Brutális pusztítás: szétbontják a frissen szigetelt társasházakat

Továbbra is aktuális a harkályprobléma Budapesten - tudtuk meg a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) sajtóosztályától. 2009 nyárközép óta, ha nem is túl nagy számban, de folyamatosak a bejelentések: harkályok lyukakat vájnak tégla és beton épületek szigetelésébe, illetve elvétve fa épületekbe vagy házak fa burkolatába. Az egyesület tavalyi közleménye szerint további problémaként szokták jelezni a harkályok kora hajnali dobolását a fém ereszen, ami megkeseríti a lakók életét azzal, hogy lehetetlenné teszi a nyugodt alvást.

A lakóházakra veszélyes, s az alvást megzavaró madárpopuláció tehát továbbra is jelen van a városban - ezek a elvárosiasodott madarak bárhol megélnek, ahol néhány fa van, így 15-20 fából álló belvárosi közparkokban, vagy a panelépületek között létesített zöld felületeken. Az agreszív madarak gyakran milliós nagyságrendű károkat okoznak az újépítésű, vagy frissen szigetelt lakóházakban. Az, hogy a harkályok pontosan miért vájnak méretes lyukakat a frissen szigetelt házak homlokzatába még a szakemberek számára is talány. Egy biztos, a madarak a faépületekre, illetve épületek faszerkezeteire korábban is nagy veszélyt jelentettek. A nem jól felületkezelt fában ugyanis megtelepednek azok a farontó bogár fajok, amelyek lárvái táplálékot jelentenek a harkály számára. 

Bár meglepő, de egyrészt ugyanez a jelenség állhat a frissen szigetelt házak rongálódása mögött is. Tökéletes kivitelezés ugyanis többnyire nem létezik. A szigetelési eljárás szerint a szigetelőanyagra üvegszövet-háló, ragasztóanyag és homlokzati színező vakolat kerül. Az építéskor általános eljárás, hogy a hőszigetelő táblákat habarcsfoltokkal ragasztják föl, a foltok között pedig üregek maradnak. Ezekbe a légrésekbe viszont könnyedén bejuthatnak az apró rovarok, és a madarak is megtalálják rajta azokat a pontokat, ahol feltörhető a többrétegű borítás.

Másrészt az is elképzelhető, hogy a madarak jelzőfaként, pusztán a kopácsolás hangja kedvéért használják a homlokzatokat. A harkályok ugyanis harsány hangadással jelzik társaiknak területüket, illetve a párválasztás során is fontos szerepet játszik a hangos kopácsolás. Mindezeket az is alátámasztja, hogy a városi harkályok általában azon a falon munkálkodnak, amely az élőhelyük felé néz. A legnagyobb gondot viszont az jelenti, hogy a problémára egyelőre nincs hatékony megoldás.

Azok a burkolatok, amelyek elég kemények ahhoz, hogy a harkályok - amelyek csőr és koponyaszerkezete a "kopogtató" életmódhoz specializálódott - ne tudják átütni, vagy elég simák hogy ne tudjanak megkapaszkodni, nagyon drágák. Üveggel, kőlapokkal, betonnal vagy márvánnyal burkolni minden épületet nyilvánvalóan nem járható út.  Így megoldást csak az új szigetelő eljárások vagy a meglévő szigetelések általános védelme hozhat. A kőzetgyapot szigetelés például ellenáll a harkályoknak, ez viszont némileg drágább a hagyományos szigetelőanyagoknál. Ugyanakkor a panelprogramokban többnyire az olcsóbb, Hungarocell-típusú anyagokat használták. De jó lehet a madarak ellen az is , ha eltartó háló kerül a burkolatra. A biológiai védekezés (riasztás) alkalmazott módszereinek hatékonysága viszont megkérdőjelezhető, ráadásul ehhez zöldhatósági engedély is szükséges.

A károsultaknak a harkályokkal kapcsolatos problémáikkal - beleértve a riasztási engedély kérelmet is - a területileg illetékes zöldhatósághoz kell fordulniuk. De nem árt tudni, hogy gyakorlat hiányában a kártérítési törvény sem feltétlenül védi a lakóközösségeket. A hatóság többnyire a tulajdonos károkozás megelőzésével kapcsolatos felelősségét hangsúlyozza. Az MME tavalyi közleménye szerint szükség lenne egy madártani, természetvédelmi, biztosítási, jogi, építéstechnológiai, szabványügyi szakemberekből álló munkacsoport létrehozására, amely megvizsgálná egyrészt a probléma biztosítási kezelésének lehetőségét, másrészt a káresetek megelőzése érdekében segítene kidolgozni garantált és elfogadható árú "harkálybiztos" falburkolási technológiákat.