Hazatérnek a kék madarak: Afrikából érkeznek az első szalakóták

A szalakóta védelme érdekében elengedhetetlen, hogy az egyedek viselkedését és életmenetét a lehető legpontosabban megismerjük, így a Szent István Egyetem Állattani és Állatökológiai Tanszékén már 2016 óta folynak a fajjal kapcsolatos kutatások.

A hazai vizsgálatokra és terepi megfigyelésekre nagyjából májustól augusztusig van lehetőség, hiszen nyár végén a szalakóták hamar délre indulnak, a telet pedig az afrikai kontinens Egyenlítőtől délre eső területein, Botswana térségében töltik. Ezt követően csak igen későn, nagyjából április végén, május közepén térnek vissza korábbi fészkelőhelyükre, ami akár pontosan ugyanaz az odú is lehet, amelyben előző évben is sikerrel költöttek.

Hazánk egyik legszínesebb, élénk tollazatú madarának európai állománya az intenzív fajvédelmi tevékenységeknek köszönhetően stabilizálódni látszik, fennmaradása érdekében azonban további felmérések és intézkedések szükségesek. (Fotó: Sarlós Dávid)

A lehetséges fészkelő- és táplálkozóterületek ugyanakkor Európa-szerte fogyatkoznak. A magányos fák és fasorok, továbbá a könnyen odvasodó puhafa fajok egyre korlátozottabban állnak a szalakóták rendelkezésére, így a természetvédelmi szakemberek mesterséges költőládákat is kihelyeznek, hogy segítsék fészkelésüket, szaporodásukat.

Ilyen mesterséges fészekodúkban költő szalakótákkal kapcsolatosan gyűjtött adatokat Sarlós Dávid, a SZIE Biológiatudományi Doktori Iskola PhD-hallgatója, aki Dr. Herényi Márton, a SZIE MKK Állattani és Állatökológiai Tanszék tudományos munkatársának témavezetésével végzi kutatásait a Borsodi-Mezőségben és a Felső-Kiskunságban.

Eredményeink szerint a hosszabb szárnnyal rendelkező hím szalakótáknak nemcsak több tojásuk lett, de a kikelt fiókáik száma is magasabb volt. Ezen kívül a jobb kondícióban lévő hím madaraknak több fiókája repült ki, és ezek jobb kondícióval is rendelkeztek. Azt is megfigyeltük, hogy a költést később kezdő szalakóták fiókáinak hosszabb volt a szárnya a kirepülés idején, ami arra utal, hogy etetésük idején több táplálékul szolgáló bogár és egyenesszárnyú állhatott rendelkezésre

– meséli a fiatal kutató, aki kutatásait idén nyáron is folytatni szeretné, többek között a születési fészek és az első költőhely közti távolság vizsgálatával.

A május 9-i Vándormadarak világnapja a szalakótákhoz hasonló fajok védelmére, és a megőrzésükhöz nélkülözhetetlen nemzetközi együttműködés szükségességére szólít fel. Mint azt a globális kampány honlapján olvashatjuk, a világnaphoz kötődően tavaly világszerte több mint 870 rendezvényt szerveztek, a madárbarátok azonban az idei évben csak teraszukról figyelhetik meg az állatokat, vagy az online térben adhatnak hangot a téma fontosságának.

(Kiemelt kép készítője: Lendvai Csaba)