6 év alatt 4 millió új munkahely: még sincs ok az örömre?

A "Foglalkoztatás Európában 2007" tanulmány azért már mutat jelentős előrelépéseket az eddigi erőfeszítések hatásaiként, ugyanis Európában több embernek van munkahelye idén, mint egy évvel ezelőtt. Az átfogó szakpolitikák a kulcsfontosságú területeken (például a munka életciklus alapú megközelítése) ráadásul ténylegesen javíthatják az uniós tagok társadalmi-gazdasági eredményeit.

Ahogy a tagállamokban folyamatosan nő az idősek aránya, egyre égetőbb kérdéssé válik a foglalkoztatásuk. A cégek ugyanis leginkább a fiatalokat szeretik alkalmazni, mivel ők még alakíthatóak, és merészebbek is döntéseikben. Az intézkedéseknek köszönhetően viszont az 55-64 év közöttiek foglalkoztatási aránya is javulni kezdett, 2000-ben még csak 36,6 százalék volt, 2006-ban viszont már 43,6 százalék.

A vizsgálatok szerint azok az intézkedések voltak a leghatékonyabbak, amelyek nem csak a nyugdíjazással foglalkoztak, hanem pénzügyi ösztönzőket, és foglalkoztathatósági szempontokat is tartalmaztak, mint például az egész életen át tartó tanulás, vagy a rugalmas munkaidő. Az aktív idősödési politika leginkább Dániában, Finnországban, és Svédországban mutat nagyon jó példát a többi ország számára.

A fiatalok munkaerő-piaci integrációja viszont szinte mindenhol továbbra is nehézségeket okoz. A fiatalok munkanélküliségi rátája továbbra is jelentős, 2006-ban 17,4 százalék volt. Az uniós tagoknál ez a szám lényegesen magasabb, mint az iparosodott országokban, Amerikában, Kanadában, vagy Japánban. A magas munkanélküliség oka leginkább a megfelelő képzés hiányában, és a munkaerőpiac széttagoltságában keresendő.

A fentiek mellett vállalatokon belüli rugalmasság és a folyamatos szakképzés is jelentős előrelépést eredményezne a fejlődésben. A csapatmunkával, a rotációs munkavégzéssel, vagy akár a munkavállalók számának megváltoztatásával könnyebben lehetne alkalmazkodni a változó feltételekhez. Az összetettebb feladatok nagyobb munkavégzési önállósággal történő szervezése pedig növelné a dolgozók elégedettségét, a vállalatok termelékenységét, és innovációs képességét is.

A dolgozók alkalmazkodását az új környezethez emellett lényegesen lehetne javítani a karrierkilátások növelésével, és a tanulási lehetőségek biztosításával. A problémák különösen az idősebb, kevésbé képzett munkavállalók, és a rosszul fizetett, bizonytalan körülmények között dolgozók esetében szorulnak megoldásra, vagyis a szakpolitika fókuszát ezek felé a rétegek felé kellene fordítani...