Újabb fontos mutatóban lettünk sereghajtók: már az összes környező ország előttünk jár, egyre nagyobb a baj

A modern közgazdaságtan rávilágít arra, hogy a tartós gazdasági fejlődéshez önmagában nem elegendő az alacsony adókulcs vagy az olcsó munkaerő. A vállalatok hosszú távú tervezéséhez és az innovációhoz elengedhetetlen a kiszámítható szabályozás, a tulajdonjogok védelme, a korrupció visszaszorítása, valamint a hatékony állami működés. Ezt a bizalmi környezetet mérik a nemzetközi intézmények. Az ő rangsoraikban Magyarország pozíciója egyre kedvezőtlenebb képet mutat.

A konzervatív Heritage Foundation gazdasági szabadság indexében az ország a 2010-es európai középmezőnyből mára az EU utolsó helyére esett vissza. Bár a tizenkét vizsgált mutatóból négyben – köztük az adóterhek és a beruházási szabadság területén – történt javulás, a jogállamisági indikátoroknál drasztikus a lemaradás.

A tulajdonjogok védelme, a kormányzati integritás és az igazságszolgáltatás hatékonysága terén jelentős hanyatlás mérhető. Ez részben annak az eredménye, hogy míg a magyar teljesítmény stagnált vagy romlott, addig a régiós országok – például Románia és Szlovákia – sikeresen felzárkóztak. A kormányzati integritást és a rendszerszintű korrupciót vizsgáló mutatókban a magyar teljesítmény különösen 2020 után zuhant be látványosan.

Hasonló tendenciákat tükröznek a Világbank globális kormányzási mutatói is. Az adatbázis szerint a jogállamiság, a véleménynyilvánítás szabadsága és elszámoltathatóság, valamint a korrupció megfékezése 2010 óta folyamatosan gyengül. Bár a Világbank adatai döntően felméréseken alapuló percepciókat tükröznek, ezek a befektetői megítélés szempontjából kulcsfontosságúak.

Hiába vonzó ugyanis a társasági adó, ha a gazdasági szereplők bizonytalannak érzik a jogvédelmet, vagy politikailag befolyásolhatónak tartják az állami intézményrendszert. Míg a politikai stabilitás és a kormányzati hatékonyság terén az ország helyzete érdemben nem változott az elmúlt tizenöt évben, a szabályozási minőség tekintetében a statisztikák egyértelmű romlást mutatnak. Emiatt egyre több régiós versenytárs előzi meg hazánkat.

A magyar visszaesés mértéke és tartóssága kizárja, hogy pusztán módszertani eltérésekről legyen szó. Ezt a negatív képet támasztja alá a Transparency International jelentése is, amely alapján Magyarország évek óta az unió legkorruptabb államának számít.

Szintén beszédes a hazánkban működő német cégek kedvezőtlen értékítélete a hazai üzleti környezetről. A kiszámíthatóbb szabályozás, a jogbiztonság és a korrupció elleni hatékony fellépés nemcsak az ország nemzetközi megítélését javítaná. Ezek a tényezők már rövid távon is elengedhetetlen feltételei lennének a beruházások ösztönzésének és a gazdasági növekedés fellendítésének a következő években.