Néhány dolog, amit nem árt tudni a munkaerő-kölcsönzésről

Mit is takar pontosan a munkaerő-kölcsönzés?

A Munka Törvénykönyve (MT) egy egész fejezetet szentel ennek a munkavállalási formának, a munkaerő-kölcsönzés is munkaviszonynak számít, bár igaz, nem egy hagyományos értelemben vett munkaviszonyról van szó.

Munkaerő-kölcsönzésnek a törvény alapján az a tevékenység minősül, melynek keretében a kölcsönbeadó (azaz a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó cég) a munkavállalót a kölcsönvevőnek (akinél a munkavállaló dolgozni fog) átengedi. A munkavállaló ennek alapján tehát a kölcsönbeadóval áll munkaviszonyban.

Az egyik neves, munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó cég megítélése szerint ez a foglalkozási forma bárki számára ajánlott, s lényegében nincs különbség a hagyományos munkavállalás és a kölcsönzés között. Az hogy milyen területről, mely vállalkozások, cégek keresnek kölcsönzött munkaerőt, szerintük teljes mértékben változó.

Amit azonban kiemeltek, hogy a kereskedelem területe még mindig dominánsnak minősül a munkaerő-kölcsönzésben. Egyébként változatos képet mutatnak a betöltött munkakörök is, egyre szélesebb a kölcsönzéssel betölthető állások palettája.

Mikor ajánlott?

A munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó cégek többsége akkor ajánlja ezt a megoldást, ha a cégnek alkalmi, időszakos munkaerőre van szüksége (így például szükség van munkaerőre addig is, amíg az eredeti pozíciót betöltő munkavállaló GYES-re megy). A munkavállalók közül pedig leggyakrabban azoknak ajánlják ezt a megoldást, akik esetleg pályakezdők, vagy épp két munka között vannak.

Megfelelő lehet ez a foglalkoztatási forma diákoknak is, akik a nyári szünet alatt kívánnak valamely cégnél munkát vállalni.

Mit érdemes tudni a munkaerő-kölcsönzésről?

A munkaerő-kölcsönzés speciális munkaügyi jellegéből fakadóan a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó cég válik a munkaadóvá, a foglalkoztató pedig a partner cég lesz. Ez tehát azt jelenti, hogy a munkavállaló ugyan a foglalkoztatónál (aki a kölcsönbe vevő, a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó cég partnere) "rója le munkakötelezettségét", a fizetését azonban a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó cégtől kapja meg. Ez tehát jelentős előnyt képvisel a kölcsönző cégek számára, hiszen a munkavállalóval kapcsolatban nem keletkezik plusz adminisztrációs teher, mivel a bérek, járulékok, egyéb költségek a kölcsönbe adó céget terhelik.

A MT rendelkezik arról, hogy a munkavállaló és a kölcsönbe adó között létrejövő szerződésnek kell tartalmaznia többek között azt, hogy a munkaszerződés kölcsönzés céljából jön létre, valamint rögzíteni kell a munkavállaló személyi alapbérét is. A kölcsönbe adónak és kölcsönbe vevőnek is külön kell szerződést kötnie, amelyben rögzítik a kölcsönzés időtartamát, a munkavégzés helyét, s az elvégzendő munka jellegét.

Amennyiben a kölcsönbe adó és a kölcsönbe vevő nem rendelkezik másképp, a foglalkoztatással kapcsolatos, jogszabályban meghatározott költségeket a kölcsönbe adónak kell viselnie. Ilyen költségek a törvény szerint különösen az utazási költségek, valamint a munkavégzéshez szükséges egészségügyi alkalmassági vizsgálat díja is.

Az, hogy valaki már "kikölcsönzött", nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy részmunkaidőben egyéb munkát vállaljon - hívta fel figyelmünket a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó cég. Mindössze annak a kritériumnak kell eleget tenni, hogy a Munka Törvénykönyve által meghatározott havi munkavállalás maximális határát nem szabad átlépni.