Létbizonytalanság: több száz millió ember keresi külföldön a boldogulást

Ha a ma hazájától távol élő, és dolgozó összes ember egy országot hozna létre, és ott telepedne le; a világ ötödik legnagyobb állama jönne létre, ahol az össznépesség 3 százaléka, vagyis több mint 200 millió ember élne.

Ugyanennek az országnak a lakossága ma két és félszerese lenne az 1965-ben mértnek, és ez a népesedési trend a jövőben is folytatódna - derül ki a World Migration Report 2008 című jelentésből.

Az ország lakosainak közel negyedét ázsiaiak alkotnák, közel ugyanennyien származnának Észak-Amerikából, 19 százalékuk európai lenne, 17 százalékuk ex-szovjet országokból származna, 9 százaléka afrikai, és 3 százalékuk latin-amerikai gyökerekkel rendelkezne.

Soha nem látott szinteken a népvándorlási láz!

Az emberek mobilitása - mint ahogy az ábrán is jól látszik - soha nem látott szintre jutott 2000-2005 között, ami tulajdonképpen az emberek szabad mozgását, a könnyített munkavállalást előmozdító nemzetközi törekvések elkerülhetetlen következményének tekinthető. Az IOM becslései szerint 2010-ig továbbra is évi 2,5 millió ember hagyja el szülőhazáját, hogy másutt keressen munkát, megélhetést, hosszú távon azonban az évi 2,3 millió főnél fog állandósulni ez a szám, ami 40 százalékkal magasabb, mint az 1960-2005 között elvándoroltak éves átlagos létszáma.

Megfelelő migrációs politikával ez azonban még pozitívan is elsülhet, sőt! Ha belegondolunk, hogy a mai fejlett országok szinte mindegyikét érinti a társadalom elöregedésének problémája - az IOM becslései szerint 50 év múlva a fejlett országok 60 év feletti lakosai pont kétszer annyian lesznek, mint a gyerekek - , ami természetesen munkaerőhiányhoz is vezethet, miközben a Afrikában a 20-64 év közöttiek száma 2050-re megháromszorozódhat, nem nehéz kitalálni, hogy milyen előnyt lehetne kovácsolni a megfelelően levezényelt munkaerő-migrációból.

Ugyanakkor egyes szakértők szerint a válság a vándorlásnak is gátat szabhat, hiszen a munkanélküliség emelkedésével a bevándorlók száma is csökkenhet, különösen ha az egyes országok migrációs politikája, illetve egyéb intézkedései megnehezítik a külföldi munkavállalók számára az állásszerzést.

Hazánk lakossága szintén évek óta csökken, annak ellenére, hogy tranzitországból egyre inkább befogadó országgá válunk, vagyis még a hazánkba vándorló külföldiek sem tudják kiegyenlíteni a csökkenő népességszámot. A Tárki előrejelzése szerint például 2050-ig várhatóan 12 százalékkal csökken Magyarország népessége, és arányaiban egyre kevesebb lesz a munkaképes-korú lakosság.

Erre mi is megfelelő migrációs politikával tudnánk válaszolni, melynek feladata lenne többek között az is, hogy társadalmunkat, az embereket befogadóbbakká formálja. Egy 2006-ban készült felmérés szerint ugyanis 10-ből hárman úgy gondolják, hogy egyetlen migránst sem lenne szabad hazánknak befogadni, hiszen azzal állásszerzési lehetőségeink romlanak.

Sajnos a válság mélyülésével a bevándorlás-ellenes hangok valószínűleg csak erősödni fognak, különösen az alacsonyan képzett szakmunkásokkal szemben. Nagy-Britannia a feszültségek oldására már novemberben bejelentette, hogy csökkenteni kívánja a bevándorlók számát egymillióról 800 ezerre, ezért listát tettek közzé azokról az iparágakról, ahova egyáltalán fogadnak nem az Unióból érkező munkavállalókat.

Eközben az EU tagországaiból érkező munkavállalók, így a kétharmadukat adó a lengyelek időközben hazatértek idén, a gazdasági helyezet javulása, a bérek növekedése, másrészt a zloty erősödése miatt.