Kiderült a fájó igazság: nem várt szigor jöhet Magyarországon, rengeteg dologra nem jut majd pénz

László Csaba, a Budapesti Corvinus Egyetem címzetes egyetemi tanára a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Közgazdasági Társaság konferenciáján rámutatott, hogy a távozó kormányok jellemzően még az utolsó napokban is jelentős terheket rónak utódaikra. Ezt saját tapasztalatai is alátámasztják a 2002-es kormányváltás idejéből, az első Orbán-kormány utáni átadás-átvétel során ugyanis a Pénzügyminisztériumban még az utolsó pillanatokban is milliárdos kötelezettségvállalásokat szignáltak. Bár véleménye szerint indokolt lenne a választások előtt egy kötelezettségvállalási stop elrendelése, a jelenlegi gyakorlat nem ebbe az irányba mutat, ami jelentősen megnehezíti a jövőbeli tervezést  - számolt be a Portfolio.

A szakember hangsúlyozta, hogy a költségvetésben rendkívül komoly kockázatok rejtőzhetnek. Ilyenek például a nagy állami és államközeli projektek veszélyei, mint a Magyar Bankholdingban vagy az ezermilliárdos kötelezettségállománnyal rendelkező 4iG-ben lévő potenciális veszteségforrások, amelyek mögött rejtett állami kezességvállalások húzódhatnak meg. Ezek átvilágítása elkerülhetetlen feladat lesz egy új kabinet számára.

Szintén tisztázni kell az olyan kiemelt beruházások valós költségeit, mint a Budapest–Belgrád-vasútvonal vagy a Paks II. projekt, utóbbinál ugyanis már a kormányzati szereplők is elismerték az eredetileg fix árasnak ígért fejlesztés drágulását. Felül kell vizsgálni a 35 éves autópálya- és kaszinókoncessziókat is, ugyanakkor a MOHU esetében a volt miniszter óvatosságra intett. Mivel a hulladékgazdálkodási díjak 2012 óta nem változtak, a szolgáltatás veszteségmentes működtetése jelenleg szinte lehetetlen, így a koncesszió visszavétele kifejezetten előnytelen üzlet lenne az államnak.

A problémák mélyebb okát a volt miniszter a gazdaságirányítás elmúlt évekbeli gyakorlatában, az irányított közbeszerzésekben és a verseny hiányában látja. Az állam a piac szabályozása helyett sokszor maga jelölt ki szereplőket egyes feladatokra, ami miatt ma számos energetikai beruházást közvetlenül az államkasszából kell finanszírozni. Emellett az államadósság szerkezete is félrevezető lehet. A lakossági állampapírokat hivatalosan ugyan hosszú lejáratúként tartják nyilván, ám mivel érdemi veszteség nélkül bármikor visszaválthatók, a valós futamidejük krízishelyzetben mindössze egy-két évre zsugorodik, ahogyan az a koronavírus-járvány és a magas infláció idején be is bizonyosodott. Ez komoly finanszírozási kockázatot jelent a költségvetés számára, így ezt a rendszert László Csaba szerint mindenképpen át kell alakítani.

Az adósságcsökkentéshez és a büdzsé egyensúlyba hozásához szükség lehet a felesleges állami vagyonelemek értékesítésére, a magántőkealapokban lévő állami részesedések eladására, emellett a szakember felvetette a jogtalanul szerzett vagyonok visszaszerzéséből származó bevételek lehetőségét is.

Ugyanakkor óva intett attól az illúziótól, hogy a magyar kiadási szerkezet és a többéves európai uniós átlagok összevetésével papíron ezermilliárdos megtakarításokat lehetne kimutatni. A valós mozgástér ennél jóval szűkebb, hiszen a beruházások jelentős részét az elmúlt időszakban már amúgy is visszafogták, a hazai infrastruktúra, különösen a víziközmű- és csatornahálózat további forrásmegvonása pedig lassan fenntarthatatlanná válik. Hasonló óvatossággal kell kezelni a gazdasági növekedésből remélt többletbevételeket is, mivel a GDP-bővülés nem feltétlenül csapódik le automatikusan és arányosan a költségvetésben.

Az új kormányzatnak szembe kell néznie azzal, hogy a felhalmozódott, hatalmas mértékű elmaradt fejlesztést és társadalmi igényt lehetetlen belátható időn belül maradéktalanul kielégíteni. László Csaba szerint a költségvetési politikának ezért drasztikusan szűkítenie kell a fókuszát, és ki kell választania azt a néhány legfontosabb prioritást, amelyekre a szűkös erőforrásokból futja. A költségvetés és a gazdaság konszolidációja nem hónapok, hanem hosszú évek kemény munkája lesz.