Most közölte a HungaroMet: 1901 óta nem történt ilyen Magyarországon, durva, ami ránk vár

1901 óta az idei volt a legszárazabb és a második legmelegebb nyár Magyarországon. Az állami meteorológia szolgálat, a HungaroMet a szárazság meteorológiai hátterét vizsgáló cikkében azt írta, a probléma már a téli félévben elkezdődött, hiszen az elmaradt csapadék miatt a nyár rendkívül száraz talajjal indult, amihez az is hozzájárult, hogy a szokásos kora nyári, Medárd-napi esők szinte teljesen elmaradtak. Június végén egy hosszan tartó anticiklon révén a Szaharából érkezett meg az első nagy hőhullám. A száraz talaj, az erős napsugárzás és az anticiklon együttesen hozta létre az úgynevezett hőkupolahatást, amelynek során a délről érkező levegő ahelyett, hogy lehűlt volna, tovább forrósodott. A felhőképződés teljesen leállt, a zavartalan napsütés pedig egyre jobban hevítette a felszínt.

Július végén egy újabb, egyenesen Afrikából származó, extrém forró légtömeg árasztotta el a térséget. Az északabbra húzódó légáramlási rendszer miatt a gyorsan mozgó hidegfrontok elkerülték a Kárpát-medencét, így nem tudták kisöpörni a hőséget. Ez a perzselő időszak egészen augusztus elejéig, majd utóhatásaiban szeptember első feléig kitartott, végleg megpecsételve a kiszáradó mezőgazdasági kultúrák sorsát.

A tartós szárazság alapvetően globális légköri folyamatokra vezethető vissza. A forró szaharai levegő egy része nyár elején Európa felé vette az irányt, miközben az Atlanti-óceán felett egy hatalmas, szinte az egész óceánt átfogó anticiklon épült ki. Ez a képződmény nemcsak blokkolta a trópusokról érkező nedvességet, hanem a szélrendszere el is fújta a meleg felszíni vizet Afrika partjaitól. A mélyből feláramló hidegebb tengervíz tovább csökkentette a párolgást, így még kevesebb vízgőz jutott a légkörbe. Ez az óriási anticiklon ráadásul a hurrikánok kialakulását is gátolta, amelyek egyébként jelentős nedvességet szállíthatnának északabbra.

A csapadékot hozó mérsékelt övi ciklonok energiájuk egy részét a légköri vízgőzből nyerik. Mivel az óceán felől alig érkezett nedvesség, ezek a viharrendszerek gyengék maradtak, és a nyugati szelek övével együtt a szokásosnál jóval északabbra szorultak. Az északi sarkvidék légáramlása "bezárkózott", a ciklonok északra tolódása miatt pedig elmaradt a nagy észak-déli hőcsere, ami a korábbi éveknél is szárazabbá tette a mérsékelt égövet.

A Kárpát-medencét különösen súlyosan érintette ez a megváltozott cirkuláció. A ciklonok északi elvonulása miatt hazánkba többnyire csak a frontok déli, legyengült és kiszáradó pereme jutott el. Az Alpokon és a Kárpátokon átbukó levegő elvesztette maradék nedvességét is. Emiatt állt elő az a helyzet, hogy bár a határokon túli hegyvidékeken esett az eső, Magyarország belső területein szinte alig hullott csapadék, legfeljebb csak néhány elszigetelt, heves zivatar hozott lokális enyhülést.

A legfőbb kérdés az, hogy ez a nyugati szeleket északabbra toló, sivatagi anticiklonok uralta állapot tartósan megmarad-e. Amennyiben a jövőben a sarki hideg levegő meg tud erősödni, és a ciklonok pályája újra délebbre tolódik, van esély a nedvesebb nyarak visszatérésére. Ha azonban a globális felmelegedés folytatódik, a 2026-os történelmi aszályt kiváltó száraz és forró légköri rendszer hosszú távon is mindennapossá válhat.