Mi történik a vidéki városokkal? Salgótarjánban az utolsó éjszakai szórakozóhely is hamarosan lehúzza a rolót + Videó

A Kontroll riportjában helyi fiatalok mesélnek arról, hogyan telik egy péntek vagy szombat este Salgótarjánban. Beszámolóik szerint a korábban működő szórakozóhelyek sorra bezártak, így egyre nehezebb olyan közösségi teret találniuk, ahol együtt tölthetik az időt. Sokan inkább otthoni bulikat szerveznek, vagy Budapestre utaznak, ha bulizni szeretnének.

A riport egyik központi témája az Apolló klub, amely a riport szerint 2026 végén fejezi be működését. A fiatalok ezt újabb veszteségként élik meg, hiszen a hely az utolsó olyan szórakozóhelyek közé tartozik, ahová még el tudnak menni bulizni. A megszólalók nemcsak a szórakozási lehetőségek hiányát, hanem a biztonságérzetet és a megfizethetőséget is problémaként említik. A helyzet azonban túlmutat azon, hogy hol tölthetik el a szabadidejüket a fiatalok. Ha egy városban kevés a munkalehetőség, és a közösségi élet is fokozatosan visszaszorul, az tovább ronthatja a helyben maradás esélyeit.

Ötvenezer lakosból mára alig több mint harmincezer

A riportban Porhajas Gábor urbanista kutató tágabb összefüggésben vizsgálja Salgótarján helyzetét. A város lakossága az 1980-as években még megközelítette az 50 ezret, a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint azonban 2026. január 1-jén már csak 31 327 fő élt a nógrádi vármegyeszékhelyen. A fiatalabb korosztályok fogyása különösen látványos. A riportban elhangzó adatok szerint a 2001-es és a 2022-es népszámlálás összehasonlításakor a 15 év alattiak száma 45 százalékkal csökkent. A népességfogyás és az elöregedés a helyi vállalkozások működésére is hatással van. Kevesebb fiatal és szűkülő fizetőképes kereslet mellett a vendéglátóhelyek, kávézók és szórakozóhelyek fenntartása is nehezebbé válhat.

A riportban az is elhangzik, hogy a KSH adatai szerint 2010 óta országosan megfeleződött a kocsmák, pubok, kávézók és zenés-táncos szórakozóhelyek száma. Ez a folyamat tehát nem kizárólag Salgótarján problémája.

Munkahelyek nélkül a közösségi élet is visszaszorulhat

A megszólalók a munkalehetőségek hiányát szintén a város egyik meghatározó problémájaként említik. Több fiatal Budapestre vagy más településekre jár dolgozni, ami a helyi közösségi életre is kihat. Ha valaki máshol talál munkát, ott tölti a napjai jelentős részét, és a szabadidejében is egyre kevésbé kötődik a lakóhelyéhez. Ha pedig a helyi programok, találkozóhelyek és szórakozási lehetőségek is eltűnnek, még kevesebb ok maradhat arra, hogy a fiatalok hosszabb távon a városban képzeljék el az életüket. Porhajas Gábor szerint a hasonló helyzetben lévő középvárosok megújulásához állami beavatkozásra és célzott beruházásokra is szükség lehet. Helyi szinten a város értékeinek hangsúlyozását, a vonzóbb városimázs kialakítását és a közlekedés fejlesztését emelte ki.

A riportban Pindroch Csaba színész is megszólal, aki szívesen tér haza Salgótarjánba. Bár a város jelenlegi helyzete szerinte is nehéz, úgy véli, talán most egy kis pihenőre van szüksége, hogy új erőt gyűjthessen. Sajátos képpel fogalmazta meg, mit jelent számára a szülővárosa: „Számomra a város egy lezárt aranyládikó, amit lezártak, de majd kinyílik.”