Nyugdíjügy: felkopik az állunk, ha ez így megy tovább

Az OTP Bank idén tavasszal is elkészítette országos szintű, 1 500 fős, reprezentatív mintán alapuló felmérését arról, hogy a bankkapcsolattal rendelkező, 18-70 éves magyarországi lakosság hogyan viszonyul az öngondoskodás kérdéséhez. A vizsgált célcsoport 49 százaléka az OTP ügyfele.

Az OTP Öngondoskodási Index a tavaly őszi adatfelvételhez képest 2 ponttal, 34 pontra emelkedett. Az index egy súlyozott mutatószám, amelyben számos változó elem ad ki egy összefoglaló értéket.

Kedvező tendencia, hogy a tavaly őszi 50-ről 55 százalékra emelkedett azoknak az aránya, akik valamilyen pénzügyi öngondoskodási tevékenységet folytatnak. Ez az arány főként annak köszönhetően javult, hogy az előző kutatáshoz képest 43-ról 50 százalékra nőtt a banki, egyéb pénzpiaci megtakarítással rendelkezők gyakorisága - magyarázza Kovács Antal vezérigazgató-helyettes. A pozitív elmozdulásban az is közrejátszott, hogy a felmérést készítők tapasztalata szerint valamelyest javult a közhangulat.

Magyarországon a bankhasználat még nem vált általánossá: a 18-70 éves népesség 61 százaléka rendelkezik bankszámlával. Megtakarítási szokásaik, illetve terveik alapján öt csoportba sorolhatók:

- 54 százalék folyamatosan takarékoskodik
- 17 százalék csak idén vagy jövőre kezdi meg a takarékoskodást
- 8 százalék feladta a takarékoskodást
- 10 százalék szünetelteti a takarékoskodást
- 11 százalék takarékoskodásra képtelen

A megtakarítók legnagyobb része (64 százaléka) otthon tartja a megtakarítását vagy annak egy részét, banki megtakarítási formát 54 százalék választott, s 16 százalék egyéb pénzpiaci formába - például befektetési jegy, állampapír, részvény) fektette a pénzét. Ezen arányok összege meghaladja a 100 százalékot, mivel egyesek többféle formában takarékoskodnak.

A megtakarításukat bankban tartók 28 százaléka a teljes megtakarítását folyószámlán jegeli, nem lekötött formában, s további 18 százalékuk részben ily módon tartalékol. Lekötött betétben a válaszadók 35 százaléka tartja a pénzét. Mindössze 5 százalékuk rendelkezik tartós befektetési számlával.

A bankkapcsolattal rendelkezők 68 százalékának van konkrét célja, mire fordítaná az összegyűjtött pénzét, ezen belül 53 százalék azoknak az aránya, akik többféle célra is spórolnak.

A felmérésben résztvevőket arról is megkérdezték, milyen anyagi vonatkozású tervüket sikerült az elmúlt évben megvalósítaniuk. A legnagyobb arányban, 19 százalékban a ruhatár bővítését, felújítását jelölték meg a válaszadók. A családtagok (például gyermek, unoka, testvér) tanulásának támogatására 14 százalékuk költötte a pénzét, nyaralást, illetve lakásfelújítást, -korszerűsítést 13-13 százalék jelölt meg. Ezzel szemben a válaszadók mindössze 5 százaléka takarékoskodott a nyugdíjas éveire, de ugyanekkora arányban költötték a pénzüket hobbival, sportolással, szórakozással kapcsolatos vásárlásra, nagyobb vagy rendszeres kiadásra is.

A következő egy évre meghatározott célokat is leginkább az "élj a mának" életérzés motiválja: a válaszadók 17 százaléka nyaralást, belföldi vagy külföldi utazást jelölt meg, míg 14 százalékuk a ruhatárát bővítené, s továbbra is 13 százalék fektetné a pénzét meglévő lakásába, házába. Valamelyest többen gondolnak a nyugdíjas éveikre: 7 százalék az aránya ennek a célnak. Biztató tendencia, hogy az időskorra való takarékoskodás a következő 4-5 évben már 11 százaléknak fontos cél, bár továbbra is a ruhavásárlás áll az élen 14 százalékkal.

Ki gondoskodjon az idősekről?

A tavaly őszi felméréshez képest emelkedett azoknak az aránya, akik úgy gondolják, az állam feladata gondoskodni arról, hogy az emberek idős korukban tisztességesen megélhessenek. Míg szeptemberben a válaszadók 61 százaléka gondolta így, addig márciusban már 65 százalék volt ez az arány. Harminc százalék úgy gondolta, már fiatal korától kezdve az egyén feladata gondoskodni arról, hogy nyugdíjas korában ne nélkülözzön, 2 százalék szerint a gyermekeknek kell a szüleikről gondoskodniuk, 3 százalék nem tudott egyértelmű választ adni a kérdésre.

A megkérdezettek összesen 72 százaléka most úgy látja, nem lesz elég az állami nyugdíja ahhoz, hogy tisztességesen megéljen idős korában. Az érintettek fele egészen biztos ebben, a másik része pedig valószínűsíti. Érdekesség ugyanakkor, hogy tavaly őszhöz képest jelentősen csökkent a szkeptikusok aránya: fél évvel ezelőtt még összesen 82 százalék nyilatkozott úgy, hogy biztosan (44 százalék), illetve valószínűleg 38 százalék) nélkülöznie kellene az állami nyugdíjából. 

A megkérdezettek 56 százaléka gondolja úgy, hogy a tisztességes megélhetése érdekében megpróbál tovább dolgozni, és később nyugdíjba menni. Ennél jóval nagyobb, 64 százalékos arányban feleltek igennel arra a kérdésre, hogy nyugdíj mellett végezhető állást szeretnének találni. Ugyanekkora volt az aránya azoknak, akik azt tervezik, hogy a kiadásaikon fognak spórolni. Alkalmi munkát, például takarítást, gyermekfelügyeletet, kertgondozást, magántanítványokat 38 százalékban vállalnának. Minden ötödik megkérdezett bízik abban, hogy nyer a lottón vagy a totón.

Érdekes tapasztalatok szűrhetők le a már jelenleg is nyugdíjas bankszámla-tulajdonosok által adott válaszokból. A válaszadók 90 százalékának nincs a nyugdíj mellett más jövedelemforrása. Ellenben csaknem a kétharmaduknak (64 százalék) van olyan megtakarítása, amelyet a nyugdíjas éveire gyűjtött, és most szükség esetén fel tudna használni.

A legfrissebb kutatási eredmények alapján kijelenthető, hogy az elmúlt két év távlatában nem változtak meg számottevően a bankszámla-tulajdonosok öngondoskodására jellemző mutatók. Bár érzékelhető egyfajta pozitív elmozdulás a megtakarítási termékek és formák számában, illetve a takarékoskodási szándék is némiképp erősödött, egyelőre nem lehet trendfordulóról beszélni.

A kutatás amellett, hogy egyfajta látleletet ad az öngondoskodási állapotokról, és előre vetít a jövőben jelentkező trendeket, arra is rámutat, milyen tényezők hátráltatják az öngondoskodás hazai elterjedését. Az egyik leghangsúlyosabb ezek közül, hogy a többség még mindig úgy gondolja, az államnak kell gondoskodnia a tisztességes időskori megélhetéséről. A másik hátráltató tényező a kiszámíthatatlan jövőtől való félelem, amely némileg meglepő módon inkább gátolja a hosszú távú megtakarítások tömeges elindítását, mintsem tettekre sarkallná a társadalmat - vonja le a felmérés következtetéseit Kovács Antal.