Titkos kripta rejtőzött a padló alatt: elképesztő dolgokat találtak a keszthelyi kápolnában

Mintha egy történelmi időkapszulát nyitottak volna ki Keszthelyen: a Szent Miklós-kápolna régészeti kutatása során egy korábban ismeretlen kriptára bukkantak a szakemberek. A rejtekhelyen összeroskadt fenyőfa koporsók maradványai láthatók, a régészek első becslése szerint akár négy elhunytat is eltemethettek itt. A történet azonban ennél jóval régebbre nyúlik vissza, hiszen a kápolna falain különleges, középkori falképek is rejtőznek.

A feltárás helyszíne a keszthelyi Szent Miklós-temetőkápolna, amely eredetileg a középkori Szentmiklósszeg település temploma lehetett. A szakemberek szerint az épület a 13. század végén vagy a 14. század elején épülhetett - írt a Zaol.hu. A mostani ásatás előtt geofizikai vizsgálatokat is végeztek, ezek alapján jelölték ki a kutatószelvényeket. A régészek többek között korábbi építési fázisok, járószintek és esetleges temetkezések nyomait keresték.

A legnagyobb meglepetés azonban bent, a szentély környékén érte őket

Egy fal teteje került elő, majd a bontás során kiderült, hogy a kövek és téglák mögött üreg húzódik. Először még az sem volt egyértelmű, hogy valóban egy külön helyiségről van-e szó. Egy tégla kivétele után azonban megnyílt egy nyílás, amelyről később kiderült: egy kriptába vezet. A régészek először endoszkóppal próbáltak betekinteni, majd rendkívül óvatosan, téglasoronként haladva bontották ki a bejáratot. A munka csaknem egy hétig tartott.

A feltárult kriptában összeroskadt fenyőfa koporsók maradványait találták. A régész első becslése szerint akár négy elhunytat is ide temethettek, de azt egyelőre nem tudni biztosan, hogy pontosan hány személy nyugszik a helyiségben. Csontokat jelenleg nem lehet egyértelműen látni a koporsódeszkák között, így az eltemetettek állapotáról sincs biztos információ. Az sem kizárt, hogy a látható koporsók alatt további temetkezés található.

A kriptát egyelőre nem bontják tovább, és a koporsókat sem nyitják fel. Ennek komoly szakmai oka van: a nyitás veszélyeztethetné azokat a szerves anyagokat – például textilt, fát vagy papírt –, amelyek még fennmaradhattak. A kutatók ezért elsőre famintát vesznek. A dendrokronológiai vizsgálat, vagyis a fa évgyűrűinek elemzése segíthet a faanyag korának meghatározásában, és így közelebb vihet a temetkezések idejének megismeréséhez.

Nem ez az egyetlen nagy felfedezés a kápolnában

A kripta önmagában is szenzációs lelet, de a régészek és restaurátorok számára legalább ennyire fontosak a kápolna falain előkerült középkori falképek. A különleges freskókra még 2000-ben, az épület felújításakor figyeltek fel. A kutatás később folytatódott, 2022-ben pedig a belső tér falkutatása újabb meglepetést hozott: kiderült, hogy szinte valamennyi falon gótikus festés rejtőzik.

A restaurátori kutatások szerint két különböző középkori festési réteg található egymás alatt. A felső nagyjából 1390 körül készülhetett, míg az alatta lévő festés a 14. század elejére tehető. A régebbi rétegen apró arcok és alakok rajzolódnak ki, amelyek egy trónjelenet részletei lehetnek. A falképegyüttes ikonográfiai szempontból is különleges: hat egész alakos figura és egy mozgalmas küzdelmi jelenet részletei is fennmaradtak. A szakemberek szerint a képeket valószínűleg egy vándorló festő készíthette.

A kápolna középkori freskói azért is jelentősek, mert az épület külső és belső falain egyaránt fennmaradtak középkori festmények. A külső falképek között Magyarország egyik legnagyobb kiterjedésű, fennmaradt középkori kültéri falképegyüttese is megtalálható. A kápolna belsejében megtalálták a hajó egy korábbi, mintegy húsz centiméter vastag járószintjét is, valamint az 1775-ben kialakított barokk téglapadló nyomait. Előkerült egy barokk oltár alapozása, illetve egy korábbi oltár és a hozzá tartozó lépcső maradványa is. A leletanyag sem mindennapi: a kutatás során pénzérmék, egy középkori gomb töredéke, kerámiadarabok és freskótöredékek is napvilágot láttak.

A kápolna története jóval összetettebb, mint hitték

A Szent Miklós-kápolna történetében több nagy korszak is egymásra rakódott. A középkori templom a török időkben elpusztult, majd a 18. században újjáépítették és átalakították. A szakirodalom szerint 1717-ben barokk stílusban építették újjá, 1775-ben pedig ismét jelentősen megújították.

A 20. század elején újabb nagy változás következett: 1909-ben a kápolnát Vaszary Kolos bíboros, hercegprímás temetkezési helyévé alakították, és ekkor a Vaszary-kripta is kialakult.