Így is spórolhatsz a rezsin: ha rendesen fizetsz, jár a kupon

A hazai lakossági energiapiacon lényegében alig mutatkozik verseny a fogyasztókért, ami elsősorban az egyetemes szolgáltatáshoz kapcsolódó igen kemény árkontrollnak tudható be. A piaci szegmensbe való belépést tovább nehezíti a különböző fogyasztóvédelmi megfontolásokból származó előírások, amelyek betartása igen komoly költséget jelenten(é)nek egy új piaci szereplő számára, értve ez alatt például a ügyfélszolgálatok kiépítésére és nyitva tartására vonatkozó előírásokat.

A lakossági szegmensben, az egyetemes szolgáltatáson kívül mindössze két-három versenypiaci kezdeményezés tartható számon. Elsőként a földgázellátás terén jelent versenypiaci szereplő, az Emfesz az energiadíjból 8 százalékos kedvezményt ígért szerződő fogyasztóinak. A társaság üzleti modellje alapvetően olcsóbb gázbeszerzésre alapult, azonban e forrás elapadásával a társaság, és az általa kiépített hálózat is darabjai hullott.

Hosszabb távon tarthatónak tűnő modellel lépett a piacra nemrég a főként a távközlési piacon aktív Magyar Telekom. A német hátterű vállalat hagyományos (telekommunikációs) szolgáltatásai mellé kínálja kedvezményes árú energiaszolgáltatását. Az MTelekom célja az energiaszolgáltatás megindításával elsősorban meglévő ügyfélkörének többletszolgáltatáson keresztüli megtartása volt.

Az imént említett diszkontszemléletű szolgáltatásokkal szembe menve, az egyik egyetemes szolgáltató, az ELMÛ-ÉMÁSZ csoport "prémiumtermékkel" jelent meg versenypiac lakossági szegmensében. Az Elmű 10%-os energiadíj-felár mellett tiszta, megújuló forráson megtermelt villamos energiát kínál lakossági (és üzleti fogyasztói) számára.

A fent említett példákból kiolvasható, hogy azonos fogyasztási szint mellett igen korlátozottak a hazai lakossági fogyasztók lehetőségei a "spórolásra", így a "fogyasztói többlet"növelésére többynyire nem marad más megoldás, mint a különböző akciókban való részvétel. A szolgáltatók a legtöbb esetben egyetlen dologhoz kötik, az egyszeri kedvezmények, kuponok, stb. való jogosultságot, ez pedig nem más, mint az "időben fizetés".

Az egyetemes szolgáltatók részére egyrészt PR-tevékenységként is értékelhetők ezek a programok, másrészt pedig a fizetési fegyelem erősítését célzó "pozitív" eszközként. Ez utóbbival kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy hatalmas fogyasztói tartozások halmozódtak fel az egyetemes szolgáltatók mérlegében. A Magyar Energia Hivatal május végi adatai szerint az energiaszolgáltatókkal (áram, földgáz, távhő) szembeni (teljes) számlatartozás 143 milliárd forintot tett ki. A 90 napot meghaladó elmaradások ebből közel 65 milliárd forintot tesznek ki.

A négy nagy egyetemes gázszolgáltató közül a Főgáz és a Tigáz kínál kedvezményeket időben fizető fogyasztói részére. Előbbi társaság a Budapest Bankkal együtt dolgozott ki közös, hitelkártyával kombinált terméket, amelynek igénybevételével kedvezményt kap a gázfogyasztó a számlájából. A kártya egyébként a Főgáz honlapjának tájékoztatása alapján jelenleg épp nem elérhető, mert változnak a konstrukciós feltételek.

Az olasz Eni csoporthoz tartozó Tigáz kedvezményre jogosító klubkártyával honorálja időben fizető fogyasztóit. A kártya egyrészt kedvezményre jogosít több tucat szolgáltatóegységben (pl. éttermek, szállodák, állatkert, épületgépészeti termékek, stb.), másrészt pedig pontgyűjtő kártyaként is alkalmazható, amelyben részt vesz az olasy anyacéghez tartozó benzinkútlánc, az Agip is.

Az áramszolgáltatók közül a német hátterű ELMÛ-ÉMÁSZ csoport indított nemrég programot időben fizető fogyasztóik honorálására. A csoport negyedévente kuponfüzetet küld fizetési kötelezettségeit folyamatosan teljesítő ügyfelei részére, amelyek aztán a szerződő partnereknél (étterem, ruházat, könyv) történő vásárlás során felhasználhatók.

Az E.ON szintén kuponokkal, illetve kedvezményre jogosító kártyával törekszik javítani fogyasztói fizetési morálján. A társaság "Jutalomkártya" programjában több különböző szintet is meghatározott, amelyektől függően fogyasztói eltérő mértékű "jutalomban" részesülhetnek.

Összességben elmondható, hogy az adott piaci és szabályozói feltételek mellett korlátozott lehetőségek mutatkoznak a lakossági szegmensben történő valós piaci verseny kialakulására. A szolgáltatóváltásra az esetek meghatározó részében szinte alig mutatkozik érdemi lehetőség, a szolgáltatók által nyújtott "hűségprogramok" inkább PR-tevékenységként értékelhetők, amelyekkel fogyasztóik elégedettségének javulását igyekeznek elérni, illetve ösztönözni kívánják a számlák időben történő befizetését.