Így ettek régen a magyarok: most megmutatjuk, mi számít retro konyhának

Ma már retro címkével illetjük a ’70-es, ’80-as évekre általánosságban jellemző gasztronómiát, ami egyébként a szocializmus hozadékaként elterjedt nagyüzemi étkeztetésben gyökerezik. A közbeszédben gyakorlatilag minden retronak számít, ami ebből a korszakból maradt ránk, legyen szó a belsőépítészetről, a bútorokról, a ruhákról, vagy éppen a korabeli receptekről - írja cikkében a HelloVidék.

Akkoriban a munkahelyi vagy iskolai menza, a családi konyha vagy éppen a nagymama főztje tipikusan ugyanazokból a jól megszokott, sokkal inkább laktató, mint egészséges fogásokból állt. Külön érdemes kiemelnünk azt is, hogy a szocialista családmodell a két dolgozó szülő felállást részesítette előnyben, ami azzal járt együtt, hogy a családtagok napközben a menzán étkeztek, házi koszt pedig leginkább vacsoraidőben vagy hétvégén került az asztalra.

Retro sós tésztaételeink közé soroljuk például a sült szalonnakockákkal ízesített túrós csuszát, a – még akkoriban is a fapados fogások közé tartozó – sajtos-tejfölös spagettit, vagy a laktató krumplis tésztát jól lepirítva, de a szaftos tarhonyáról sem szabad megfeledkeznünk. Az édes tészták repertoárja talán még ennél is bőségesebb: a lekvárral megkoronázott grízes tészta mellett nagy kedvencünk a mákos tészta vagy a diós tészta, a cérnametélttel készített vargabéles, a kristálycukorral megbolondított káposztás cvekedli, vagy az olyan édes főételek, mint a szilvásgombóc, a lekváros derelye, vagy például a pirított morzsába forgatott házi nudli lekvárral.