Pénzszerzés percek alatt - Mi történt a crach után?

Alapesetben abból indultunk ki, hogy a belső volatilitás azt mutatja, hogy az opciós kereskedők, market makerek mekkora voltilitást várnak az adott termék piacán az elkövetkezendő időszakban. Ha a belső volatilitás magas, akkor drágábbak az opciók, mert nagyobb elmozdulásra számítanak, ha alacsony, akkor olcsóbb az opció.

A belső volatilitás az a volatilitás, amit a Black-Scholes képletbe behelyettesítve a theoretical value megegyezik a market value-val.

/A Black-Scholes képlet az opcióárazás képlete, amit a későbbiekben még fogunk tárgyalni./

A képlet abból indul ki, hogy minden opciónak egyforma a belső volatilitása, és gyakorlatilag ez 1987-ig elfogadott tényállás volt.
Példával szemléltetve ha egy részvény 100 egység, akkor azt feltételezték, hogy ezen termék követekző hónapban lejáró opciói közül a 80 put/call, 85 put/call .... 100 put/call ... 115 call/put, 120 call/put is ugyan azt a belső volatilitást /implied volatility/ hordozza. Példánkban mindegyik helyen legyen 25%.

Az 1987-es crach után azonban megváltozott a helyzet, és mivel sokkal komolyabban foglalkoztak a quant-ok /a pénzügyet tudományos módon vizsgáló elemzők, akik általában fizikusok, matematikusok/ rájöttek, hogy ez az állapot, amelyet a Black-Scholes modellből feltételeztek, nem állja meg a helyét.

Azt vették észre, hogy indexeknél /és általában etf-nél/ az alacsonyabb strike magasabb belső volatilitást hordoz, mint a magasabb strike. Az előző példa esetén, ha ez a 100 egységbe kerülő részvény mondjuk etf, akkor 80 put/call belső volatilitása 35% a 85-é 32%, a 90-é 30%, a 95általában fizikusok, matematikusok/ rájöttek, hogy ez az állapot, amelyet a Black-Scholes modellből feltételeztek, nem állja meg a helyét.
Vagyis egyre "olcsóbbak" az opciók, ahogyan felfelé haladunk a strike priceok felé.

Mi ennek az oka? Ezt mái napig sokan vizsgálják, és sok magyarázat lehetséges. Egyrészt, hogy a nagyobb alapok, hedge fundok kereskedésére jellemző a call opciók kiírása bevétel gyűjtés miatt, és a put opciók vétele a portfolióbiztosítás miatt. Ezáltal a magasabb strike-on lévő callok belső volatilitása az eladói nyomás miatt esik, a putoké, amelyek alacsonyabb strike-nál vannak, a vételek miatt magasabb.
Ezen kívül egy esés általában intenzívebb lehet, mint egy emelkedés, ezért drágábbak a put opciók.

Ennek a neve a volatility smirk.

Részvények esetén már más lehet a helyzet, hiszen itt mindkét oldalra, felfelé és lefelé is lehet nagy elmozdulás, ezért itt az alacsony és a magas strike pricoknál magas a belső volatilitás, míg az atm opcióknál alacsonyabb.

A példánál maradva ha a részvény 100 egység, akkor a 80 put/call belső volatilitása 35%, a 85-é 32%, a 90-é 28% a 95-é 26%, a 100-é 25%, a 105-é 27% a 110-é 31%, a 115-é 33%, és a 120-é 36%.
Ha ezt vonaldiagramon ábrázolnánk, akkor egy "mosolyt" kapnánk, ezért ennek a neve a volatility smile.
Ez jellemző még a részvények mellett a devizákra is.