Erről minden horgásznak tudni kell: csak így vihetjük el a kifogott halakat természetes vizekből

Magyarországon jelenleg az alábbi módokon lehetséges legális halelvitel a természetes vizekből: horgászfogás (= halelvitel, a statisztikában a termelő tógazdaságokban, mint nem nyilvántartott halgazdálkodási vízterületeken horgásztatással értékesített hal mennyisége nélkül); horgászversenyek szelekciós fogása (2020-tól gyűjtött adat); rekreációs halászfogás; ökológiai célú, szelektív halászat; halászati engedélyes halfogás továbbnevelésre; bemutató halászat.

A mindenkori legnagyobb fogási hányad a horgászfogás, ami természetesen nem a megfogott (lsd. még: C&R), hanem a vízpartól elvitt (kifogott) halakat takarja. E fogásokban a turista horgászok eredményei és a horgászverseny szelekciói is szerepelnek. A 2021. évi, összességében 4607 tonnát kitevő rögzített horgászfogás 18,7%-kal maradt el az előző évitől, de megjegyzendő, hogy 2020-ban az 1176 tonnás állami támogatású haltelepítés hatása a halfogásokban egyszeri jelleggel, fokozottan érvényesült. Ezen adat a fogási naplók 96%-ának tételes feldolgozásával került összesítésre, kapcsoltan tavaly 7.256.256 horgásznap regisztrációjáról lehet beszámolni. Továbbra is, hagyományosan a ponty a legnépszerűbb, a 3152 tonna horgászfogás az összes fogás 68%-a. A sorban az elviteli mennyiség alapján az ezüstkárász, a keszegfélék, majd az amur, s a ragadozók új listavezetőjeként a harcsa következik. A jelentős, 10 tonna fölötti nagyságrendű országos fogásokhoz tartozik még sorrend szerint a süllő, a csuka, a busák, a balin, a törpeharcsák, végül a márna. Kimutatásra kerültek a kősüllő, a compó, a garda, az angolna, valamint a sügér, a menyhal és a sebes pisztráng fogásai is. A nagy állóvizek között a fogásokat tekintve első 571 tonna fogással a Balaton, majd a Tisza-tó és a Ráckevei-Soroksári Dunaág következik.

A közel 1000 fő rekreációs halász az átlagos horgászfogás bő ötszörösét tudja elvinni a vízpartokról, ez közel 45 tonna halat jelent. Az ökológiai, szeletív halászat egyenlege 181 tonna, a többi lehetséges halkivétel 1 tonna alatt maradt. Összességében tehát a magyar természetes vizekből 4833 tonna hal került ki, döntően a horgászcsaládoknál egészséges táplálékként hasznosulva, mivel a horgászfogás aránya 95%. E számhoz viszont érdemes egy elgondolkoztató, egyben lehangoló adatot rögtön hozzátenni: Magyarországon a kárókatonák valós, számításokon alapuló halfogyasztása 4000-6000 tonna/év, tehát több, mint az összes emberi fogyasztás!

A 2021. évben a horgászok által finanszírozott haltelepítések mértéke 4749 tonna volt, ezt a 4607 tonnás elvitellel érdemes összevetni. A telepített állományok értéke közel 5 milliárd forint, s ezzel a befektetéssel döntően az állami halvagyon növekedett. Először fordult elő, hogy a telepítések mennyisége meghaladta a horgászfogásokat! Az viszont - összevethetőségi logikával a részleges, de egy éves belüli statisztikai "átcsúszások" ellenére is - nagyon elgondolkodtató, hogy közel 1200 tonnával több ponty került be a vizekbe, mint ami a beírt fogási adatokban szerepelt. Mindez, ha csökkenő mértékben, de igaz volt a 2020. és a 2019. évre is. A telepítések 91%-a, 4870 tonna a ponty, ez 11,1%-os csökkenés a tavalyelőtt 24,2%-os részarányt képviselt intervenciós telepítéshez, tehát a horgászszervezetek az akkori nagy állami segítség mintegy 50%-át ki tudták - még - gazdálkodni. Érdemes rögzíteni, hogy ha a "kallódó" halakat és velük szemben az éves súlynövekményt is figyelembe vesszük bátran kijelenthető, hogy a telepítési/fogási egyenleget tekintve a hazai vizek pontyállománya a horgászati célú halgazdálkodási tevékenység okán folyamatosan gyarapszik.

A pontytelepítések után az egyre jobban megbecsült keszegfélék következnek, majd a legdrágább hal, a süllő, ezután pedig a telepítési korlátozások ellenére népszerű amur. A további rangsorban gyakorlatilag azonos mennyiségben jön a csuka és a harcsa, majd a sok helyen óvott-féltett compó, a tömeges jelölt telepítésekkel középtávon általunk újra korlátozottan foghatónak álmodott kecsege, a megmentendő széles kárász, a balin, végül a sügér és a sebes pisztráng zárja a sort. A számok tükrében örvendetes volt a keszegfélék és a csuka, süllő telepítések jelentős növekedése, de látva a jelentős árváltozásokat és mellette a termelés aszályhelyzet okozta visszaesését, sajnos valószínűsíthető, hogy ezek az adatok tartós rekordok maradnak a következő években is.

Végül a fogási adatok értékeléséhez visszatérve újra érdemes figyelembe kell venni, hogy a 2021. évben még mindig növekvő horgászlétszám és a fejlődő halállomány elvileg az elviteli fogások növekedését, ám ezzel szemben az elviteli szabályok konzekvensen egységesedő horgászrendi szigorításai és a C&R szemlélet további térnyerése pedig a halelvitellel nem járó fogások növekményét eredményezi. A már tavaly is sokszor nem megfelelő vízviszonyok, az intervenció, mint bonus kiesése, a horgász- és turisztikai besorolású horgásznapok számának külön is elemezhető visszaesése pedig egyaránt komoly tényező az elviteli fogások tényszerű csökkenésében. További, részletesebb OHSZK elemzés a MOHOSZ weblapján és a következő Magyar Horgászban lesz olvasható.

Ezúton is szeretnénk megköszönni minden horgásztárs partnerségét, közreműködését az adatszolgáltatásokban! Közös érdekünk vizeink őshonos halállományának fejlesztése és védelme, a fenntartható horgászati célú halgazdálkodás eredményeinek megőrzése. Mert horgászni kell. Ne feledjük: együtt nem csak többen, hanem többek vagyunk

- írta közleményében a MOHOSZ Elnöksége.