Veszélyben a jövőbeni nyugdíjkifizetések? Súlyos kockázatra derült fény: erre kevés idős számított

Az elmúlt évtizedben jelentősen átalakult az amerikai járadékbiztosítási piac szerkezete. A chicagói Fed egy 2025-ös elemzése rámutatott, hogy a magántőke-hátterű életbiztosítók piaci részesedése a 2017 és 2024 közötti időszakban 8,5 százalékról 18 százalékra emelkedett.

Ezt a dinamikus bővülést jórészt a magánhitelezési befektetések fűtötték. A piac leggyorsabban növekvő szereplői ma már azok a vagyonkezelők, amelyek saját biztosítótársaságot alapítottak vagy vásároltak meg, így lépéselőnybe kerülve a hagyományos biztosítókkal szemben, amelyek házon belül nem férnek hozzá ezekhez az eszközökhöz.

Fontos változás az is, hogy hová áramlanak a magánhitelezésből származó források. Jelenleg a tőke jelentős része a mesterséges intelligencia mögött álló infrastruktúrát, például adatközpontokat és chipgyártást finanszíroz. A Nemzetközi Elszámolások Bankja (BIS) arra is felhívta a figyelmet, hogy a források egy része a nagy technológiai vállalatok mérlegen kívüli hitelfelvételein keresztül hasznosul, ami mind a biztosítók, mind az alapok számára nehezen felmérhető kockázatot jelent.

EZ IS ÉRDEKELHET

Váratlan nyugdíjkorhatár-csökkentés jöhet Magyarországon? Ez mindent átírna, százezernyi idős magyarnak lenne megváltás

A társadalom öregedése egyre nagyobb nyomást helyez a nyugdíjrendszerekre.

Chak Raghunathan, az Agam Capital Management vezető partnere szerint a fő problémát nem maguknak az eszközöknek a hitelminősége jelenti, hanem a likviditás időzítése. A nyugdíj lényegében egy hosszú távú ígéret, hiszen a kifizetéseket az esedékesség pillanatában kell teljesíteni. 

A biztosítók nem hagyatkozhatnak pusztán arra a reményre, hogy egy befektetés a jövőben felértékelődik, vagy hogy az ahhoz kötött készpénz majd valamikor rendelkezésre áll. Fennáll a veszélye annak, hogy a hosszú lejáratú eszközökből származó jövőbeli jövedelem évtizedek múlva egyszerűen nem nyújt elegendő fedezetet a kötelezettségekre.

Az ágazatban sokáig az a nézet uralkodott, hogy a nehezen pénzzé tehető eszközök és a hosszú távú kötelezettségek időben kiegyenlítik egymást, semlegesítve a kamatkockázatot. Ez a feltételezés azonban rendkívül sebezhető, mivel az ügyfelek magatartása kiszámíthatatlan. A piaci indexekhez kötött járadékbiztosítások elterjedésével a szerződésbontási arányok rendkívül ingadozóvá váltak, és egyre sűrűbben fordulnak elő hirtelen, tömeges visszaváltások, amelyek jellemzően a büntetőidőszak lejártakor indulnak meg. Ha egy biztosító portfólióját nehezen árazható, illikvid eszközök uralják, egy ilyen ügyfélroham azonnali kényszerértékesítésbe taszíthatja a társaságot.

A felügyeleti szervek már megkezdték a felkészülést a lehetséges veszélyekre. Az Amerikai Biztosítási Felügyelők Országos Szövetsége (NAIC) 2022 óta monitorozza a magántőkealapok életbiztosítási jelenlétét, fókuszálva az átláthatóságra és a kapcsolt ügyletekre. Ezzel párhuzamosan az amerikai pénzügyminisztérium azt vizsgálja, miként lehetne a szektorban forgó, mintegy ezermilliárd dollárnyi magánhitelt úgy szabályozni, hogy az ügyfelek ne legyenek kitéve túlzott kockázatoknak.

Az életbiztosítás alapvető célja a kötelezettségek időben történő teljesítése, így minden más – beleértve az extra hozamok hajszolását is – csak másodlagos szempont lehet. A likviditási kockázatokat most kell semlegesíteni, még mielőtt a tömeges visszaváltások arra kényszerítenék a biztosítókat, hogy a legrosszabb piaci körülmények között adjanak túl a befektetéseiken.