is. Kérdéseinkre Imre Júlia, az Utcáról Lakásba Egyesület képviselője, és a Periféria Közpolitikai és Kutatóközpont szociológusa, Jelinek Csaba válaszoltak.
Az elmúlt évek világszerte is, de Magyarországon talán különösen a recesszióról szóltak. Hol az elharapódzó benzinárak, hol a brutális élelmiszerárak sújtották a magyarokat. Mégis, talán a legszéleskörűbb elégedetlenséget az elmúlt években a lakhatási válság okozta Magyarországon, amelynek számos komponense van: megfizethetetlen albérletek, egekbe szökő rezsiárak, arról nem is beszélve, hogy minden harmadik magyar fiatalnak valószínűleg esélye sincs arra, hogy valaha is saját ingatlannal rendelkezzen.
Ebben a cikkben pedig arról írtunk, hogy az energiaszegénység közel egymillió embert érint itthon.
A problémát az ország vezetése is érzékelte, ennek következtében a tavalyi év végén 21 pontos gazdasági tervet hirdetett a kormány, amellyel többek között a lakhatási válság enyhítését tűzték a zászlajukra. Nagy Márton akkor így fogalmazott: „válság van Budapesten, amit meg kell oldani, és a kormány be fog avatkozni, többek között az Airbnb és a lakbérszabályok szigorításával.”
Mostani cikkünkben arra teszünk kísérletet, hogy kiderítsük, mi teljesült 2025-ös évben féltávnál a kormány lakhatási válság kezelésére vonatkozó vállalásaiból.
Mit jelent egészen pontosan a megfizethető lakhatás?
Ámon Katalin, a Közép Európai Egyetem (CEU) PhD-hallgatója tavaly a Pénzcentrumnak elmondta: az ENSZ illetékes szervezetének definíciója szerint: „a lakhatás az egyének és családok stabilitásának, biztonságának alapja, szociális, érzelmi és gazdasági életünk központja.”
Márpedig ha Magyarországon két fontos szempont:
- a lakhatás fenntarthatósága, ideértve a lakhatás anyagi terheinek mértékét, tehát azt, hogy
mennyi jövedelme marad a háztartásnak a lakhatással kapcsolatos költségek megfizetése
után, az eladósodás, hátralékok felhalmozásának, illetve a lakásvesztés kockázatát; - illetve a lakhatás minősége, tehát az, hogy a háztartás számára megfizethető lakhatás méltó
körülményeket biztosít, például nem túl zsúfolt-e, van-e fűtés, szigetelés, munkalehetőségek
a környéken,
rossz viszonyokat mutat, akkor a fenti definíció nem teljesül.
Gesztusok szintjén azóta sem halt el a probléma. De mi van a felszín alatt?
"Noha a lakhatási válság évek óta sújtja Magyarországot, a probléma csak nemrég került fel érdemben a kormány politikai napirendjére, előtte évekig elhanyagolták ezt a témát." - mondta el Imre Júlia, az 'Utcáról Lakásba! Egyesület' képviselője. "Ugyanakkor a téma most már ott van a hivatalos programokban, gazdaságpolitikai akciótervekben, sőt még a parlamentben is külön vitanapot szántak rá" - tette hozzá.
Ennek ellenére a konkrét lépések és azok iránya már jóval kevésbé adnak okot optimizmusra. A szakértő szerint
A szociális lakáspolitikai dimenzió teljesen hiányzik a gondolkodásból.
Jelinek Csaba, a Periféria Közpolitikai és Kutatóközpont szakértője kérdésünkre azt mondta: ők sem érzik úgy, hogy kézzelfogható eredmények születtek volna az elmúlt hónapokban.
Az intézkedéscsomag legjelentősebb eleme a lakhatási tőkeprogram volt: itt döntés született tavasszal 300 milliárd Ft forráskihelyezésről, viszont végül a pályázatba sajnos semmilyen módon nem jelent meg a megfizethetőség mint feltétel. Tehát míg ezekből a forrásokból az elkövetkező években lakások és kollégiumi férőhelyek létesülhetnek, ami némileg felpörgetheti az ingatlanfejlesztői és építőipari piacot, végső soron nem várható hogy a megfizethetőségi problémák érdemben javulnának.
– fogalmazott.
Hozzátette: Az intézkedéscsomag leginkább nem a lakhatási válság rendszerszintű okait célozta, csupán egy kis mértékű "felületi kezelést" jelent egy sokkal égetőbb probléma kapcsán.
Egyre több fiatal reked a mamahotelben
A Periféria Kutatóközpont szakértője szerint a kormány a Gazdaságpolitikai Akciótervében a felsőoktatási kollégiumi férőhelyek bővítését is előirányozta, ezek a beruházások többéves időtávon valósulhatnak csak meg – ha egyáltalán.
