Befuccsolt a nagy európai mentőterv? Súlyos igazság derült ki, így rohanunk a saját vesztünkbe

A 2024-ben bemutatott jelentés arra figyelmeztetett, hogy Európára "lassú agónia" vár határozott reformok nélkül. Bár Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke második ciklusának egyik kiemelt programjává tette az ajánlások végrehajtását, a folyamat rendkívül lassan halad. A júliusi adatok szerint a 383 javaslat mindössze 15,7 százaléka teljesült hiánytalanul, további 41,3 százalékuk esetében pedig csak részleges előrelépés történt. A késlekedés különösen aggasztó annak fényében, hogy az Egyesült Államok és Kína folyamatosan növeli technológiai előnyét a mesterséges intelligencia, az adatközpontok és a fejlett félvezetők területén.

A reformokat részben az ukrajnai háború, a migrációs helyzet és a következő uniós költségvetés körüli viták szorították háttérbe. A legfőbb akadályt azonban maguk a tagállamok jelentik, amelyek nem hajlandók lemondani nemzeti szabályozásaikról és hatásköreikről. Emiatt továbbra sincs áttörés a tőkepiacok, az energia-, a távközlési és a védelmi szektor integrációjában, ahogy az egységes piac belső akadályainak lebontásában és a stratégiai függőségek csökkentésében sem.

Érdemi eredményeket szinte csak azokon a területeken sikerült elérni, ahol az Európai Bizottság önállóan is cselekedhetett. Így sikerült csökkenteni az adminisztratív terheket, javítani a növekedési fázisban lévő vállalatok finanszírozási lehetőségeit, valamint felgyorsítani a tiszta technológiák engedélyezését.

A tagállami ellenállásra jó példa a kiküldött munkavállalók közös digitális bejelentési rendszere. Ezt a kezdeményezést a nemzeti szintű kiegészítő követelmények annyira felhígították, hogy uniós tisztviselők szerint alig jelent majd érdemi adminisztrációs könnyebbséget a vállalatoknak. Mario Monti korábbi olasz miniszterelnök úgy véli, Draghi javaslatai könnyen ugyanarra a sorsra juthatnak, mint az általa készített 2010-es belső piaci jelentés, hiszen a politikusok elviekben támogatják a reformokat, a gyakorlatban viszont a nemzeti kormányok lebontják azokat, elutasítva a mélyebb integrációval járó kompromisszumokat.

A következő komoly próbatétel a tőkepiaci unió megteremtése és az egységes európai tőkepiac kialakítása lesz, amely nélkül a kontinens vállalatai nehezen jutnak hozzá a globális terjeszkedéshez elengedhetetlen forrásokhoz. Írország, amely 2027 júliusában veszi át az EU soros elnökségét, célul tűzte ki, hogy még abban az évben politikai megállapodást érjen el a kérdésben. Az európai üzleti szféra ugyan üdvözli, hogy Brüsszel felismerte a gazdasági növekedés jelentőségét, de határozottan figyelmeztet arra, hogy a jelenlegi döntéshozatali tempó túlságosan lassú ahhoz, hogy az unió felvegye a versenyt globális riválisaival.