Sokkoló: megfulladnak a halak a tóban a kánikula miatt, vajon van megoldás?

Látványos halpusztulás kezdődött múlt péntekre virradóra a Velencei-tavon, amiről korábban a HelloVidék is beszámolt. Az ügyben illetékes Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHOSZ) szerint a halak zöme szélhajtó küsz, valamint karika- és dévérkeszeg volt. Az ok kivizsgálása még folyamatban van, de az elsődleges eredmények alapján relatív oxigénhiány végzett a halakkal.

A Velencei-tavi hal-állományért felelős MOHOSZ szerint a fő felelős az időjárás. Az általában áprilisban ívó halak az idén csak júniusban kezdték meg a szaporodást, a normál időjárási körülmények között két hónapig elhúzódó biológiai folyamat most két hét alatt lezajlott, írja a 24.hu.

A hirtelen jött meleg hatására a víz hőmérséklete alig több mint egy hét alatt 15-ről 25 Celsius fokra emelkedett, a napsütés hatására pedig elszaporodtak az algák, és a szélcsend még tovább rontotta a helyzetet. A végeredmény pedig, hogy a relatív oxigénhiány végzetesnek bizonyult az ívásban legyengült halak számára.

Dr. Felföldi Tamás mikrobiológust, az Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) Vízi Ökológiai Intézetének tudományos munkatársát faggatta a 24.hu.

A Velencei-tó eleve sekély állóvíz, ráadásul most kifejezetten alacsony vízszinttel, ami rendkívül sérülékennyé teszi mind az emberi beavatkozásokkal, mind a környezeti változásokkal szemben.

A szakember kollégáival pénteken járt a tavon, zooplanktont gyűjtöttek és vízkémiai, valamint mikrobiológiai vizsgálatokhoz vettek mintákat, ők is tapasztalták a halak elhullását. Vizsgálatuk célja nem a halpusztulás kutatása volt, de a laboratóriumban ellenőrizni tudták az egyes mintákban a természetesen jelen lévő baktériumok aktivitását, ami ugyancsak alátámasztotta, hogy valami nincs rendben.

Trendként bontakozott ki, hogy ahol több volt a haltetem, ott alacsonyabb mértékű volt a baktériumok működése. Vagyis olyan hirtelen változásról van szó, amit nehezen visel a vízi élővilág

– jegyzi meg Felföldi Tamás.

Ennél többet azonban a jelenséget megelőző vizsgálati eredmények hiányában a konkrét esetről nem mondhattak el. Jó jel azonban, hogy az elhullott halak száma fokozatosan csökkent az elmúlt napokban, és a fürdőzés betiltását eredményező vízminőség-romlást sem jelentettek az illetékes hatóságok.

A víz hőmérsékletének emelkedésével csökken az oxigén oldhatósága, magyarán a melegebb vízben kevesebb az oxigén. Ha ez hirtelen következik be, márpedig bő egy hét alatt 10 fokos melegedés igencsak gyorsnak számít, az hozzájárulhat a vízi élőlények pusztulásához.

A szakemberek rengeteg algát találtak a víz felszínén, ezek elszaporodása olyan folyamatokat indít el, ami ráerősít az oxigénhiányra, másrészt anyagcseréjük során toxinokat juttathatnak a vízbe. A csendes időszak után feltámadt szél hatására pedig hirtelen nagyobb mennyiségű mérgező kén-hidrogén juthatott a vízbe. Az ökológus szerint nehéz egyetlen tényezőt látni az esemény mögött, egymással összefüggő folyamatok összhatása történik. A Velencei-tó vize kissé lúgos (8,5-9-es a pH-ja), enyhén sós. Ezek mind stresszfaktort jelentenek a vízi élővilág számára.

A kánikula tovább ront a helyzeten

A következő hetekre jósolt kánikula tovább ronthat a helyzeten. Mivel alapvetően egy sekély víztestről van szó, vízállása jelenleg 101 centiméter, ami 39 centivel marad el a minimális szabályozási szinttől, logikus, hogy egy ilyen sekély tó nagyon sérülékeny, erősen ki van szolgáltatva az olyan környezeti hatásoknak, mint a csapadékhiány, hőmérséklet-ingadozás, ezért nagyon intenzíven reagálhat bármilyen emberi bolygatásra is. Ilyen körülmények között csak a komplex, mindenre kiterjedő rendezés jöhet szóba az élővilág védelmében.

Tűzoltóautóból vizet juttatni a tóba kedves gesztus, de csepp a tengerben. A következő napok mutatják majd meg, mekkora a baj, a nagyon közeli jövőben pedig megoldást kell találni a vízhiányos időszakok orvoslására

- összegezte a szakember.

Egy júliusban induló projekt keretében Felföldi Tamás és kollégái hosszú ideig napi több alkalommal vesznek mintát a tó több pontján. Az eredményektől azt várják, hogy kiderüljön, hogyan reagál egy ilyen nagy felületű, de sekély tó komplex rendszerként az egyik napról a másikra történő változásokra.