A jelenlegi gazdasági helyzet és a központi költségvetés helyzete alapján pesszmisták vagyunk azzal kapcsolatban, hogy rövid távon jelentős kollégiumi férőhelybővítések történnének.
– mondta el Jelinek Csaba.
Az ’Utcáról Lakásba! Egyesület’ tapasztalatai szerint a fiatal felnőttek lakhatási esélyei különösen rosszak, és évről évre tovább romlanak. A lakásárak és albérletdíjak növekedésével párhuzamosan egyre kevesebben képesek önállóan elindulni, még diplomával és állással sem.
A 18–35 év közötti korosztály több, mint 60%-a a szüleivel él – ez még akkor is kirívóan magas arány, ha elismerjük, hogy nem mindenki kényszerből marad a mamahotelben.
Bárkinek járhat ingyen 8-11 millió forint, ha nyugdíjba megy: egyszerű igényelni!
A magyarok körében évről-évre nagyobb népszerűségnek örvendenek a nyugdíjmegtakarítási lehetőségek, ezen belül is különösen a nyugdíjbiztosítás. Mivel évtizedekre előre tekintve az állami nyugdíj értékére, de még biztosítottságra sincsen garancia, úgy tűnik ez időskori megélhetésük biztosításának egy tudatos módja. De mennyi pénzhez is juthatunk egy nyugdíjbiztosítással 65 éves korunkban és hogyan védhetjük ki egy ilyen megtakarítással pénzünk elértéktelenedését? Minderre választ kaphatsz ebben a cikkben, illetve a Pénzcentrum nyugdíj megtakarítás kalkulátorában is. (x)
Imre Júlia hangsúlyozta, hogy a statisztikák mögött valódi emberi sorsok húzódnak meg. Az önálló lakásbérlés vagy -vásárlás nem pusztán pénzkérdés, hanem esély kérdése is. Budapesten az albérletpiac árrobbanása miatt egy szoba bérleti díja is eléri a 100 ezer forintot, egy kisebb lakásért pedig 250 ezret is elkérnek. Vidéken sem sokkal jobb a helyzet, különösen a nagyobb egyetemi városokban, ahol a kereslet fokozza az árakat. Imre Júlia szerint „a fiatalok jelentős része nem jut el odáig, hogy önállóan belépjen a lakáspiacra. Sokszor a továbbtanulásukat is ez nehezíti.”
Hozzátette: ez a probléma nem csak a felsőoktatási hozzáférést korlátozza, hanem hosszú távon társadalmi mobilitási akadályokat is emel. A szülői segítség, öröklés, vagy családi háttér nélkül szinte lehetetlen saját lábra állni – ez pedig rendszerszinten zárja ki a kevésbé tehetős rétegeket a lakáshoz jutás lehetőségéből.
Kollégium – elvileg van, gyakorlatban nincs
Sokan a kollégiumokat tekintenék a lakhatási válság gyors megoldásának – különösen a fiatalabb korosztály számára –, de a jelenlegi férőhelyszám ehhez szinte sehol sem elegendő. Imre Júlia hangsúlyozta:
Egy-egy kollégium felújításáról, bővítéséről ugyan lehet hallani, de nagyságrendi bővülés nincsen. Továbbra is kétszer, háromszor több diák jelentkezik a budapesti és vidéki kollégiumi férőhelyekre.
Az 'Utcáról Lakásba!' képviselője szerint a Diákváros projekt ígérete hosszú távon akár változtathatna ezen, de jelen állás szerint az első hallgatók legkorábban 2028-ban költözhetnek be. Addig marad a piaci albérlet, vagy a mamahotel.
Mi a gond a hitelalapú támogatásokkal?
A kormányzati lakástámogatási eszköztár jelenleg szinte kizárólag hitelalapú megoldásokból áll – ezek azonban az 'Utcáról Lakásba! Egyesület' szakértője szerint nem érik el a valóban rászoruló rétegeket. Ez különösen igaz azokra a fiatalokra és családokra, akik vagy jövedelmileg, vagy élethelyzetük miatt nem alkalmasak arra, hogy piaci alapon lakáshitelt vegyenek fel.
A megoldási lehetőségek között szerepelhetne az állami bérlakásépítés – lehetőség szerint olcsóbb, gyorsan kivitelezhető, moduláris építészeti elemekkel. Fontos lenne a már meglévő, de üresen álló lakások hasznosítása, akár nonprofit lakásügynökségek segítségével, akár közvetlen állami vagy önkormányzati programokon keresztül.
