Hol jó Európában nőnek lenni? Beszéljenek a számok!

A férfiak és nők közötti bér-, státusz- és képzettségbeli különbségek az Eurostat adatai szerint alapvetően csökkentek 2000-2007 között, az EU27 átlagát tekintve. Az egyes országok tekintetében azonban jelentős különbségek mutatkoznak, amit nem csak férfi-női munkamegosztásra vonatkozó nézetek különbsége magyaráz, hanem a szükséges háttérintézmények (óvodai ellátástól kezdve a rugalmas munkaidőig) hiánya is.

2000-ben, a lisszaboni csúcstalálkozón az EU kormányfői azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy 2010-re az EU-t a világ legversenyképesebb gazdaságává teszik, melyet többek között munkahelyteremtéssel, valamint a nők munkaerőpiaci jelenlétének erősítésével szerettek volna elérni.

Ehhez természetesen szükség van olyan intézményekre is, melyek megoldják a gyerekfelügyeleti problémát, mindezt elérhető, és megfizethető módon, enélkül ugyanis esélyük sincs az anyáknak munkát vállalni, maximum csak részmunkaidőben.

A helyzet megoldására született nemrégiben az a brüsszeli javaslat is, ami 14 hétről 18 hétre emelné a minimális szülési szabadságot, ami alatt a fizetés 100 százalékát, de legalább a betegszabadságra járó összeget kapnák a nők.

A direktívával erősíteni szeretnék a kismamák elbocsátása elleni védelmet , valamint rögzítenék az azonos vagy egyenértékű munkába való visszatérés jogát, továbbá a gyermekgondozás lehetőségeit is bővítenék a bölcsődei és óvodai kapacitások bővítésével.

Hol dolgozik a legkevesebb nő?

A stratégia megfogalmazása, vagyis 2000 óta a nők foglalkoztatottsága jelentősen nőtt, míg a férfiaké csak nagyon kis mértékben, melynek köszönhetően csökkent a nemek közötti foglalkoztatásbeli különbség.

Az alábbi ábrán jól látszik, hogy a gap minden országban csökkent, vagyis a nők felzárkóztak a férfiakhoz, ennek megfelelően átlagosan 14,2 százalékponttal volt magasabb a férfiak körében a foglalkoztatás, mint a nőkében, szemben a 2000. évi 17,1 százalékponttal.

A legnagyobb különbség, ami az elmúlt hét évben is alig csökkent Máltán mutatkozik, ahol még mindig 37 százalékponttal magasabb a férfiak foglalkoztatottsági szintje, és a nők alig több mint harmada dolgozik, de Görögországban, Spanyolországban és Olaszországban is 20 százalékpont feletti az eltérés.

A legalacsonyabb, 10 százalékpont alatti eltérés a balti országokban, Bulgáriában és Franciaországban mérhető. Hazánk a maga 12 százalékpont körüli értékével megközelíti az átlagot, azonban az elmúlt hét évben nem sok változás történt ezen a téren.

Ehhez talán hozzájárul az is, hogy Magyarországon a többi uniós tagállamhoz képest már eddig is jobb volt a helyzet például szülési szabadság terén, nálunk ugyanis ez 24 hét, ami alatt a nők megkapják a korábbi fizetés 70 százalékát. Ez persze önmagában még nem magyarázza meg, hogy miért hasonló a férfiak és nők foglalkoztatása, az pedig végképp nem állapítható meg az adatokból, hogy ha ugyanolyan magas is a dolgozó nők aránya, vajon a körülmények, előmeneteli lehetőségek, vagy a munkabérük mennyiben mutat hasonlóságot.

Mivel a különbség leginkább a 25-54 évesek körében csökkent (19,3-ról 15,3 százalékpontra), így az azért elmondható, hogy a nők könnyebben megbirkóznak már a gyermeknevelési- és munkahelyi feladatok összehangolásával.

Fordult a kocka: a nők már képzettebbek a férfiaknál