Ehhez a foglalkozáshoz olyan multitasking kell, amire csak a nők képesek

A Dunatáj Közalapítvány egy pályázat keretében nyert támogatást olyan kisközösségek létesítésére, ahol nemcsak megismertethetik a hartaiakkal a régi kézműves tudást, de általuk tovább is éltethetik a helység hagyományait. A támogatás keretében egy húsz alkalomból álló foglalkozást szerveztek, amely idő alatt egy kezdő kitanulhatja a tutyikészítés minden csínját-bínját, és a végén egy pár régi korokat idéző lábbelivel lehet gazdagabb.

A foglalkozás azonban olyannyira felülmúlta a pályázati kereteket, hogy itt nem állnak meg, igyekeznek minél több elfeledett örökséget, így például a harisnyakötést is újratanulni. A korábban már megismert bútorfestés mellett a Kézműves Közösségpontban ősztől a gyöngyvarrást, a főkötőkészítést gyakorolják majd. Ha más népi hagyományok azonban kihalófélben vannak, mégis mitől ennyire más mindez a hartai tutyikészítés esetében?

Igény van arra, hogy ezt a tudást, amit a most fiatal generáció már csak részben, kész formában lát, saját maguk is megtapasztalják. A régi időben ez szükségszerű volt, hiszen ez volt a mindennapi lábbeli. Nem önálló mesterségként létezett, nem voltak külön tutyikészítő mesterek, hanem télidőben, a mezőgazdasági munkától mentesen az asszonyok együtt kötötték meg a jövő évre a saját lábbeliket, tehát közösségformáló erőként volt jelen

– magyarázta a Dunatáj Közalapítvány kuratóriumi elnöke, Kustár Rozália.

A hartai tutyi népszerűségét csak a tömeggyártás és a második világháború tudta derékba törni, de a hetvenes években alapított néptánccsoport újra felkapta, és ma már azon dolgoznak, hogy a kétezres években igazi reneszánszát élje. A tutyikészítés sajátossága, hogy bonyolultságából kifolyólag egy kézikönyvből megtanulni már-már lehetetlen lenne, ezért a községben még a tudás birtokában lévő idős néniket keresték fel a mesterség kitanulásához.

Bár a tutyit rendszerint az asszonyok készítették, amiből létezett egy díszesebb ünnepi és egy mindennapos viselet, a férfiak is ugyanúgy hordták a nyári hónapokban. Kustár Rozália elárulta, a Baranyában készült tutyik talpaltatását rendszerint a férfiak végezték, mert ez egy erős fizikumot kívánó munkafolyamat, de Hartán egészen mostanáig a munka minden fázisában egyedül nők vettek részt, ezen szeretnének most változtatni, a férfiakat is bevonva a készítés folyamatába. Bár világszerte ismerni nagy nevű férfi tervezőket, az alapítvány kuratóriumi elnöke szerint a tutyikészítés kifejezetten olyan kézműves foglalkozás, ahol egyszerre akár öt tűvel is dolgoznak, közben figyelik a mintát, a méreteket,

ez a multitasking, megosztott figyelem pedig szerinte inkább a nők erénye.

Bár hangsúlyozta, nem egy OKJ-s tanfolyam a Hartán megvalósított képzés, viszont kialakítottak egy minősítési fokozatot maguk között, így lehet nyomon követni, ki hol jár a tutyikészítés idézőjeles ranglistáján, és mikor éri el a mester címet. A mai tömeggyártás mellett már elképzelhetetlen választék áll a vásárlók előtt, ezért a HelloVidék kíváncsi volt arra, hogy a fröccsöntött papucsok és az egyedileg lábra tervezett darabok mellett mivel tud többet a hartai tutyi.

A vékony gumitalppal egy kicsit mezítlábas érzete van az embernek, miközben védve van a talp, és a talaj egyenlőtlenségei spontán masszírozzák azt. Egy nagyon kellemes nyári viselet, mert jól szellőzik, és ki lehet benne szaladni az utcára, de nem csattog, nem klaffog, teljesen a lábra illeszkedő viselet

– sorolta a lábbeli előnyeit Kustár Rozália.

A régmúlt idők bonyolult és elfeledett mintáinak újraélesztése mellett azonban nyitnak a hartaiak a modern világra is, egyesek már a hartai mintákat és színeket magán viselő telefontokokat is készítenek, így remélik, hogy ez a hagyomány a mindennapi használatba és a modern lakáskultúrába is jól be tud illeszkedni. A Dunatáj Közalapítvány képviselője elmondta, az elnyert pályázatból megvalósított foglalkozás azonban még nem az út végét jelenti. Szeretnék, ha a jövőben a hartai tutyikészítés bekerülne a helyi értéktárba is, és hogyha egy brand felépítésével hasonló utat járhatna be, mint például a már világszerte ismert kalocsai motívumok.

Nem csinálnánk, hogyha nem hinnénk a termék egyediségében, kiválóságában, piacképességében. Vannak még felfedezetlen értékei a magyar kultúrának, és ez is egy olyan részlete a nemzetiségek által művelt hagyományoknak, ami egyediségénél, különlegességénél, használhatóságánál fogva érdemes arra, hogy ennek találjunk formális elismeréseket, és ezáltal visszakerüljön a köztudatba

– zárta gondolatait Kustár Rozália néprajzkutató.

Címlapképünk illusztráció (Forrás: Shutterstock)