Szükség lenne a lakástörvény teljes reformjára is, amely részletesen újraszabályozza a bérlő és a bérbeadó jogait, kötelezettségeit, a bérleti díj emelésének feltételeit. Ez más nyugati városokban, pl. Bécsben most is rendkívül szigorúan szabályozott.
– magyarázta Imre Júlia.
A legsúlyosabb problémák azonban a szociálisan hátrányos helyzetű rétegeket sújtják – ők azok, akiket a jelenlegi lakáspolitika teljesen magára hagyott. „Jó lenne, ha végre az általunk sikerrel alkalmazott Housing First módszer állami dotálással, országos szinten is elterjedhetne.” – mondta a szakértő.
Jelinek Csaba szerint azonban nemcsak a szegény rétegek isszák meg a levét a jelenlegi lakhatási válságnak. A kutató szerint:
A középosztály lakhatási nehézségei az elmúlt évtizedben tovább romlottak.
Mint felhívta a figyelmet: a hitelalapú lakástulajdonhoz jutási támogatásokból a középosztály egy része kiesik. A probléma kezelésére Jelinek Csaba több megoldási lehetőséget is felvázolt:
- „Szükségesnek tartanánk a megfizethető bérlakásszektor jogszabályi definícióját és támogatását. Ehhez az intézményépítéshez hiányoznak jelenleg a jogszabályi feltételek és a lakásfinanszírozási eszközök.
- Másodsorban a megfizethető magánbérleti piac bővítését is fontosnak tartanánk: ehhez ösztönözni szükséges azt, hogy a lakástulajdonosok kiadják a befektetési célból vásárolt ingatlanjaikat, ezek az ingatlanok a hosszú távú bérleti piacon jelenjenek meg (és ne a rövid távú lakáskiadásban). Az itt elképzelhető eszközök között megemlíthetjük a lakásügynökségi modellt.
- Harmadrészt korábbi programok is feleleveníthetők lennnének: az 1998 és 2002 közötti első Orbán-kormány önkormányzatoknak nyújtott támogatásokat a bérlakásszektor bővítésére: újépítéssel, vásárlással és felújítással. Ez a program hiánypótló volt, igény is lenne rá mind az önkormányzatok, mind a lehetséges bérlők részéről.”
Periféria Kutatóközpont szerint:
A legnagyobb szükség egy hosszú távú országos lakhatási stratégiára lenne, amely célul tűzné ki a lakhatási válság felszámolását, szociálisan célzott eszközöket határozna meg a lakhatási szegénység felszámolására, és ezáltal a lakásszektor szereplőinek hosszú távon kiszámítható környezetet teremtene.
„Ez a perspektíva azonban a 21 pontos gazdasági akciótervben azóta sem kapott helyet” – zárták le a kutatók a gondolatmenetet.
Kutatás a PMÁP-kamatok befektetési lehetőségeiről
Az elmúlt mintegy 6 hónapban a kereskedelmi bankok versenyre keltek a lakossági állampapírokból (különösen a Prémium Magyar Állampapírból - röviden PMÁP) befolyó kamatok befektetési lehetőségeiért. Sokszor egymásra licitálva kínáltak és kínálnak a különböző típusú számlák (hagyományos bankszámla, értékpapírszámla, TBSZ, NYESZ) nyitásáért anyagi jutalmat, juttatást vagy visszatérítést a maguk sajátos és egyedi módján. A juttatásokért az ügyfeleknek természetesen különböző feltételeket kell teljesíteniük, nincs ingyen ebéd, ahogyan szokták mondani. A kérdés az, találkoztál-e ilyen jellegű számlanyitási akciókkal? Részt vettél bennük?
"Gyakori tévhit, hogy fenntarthatóan élni drága. (...) Pedig a fenntarthatóság sokkal gazdaságosabb" - Hegedűs Kristóf.
Egy fiatal közgazdász házaspár miért dönt úgy, hogy a budapesti életet hátrahagyva a Mátrába költözik, és megment egy 3,2 hektáros, kivágásra ítélt gyümölcsöskertet?
A környezettudatos, fenntartható életmód kialakítása mindannyiunk közös érdeke.
Anita a kislányának keresett használt télikabátot az online piacon, de a hatalmas kínálat ellenére sem találta meg, amit keresett. Így született meg a Ruhacsúszda ötlete.
-
Megtakarításból befektetés: avagy hogyan válhatunk befektetővé akár havi 50 ezer forinttal is?
Nyitrai Győzőt, az MBH Befektetési Bank üzlet- és termékfejlesztésért felelős vezérigazgató-helyettesét kérdeztük.


