Fillérekért kapható a szezon csodagyümölcse: ebből készül a legfinomabb házi lekvár, itt a titkos recept

Ha te sem szeretnél lemaradni a magyar szilva szezonjáról, jó helyen jársz: cikkünkből megtudhatod, mi a különbség a dzsem, a lekvár és kőkemény hungarikumunk, a szatmári szilvalekvár között. Nézzük, melyik típus hogyan készül, milyen szilvával érdemes dolgoznunk és mennyi cukrot érdemes használnunk ehhez az eleve rendkívül édes gyümölcshöz. Kipróbált receptünk bemutatása során azt is megtudhatod, hogyan készül a mi verziónk – már most eláruljuk róla, hogy isteni!

Hungarikumunk, a szatmári szilvalekvár

Leghíresebb hungarikumaink közé tartozik a szatmári szilvalekvár, amit hagyományosan besztercei szilvából vagy nemtudom szilvából főznek vörösréz üstben - ennek külső felületét sárral tapasztják be, egy katlanba állítják vízszintben, végül tisztára törlik. A szatmári szilvalekvárhoz nem használnak cukrot, színtiszta szilvából főzik lassan, órákon keresztül, folyamatos kevergetés mellett, amely nélkül a lekvár könnyen leégne. A végeredmény egy sötét, már-már fekete színű szilvalekvár, melynek állaga kifejezetten kemény, még éppen kenhető állagú.

A szatmári szilvalekvár tökéletesen alkalmas különféle sütemények töltésére, ugyanis masszív állagának köszönhetően nem folyik ki az olyan kelt tésztákból, mint például a lekváros bukta, azonban számos más különböző étel készítéséhez használhatjuk. Érdekesség, hogy jótékony egészségügyi hatásai miatt a népi orvoslásban is hasznosították: magas vastartalma miatt a vérszegénységet kezelték vele, de emésztési bántalmak, például székrekedés feloldására is használták.

Magvaváló szilva

Dzsem vagy lekvár: mi a különbség?

A szilvalekvár készítése során mindig nagy dilemma előtt állunk: mit főzzünk belőle, dzsemet vagy lekvárt, mennyi cukrot, dzsemfixet kell hozzá használni? Nos, a dzsem és a lekvár között az az alapvető különbség, hogy a dzsemet nem szükséges szétfőzni, a felszeletelt gyümölcsöket elég csak annyira megfőzni, hogy puhák legyenek, de megmaradhat rostosságuk. Ebben az esetben a gyümölcs természetes cukor- és pektintartalma helyett a dzsemfix játssza a kötőanyag szerepét: amikor késznek ítéljük a dzsemet (lehet egészen darabos vagy pépes is), adjunk annyi tasak adalékot az alaphoz, amennyit a csomagolás ír, keverjük el alaposan, forraljuk össze, majd mehet az üvegbe.

A dzsemmel szemben a lekvár már egy sokkal inkább szétfőzött gyümölcspépet foglal magában, ahol a hosszas, sűrű kevergetés mellett történő főzés hatására elpárolog a gyümölcsben található víz, de a cukor megmarad, és fokozatosan egyre sűrűbbé válik a végeredmény. Ebben az esetben sem kell a szilvát órákig főzni, hogy egy szatmári stílusú, kemény lekvárt kapjunk: nyugodtan álljunk meg félúton, ahogy a mi receptünk is írja, és szükség szerint adjunk hozzá egy kevés dzsemfixet, hogy javítsunk az állagán.

Tipp: a házi szilvalekvár készítéséhez érdemes magvaváló szilvát választanunk, ugyanis ezeket a szilvaféléket könnyebb megtisztítani, így gyorsabban elkészíthetjük lekvárunkat.

Mi mindenre jó a szilva?

Bár a legtöbben lekvárként vagy pálinkaként fogyasztják, érdemes a szezonjában frissen is ennünk belőle, ugyanis a szilva remek vitamin- és ásványianyagforrás. Akár frissen, akár lekvárként nyugodtan használjuk bármilyen süteményhez, fánkhoz – hallottál már a szilvalekváros krepliről? -, édes főételekhez; ízlés szerint egészítsük ki mákkal, dióval. A szilva savanyúságnak is kiváló, érdemes egy-két üveggel elrakni belőle sós vízben fermentálás céljából, illetve, ha van otthon aszalógépünk, a házi aszalt szilvával is megpróbálkozhatunk.

Nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy a szilva kompótnak is kiváló: ehhez használjunk keményebb húsú felezett szilvát, ami nem fő könnyen szét a hőkezelés során. A szilvát önmagában vagy más gyümölcsökkel kombinálva használhatjuk ivólé- és szörpkészítésre is, amelyek tartósítószerektől mentesen hónapokig, évekig elállnak a kamra polcain. Most pedig nézzük, hogyan készül a szilvalekvár úgy, ahogy mi szeretjük!

EZ IS ÉRDEKELHET

Fillérekért kapható a szilva, ne maradj le: íme, a Nagyi-féle szilvás gombóc eredeti receptje

A szilvásgombóc egyike azoknak a kötelező nyári fogásoknak, amelyeket minden évben érdemes elkészítenünk, amíg csak tart a magyar szilva szezonja.

Recept: Szilvalekvár házilag

A mi szilvalekvárunk arany középutat képez a rostos dzsem és a kemény szatmári szilvalekvár között: hamvas, aprószemű, magvaváló típust használtunk hozzá, amelynek zöld a belseje, kóstolásra karakteres, enyhén savanykás, a főzés során csodás, mélybordó színt öltött. Az alábbi mennyiségeket vegyük irányadónak (ha nem elég édes a szilvánk, nyugodtan használjunk hozzá több cukrot), a mennyiségeket pedig arányosan növeljük, ha nagyobb fazékkal szeretnénk belőle készíteni.

A szilvalekvár készítése

Hozzávalók

• 1,5 kg érett, aprószemű, magvaváló szilva
• 200 g nádcukor vagy kristálycukor
• ½ citrom leve
• 1 tasak dzsemfix 3:1
• 1 mk fahéj
• 1 ek vaníliakivonat

A házi szilvalekvár készítése

Mossuk meg a szilvákat, távolítsuk el a szármaradványokat és a magokat, majd durván felaprítva helyezzük a gyümölcsöt egy fazékba. Adjunk hozzá a gyümölcs édességétől függően kb. 200 g cukrot vagy igény szerint ennél többet, majd lefedve, kis lángon kezdjük el felfőzni. A szilva hamarosan levet ereszt és elkezd szétfőni – amikor már nagyon darabos, kezdjük el aktívan kevergetni, nehogy leragadjon és odaégjen az alja. Ízlés szerint ízesítsük még egy kis fahéjjal, vaníliával.

Főzzük a szilvalekvárunkat nagyjából 30 percig (nagyobb mennyiség esetén ennél jóval tovább), majd, ha úgy ítéljük meg, hogy kellő mennyiségű felesleges folyadékot elpárologtattunk és kezd a lekvárunk besűrűsödni, kóstoljuk meg. Ízlés szerint adjunk hozzá egy kevés citromlevet, ha úgy érezzük, a lekvárunk nem elég savanyú. Végül, de nem utolsó sorban jöhet a dzsemfix, ezt követően dolgozzuk simára az egészet egy botmixer segítségével.

Készítsük elő az előzőleg alaposan csírátlanított befőttesüvegeket (nyugodtan használjunk több méretet, ahogy mi is tettük), majd óvatosan porciózzuk ki beléjük a lekvárokat. Zárjuk le alaposan a tetőket, majd állítsuk a lekvárokat legalább 15 percre fejtetőre. Ezután már mehetnek is a kamra polcaira, ahol problémamentesen elállnak a következő szezonig – feltéve, ha marad belőlük.

Szilvalekvár: állítsuk fejtetőre az üvegeket

Hogy sikerült a lekvárunk?

Mivel mi nem főztük órákig a lekvárunkat, könnyen kenhető, közepesen lágy végeredményt kaptunk, amit érdemes megkóstolnunk kalácsra kenve vagy palacsintában is. A lekvár színe mélybordó, szinte már bíborlila – ez a vibráló szín a szilva héjának köszönhető. Kóstolásra enyhén kiérezhető a lekvárból a fahéj és a vanília – ezekkel azonban vigyázzunk, nehogy túl dominánssá, tolakodóvá váljon az ízük a szilva mellett.

Legyen szó akár a szilvalekvárról, akár bármilyen más lekvárról, az ízek és az állagok terén nyugodtan hagyjunk szabad folyást a képzeletünknek: párosítsunk egymással különböző gyümölcsöket (a szilvához illik például a barack, az alma vagy a körte) és egyéb ízesítőket – ilyenek többek között a „karácsonyi” fűszerek és a csokoládé is, amelyekkel izgalmas, egyedi desszertlekvárokat készíthetünk szilvából.

Fotók: Tóth Viktória