Szent Miklós püspök ünnepe, Mikulás napja: ezért jeles nap december 4. - minden tudnivaló egy helyen!

Szent Miklós (Nikolaosz) a keleti egyházak legtiszteltebb szentje, ünnepét nyugaton a 10. század óta tartják. A hagyomány szerint Miklós a 3. században született a kis-ázsiai Patarában, gazdag kereskedőcsaládban. Úgy tartják, hogy már csecsemő korában is tartotta a böjtöt, e napokon csak egyszer szopott. Szüleit kiskorában elvesztette, egyik rokona, a város püspöke nevelte fel. Megtérése után Miklós jótékony célokra szétosztogatta örökségét, a hívők pedig égi jelre megválasztották Müra püspökévé. A hivatalt ötvenkét évig töltötte be. Diocletianus és Galerius császár keresztényüldözése (303-311) idején börtönbe került. 325-ben részt vett a Nagy Konstantin császár által összehívott niceai zsinaton. Az emberek tiszteletét és szeretetét jótékonykodásával vívta ki, tettei miatt már életében szentnek tartották. A legenda szerint 343. december 6-án halt meg püspöki székhelyén, és sírja már akkor zarándokhely lett.

Amikor Mürát 1087-ben elfoglalták a muszlim szeldzsuk törökök, maradványait az itáliai Bariból érkezett hajósok városukba vitték, ahol bazilikát építettek tiszteletére, ereklyéit Orbán pápa helyezte el a főoltáron. (A relikviák egy részét 2017 májusában, Ferenc pápa és Kirill moszkvai pátriárka előző évi megállapodása értelmében Oroszországba vitték, és néhány hónapig Moszkvában, majd Szentpéterváron tették közszemlére, egyedül az orosz fővárosban egymillió ember állt sorba, hogy egy pillantást vethessen rájuk.)

Miklós kultusza nem sokkal halála után kezdődött, már a 6. században templomot emelt neki Konstantinápolyban I. Justinianus bizánci császár. A szent nevéhez számtalan legenda fűződik. Csodatettei között tartják számon, hogy imáival lecsillapított egy iszonyatos vihart és megmentett egy vízbe esett tengerészt, ezért ő az utazók, kereskedők, zarándokok, tengerészek és révkalauzok védőszentje. Amikor városát éhínség sújtotta, és egy gonosz hentes három kisgyermeket ölt meg, hogy húsukat kimérje, Miklós leleplezte bűnét, sőt a fiúkat is feltámasztotta, ezért a gyermekek és diákok védőszentje is.

Egy másik legenda szerint az éhínség idején a kikötőbe érkezett, a császári gabonakészletek feltöltésére szánt hajók kapitányait rábeszélte, hogy minden hajóról százmérőnyi gabonát adjanak a városnak, mert ezt a hiányt nem fogják észrevenni az ellenőrök. A tengerészek így is tettek, de amikor megérkeztek Bizáncba, csodálkozva látták, hogy a rakomány egy gabonaszemmel sem csökkent. Megint másik történet szerint Miklós, amikor a fülébe jutott, hogy a helytartó három ártatlan embert akar kivégeztetni a vagyonáért, a császár éppen nála lévő küldöttjeit faképnél hagyva megakadályozta a jogsértést. Az udvarba visszatérő küldötteket ellenségeik hamis váddal börtönbe juttatták, ők pedig kivégzésük előtt maguk is Miklóshoz fohászkodtak segítségért. Szent Miklós meg is jelent Konstantin császár álmában, és azt kérte, bocsássa szabadon a foglyokat. A császár, aki a püspököt nem ismerte, kételkedni kezdett, de amikor kiderült, hogy a per bírája ugyanilyen álmot látott, újra megvizsgálta az ügyet, és szabadon bocsáttatta a vádlottakat.

A nevéhez fűződő leghíresebb legenda szerint élt Mürában egy szegény ember, aki nem tudta férjhez adni három lányát, mert nem tellett neki a hozományra. A dolog Miklós fülébe is eljutott, de a püspök túl szerény volt ahhoz, hogy nyíltan segítsen. Inkább az éjszaka leple alatt dobott be három erszényt az apának, így a lányok megmenekültek attól, hogy örömlánynak adják el őket. E tettéért Szent Miklós a hajadonok és az aggszüzek védőszentje, oltalmazója továbbá a házasságnak és az anyaságnak. Védőszentje ezen felül Oroszországnak, Görögországnak, Szicíliának, Lotaringiának és Apuliának, a zálogházak tulajdonosainak, az illatszerészeknek, a gyógyszerészeknek, a pálinkafőzőknek, Magyarországon Kecskemét városának.

Szent Miklós ünnepe mintegy a karácsony vigíliája, bevezetése, hagyományai összemosódtak a karácsonyi ünnepkörrel. A középkor óta a tizennégy segítő szent közé sorolják, a legnagyobb tiszteletet a régi Oroszországban tanúsították iránta. Magyarországon a bizánci kapcsolatok alapozták meg tiszteletét, mintegy hatvan községet neveztek el róla, többek között Kunszentmiklóst és Szigetszentmiklóst.

A nagylelkűségéhez és kedvességéhez fűződő történetek nyomán alakult ki a Mikulás-kultusz (a Mikulás a Miklós név cseh formája). Hosszú, prémes, vörös köpenyben járó, deres szakállú, nagycsizmás alakjához kapcsolódik a Mikulás-napi ajándékozás szokása.

Német nyelvterületen a Mikulásnak fenyegető külsejű "kísérői" vannak, akik veréssel vagy éppen megevéssel fenyegették a rossz gyermekeket: Németországban a gólyalábon közlekedő Knecht Ruprecht, Svájcban Schmutzli, Ausztriában a Magyarországon is ismert krampuszok. Az ajándékozás szokása Magyarországon a városi értelmiség révén terjedt el, feltehetően német-osztrák hatásra, falura csak a múlt században jutott el, jóllehet a parasztságnál korábban is voltak Miklós-napi alakoskodások. Miklós napja a magyar népi kalendáriumban asszonyidolog-tiltó nap volt, emellett termőnap a malacok születésére, és a bérletek megfizetésének napja.

A püspök legendája a különböző népek ajkán más és más változatban él, ennek megfelelően neve is hol Szent Miklós, Heiliger Nikolaus, Mikulás, az Amerikában ismert Santa Claus a holland Sinterklaas torzult változata. A Télapó elnevezés a második világháború után szovjet-orosz hatásra terjedt el Közép- és Kelet-Európában: az orosz hagyomány szerint Gyed Moroz (Fagy apó) a jóságos Sznyegurocskával (Hópelyhecske) hozza a fenyőfát az ajándékokkal, de Szilveszter napján.