Rettegett állásinterjúk: a megjelenés a lényeg, nem a szakmai tudás?

Számos helyen lehet olvasgatni mind az interneten, mind könyvekben a helyes és megfelelő viselkedésről egy interjú során. Ez ugyanis eldöntheti a sorsunkat, mivel ezen áll vagy bukik a kiszemelt állás megszerzése. Ha az önéletrajzunk megtetszett a cégnek, akkor nem érdemes a képet elrontani a következő alapvető dolgokkal, számos szakmai buktató lehet egy interjún ezek nélkül is.

A legelső lehetőség arra, hogy elvágjuk magunkat a cég képviselőjénél a nem pontos érkezés, vagyis a késés. Pár perc még megbocsátható, mivel rá lehet fogni a forgalomra, de már ez sem vet ránk túl jó fényt. Inkább igyekezzünk korábban ott lenni, nehogy bármi probléma merüljön fel.

Sokakkal nyilván már az is elfordult, hogy fél vagy akár egy órás késéssel érkeztek meg, illetve meg sem jelentek egy beszélgetésen, mert elfelejtkeztek az időpontról, netán elaludtak. Ilyenkor a legjobb amit tehetünk, hogy elfelejtjük a pozíciót, mivel minden joggal azt fogják gondolni, hogy megbízhatatlanok vagyunk, vagy csak egyszerűen nem érdekel az állás. Vagyis a HR-es munkatárs, vagy a főnök, akivel találkoznunk kellett volna, inkább választ egy lelkesebb (és pontosabb) jelentkezőt.

A második gond, amit egyből észrevesz mindenki, mielőtt még megszólalnánk az öltözködés. Bár az elvárások szakmánként változnak, farmerban és sportcipőben sehol nem illik megjelenni. Informatikusoknál talán még elfogadható, de ott is azért inkább fekete legyen az a farmer, és egy ing társuljon hozzá. Egy bankban, vagy bármilyen vállalkozásnál viszont főleg ha magasabb beosztásról van szó, alapvető elvárás az öltöny, vagy a kosztüm.

A friss diplomások esetében a látható helyen lévő piercinget is tanácsos kivenni a beszélgetés idejére, sosem lehet tudni, hogy mit tart elfogadhatónak a főnök, és mit nem. De azért azt sem árt tudni, hogy pontosan milyen állásra, illetve beosztásra érkeztünk. Mi sem fogadnánk szívesen ha a behívott jelentkező azt sem tudná miért van ott.

Egy beszélgetés végeredménye sokszor már a megjelenéskor eldől. A tapasztalt interjúztatók már ez alapján meg tudják ítélni, hogy nagyjából alkalmas-e az illető a pozícióra. A megfelelő öltözet, a határozott megjelenés, a kézfogás, a köszönés, a testbeszéd többet számít, mint azt gondolnánk.

A mozgás, a taglejtés, az arckifejezések szinte mindent elárulnak rólunk. Ha azt próbáljuk eljátszani, hogy nyugodtak vagyunk, de egyfolytában fészkelődünk a székben, az mindent elmond. Az általunk adott jelzéseket ráadásul az emberek csak 7 százalékban észlelik a szavainkból, 38 százalékban a hangunk árul el minket, és 55 százalékban az arckifejezés alapján derülnek ki a lényeges dolgok.

A szemkontaktus szintén nagy jelentőséggel bír. Azok, akik valóban határozottak, domináns személyiséggel rendelkeznek, egyenesen a másik szemébe néznek, miközben a határozatlanabb jelentkezők elfordítják a fejüket, kerülik a tekintetet. De azért ezt se vigyük túlzásba, a bámulás számos kultúrában a kihívás jele, és sokan nem veszik jó néven.

Égő ha a mobil közbeszól...