Újra divat a házasság? Húsz éve nem mondták ki ennyien az igent

Február 12-19-e között tizedik alkalommal rendezik meg Magyarországon a házasság hetét. A kezdeményezés két évtizede Nagy-Britanniából indult, és a család értékeit és fontosságát állítja a figyelem középpontjába.

Magyarországon a házasságkötések száma 2010-ig csökkenő tendenciát mutatott: az 1970-es években átlagosan még 97 ezer házasságot kötöttek évente, ám ez a szám az 1980-as években 73 ezerre, az 1990-es években 53 ezerre, az ezredfordulót követő évtizedben pedig 43 ezerre esett vissza. A 2010-es év jelentette az elmúlt évtizedek mélypontját, amikor egy év leforgása alatt mindössze 35 520 pár járult anyakönyvvezető elé. Azóta évről évre emelkedett a házasságkötések száma. A Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb, előzetes adatai szerint 2016. január-november között 48 920 házasságot kötöttek. Ez a szám a decemberi adatok nélkül is több volt, mint ahányan 2015-ben házasságra léptek, és a számokból úgy tűnik, hogy az elmúlt húsz évet tekintve 2016-ban házasodtak a legtöbben.

Az ezer lakosra jutó házasságkötések száma Magyarországon 2009-ben 4 százalék alá csökkent. Ez az érték 2015-ben emelkedett először jelentősen, 4,7 százalékra. 2016 első tizenegy hónapjára számított mutató pedig ezt az értéket is felülmúlta, így ebben az évben 5,4 százalék volt az ezer lakosra jutó házasságkötések száma.

A nők és férfiak átlagos életkora az első házasságkötés idején öt évvel emelkedett: míg 2000-ben a nők 24,7, a férfiak 27,2 évesen álltak anyakönyvvezető elé, addig 2015-ben az előbbiek 29,6, az utóbbiak pedig 32,4 éves korukban szánták rá magukat a házasságra. Ugyanezen időszak alatt az először házasulók aránya az összes megkötött frigyhez viszonyítva 75-80 százalék között mozgott. Válásra 2015-ben 20 315 alkalommal került sor, vagyis ezer lakosra 2,1 válás jutott.

A társadalomban az élettársi kapcsolat megítélése, elfogadottsága sokat változott az elmúlt években. Az élettársi kapcsolatokról nincs rendszeres évenkénti statisztika, mivel jogi értelemben nem tekinthető hivatalos családi állapotnak, és részletes elemzésükre is csak a népszámlálások alapján nyílik lehetőség. Az elmúlt évtizedekben a hagyományos családtípus veszített súlyából, ugyanakkor egyre elterjedtebbé váltak a házasságon kívüli együttélések, az élettársi kapcsolatok.

A legutóbbi, 2011-es népszámlálási adatok szerint a párkapcsolaton alapuló 2,2 millió családból 19 százaléknál élettársi kapcsolatban éltek a válaszadók, ez az érték két évtizeddel korábban még alig múlta felül az 5 százalékot. Figyelemre méltó az élettársi kapcsolatban élők körének változása: évtizedekkel ezelőtt a válást vagy a megözvegyülést követően választották ezt az együttélési formát, míg ma inkább a házasságot megelőző vagy azt helyettesítő megoldásként döntenek emberek az együttélés mellett.

A házassági homogámia, azaz a hasonló társadalmi jellemzőkkel bírók házasodása régóta a figyelem középpontjában áll. A népszámlálási adatok alapján vizsgálható, hogy az azonos iskolai végzettséggel rendelkező nők és férfiak párválasztáskor előnyben részesítik-e egymást. A 2011-es népszámlálási adatok azt mutatták, hogy a házaspárok 52,3 százalékának volt azonos iskolai végzettsége, az élettársi kapcsolatok esetén pedig 49,1 százalék volt ez az arány.

A 2011-es népszámlálás idején a 20-39 éves nőtlen, hajadon családi állapotú népesség 11,6 százalékának se élettársa, se gyermeke nem volt, teljesen egyedül élt.