Egyszer még megköszönjük a recessziót

Az, hogy a pénzhez való hozzáállásunkat alapvetően a saját személyes - főleg a korai években szerzett - tapasztalatok alakítják, nem újdonság. Azonban a személyes élményeket nem helyettesíthetik a történelem poros lapjai. Hiába feltételezik a közgazdasági modellek, hogy az emberiség tanul a korábbi hibáiból és nem követi el azokat többet, a kollektív memória sajnos ebben a formában nem létezik. A múltbéli tapasztalatokat egyszerűen mindig semmibe veszik azok, akik a jelen vívmányait teljesen természetesnek veszik. Egyszerűbben szólva: egy gazdasági lufi kipukkanása még nem elég ahhoz, hogy megakadályozza a következő kialakulását.

Ám Ulrike Malmendier és Stefan Nagel esszéjében a "Depression Babies: Do Macroeconomic Experiences Affect Risk-Taking?"-ben (A recesszió gyermekei: hatással vannak-e makroökonómiai tapasztalatok a kockázatvállalásra?) felvetik, hogy a személyes tapasztalat igenis hosszútávú hatással van az egyes egyének viselkedésére. Az elméletre jó példa, miért volt olyan alacsony a 80-as évek elején az amerikai családok részvénytulajdona: a 70-es évek bukásai óvatossá tették a befektetőket.

A mostani válság egyelőre egy fontos leckét tanított meg a világnak: ne végy fel túl sok hitelt! A recesszió azonban várhatóan ennél is messzebbre mutat majd a helyes életvitel tananyagában. Amikor robog a gazdaság, az emberek könnyebben állnak a munka kérdéséhez, ha nem tetszik egy munkahely, már keresik is a következőt. A zsugorodó lehetőségek azonban sokakat megtanítanak majd arra, hogy a rossz munkahely is munkahely, amely biztosítja a család számára a napi betevőt.

A rendszerváltás után Magyarország lakosai számára egy új, szebb világ reménye csillant meg, nagyobb tévével, légkondícionált autóval és tengerparti nyaralással minden évben. Csakhogy a jólét hitelekből való finanszírozása és a spórolás teljes hiánya a mostani recesszióban akár végzetes is lehet. Aki nem tanulja meg, hogyan húzza össze a nadrágszíjat, könnyen csődbe mehet: előbb az autót veszi vissza a bank, aztán a hitelre vásárolt lakást is. Úgyhogy érdemes azelőtt gondoskodni a jövőről (megtakarítással, veszélyhelyzetek bebiztosításával stb.), mielőtt beüt a krach. A nehéz idők elmúltával pedig jól fog jönni az a tapasztalat, amit a "túlélési gyakorlaton" szereztünk.