Meglepő fogás a Dunában: a kutatók a partközelben akadtak rá a pettyes különlegességre

A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Vízi Ökológiai Intézete a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóságával és a HUN-REN Állatorvostudományi Kutatóintézettel együttműködve hat dunai helyszínen – Gönyűnél, Nyergesújfalunál, Sződligetnél, Kisapostagnál, Paksnál és Mohácsnál – végzett kutatóhalászatokat. A szakemberek mind a part menti zónában, mind a mélységi mederben gyűjtöttek adatokat, hogy átfogó képet kapjanak a halállomány szerkezetéről - olvasható a sajtóközleményben..

A felmérés során összesen 34 halfajt azonosítottak. A mélységi meder fajgazdagsága a korábbi évekhez hasonlóan kisebb (21 faj) volt, mint a parti zónáé (33 faj). A halványfoltú küllő – egy védett őshonos faj – és az idegenhonos csupasztorkú géb bizonyult a leggyakoribbnak a mélyebb vizekben. A parti területeken a szélhajtó küsz és a csupasztorkú géb voltak a legnagyobb számban jelen.

Védett fajok visszatérése

A kutatók különösen örömtelinek nevezték, hogy Gönyűnél és Nyergesújfalunál ismét sikerült kimutatni a védett botos kölönte példányait, amelyet hosszú ideig eltűntnek hittek a térségből. Emellett Mohácsnál kecsegék és törpecsíkok is horogra kerültek, míg a balin és a fokozottan védett német bucó fiatal egyedeinek nagyobb száma azt jelzi, hogy az idei év kedvező lehetett e fajok szaporodása szempontjából.

A felmérés során egy váratlan fogás is akadt: Paksnál a kutatók egy pettyes busát találtak a part közelében, holott ez a faj jellemzően a nyílt víz felsőbb rétegeiben él.

A mintavételek részeként a szakemberek a halak egészségi állapotát is vizsgálták, különös tekintettel a halpenész jelenlétére. „A halpenész egy másodlagos kórokozó, amelynek előfordulása sokat elárul a halak általános egészségi állapotáról” – magyarázta Eszterbauer Edit és kutatócsoportja. Az eredmények biztatóak: 27 vizsgált halból mindössze egyetlen egyed volt fertőzött, ami arra utal, hogy a Duna halállománya jó kondícióban van.

A kutatás nemcsak tudományos, hanem természetvédelmi szempontból is fontos, hiszen segít feltárni a folyó ökológiai állapotát, valamint nyomon követni az őshonos és idegenhonos fajok arányának változását. A szakemberek szerint az idei eredmények arra utalnak, hogy a Duna élővilága – bár folyamatosan változik – stabil és egészséges közösséget alkot.