Titokban kartelleznek a bankok? A GVH letörné a bankközi jutalékokat

A bankközi jutalékokról alapfokon

A GVH, illetve a pénzintézetek között zajló tárgyalás az úgynevezett bankközi jutalékokról (interchange fee) szól. Erről a díjtételről a bankkártyás fizetési tranzakciók esetén beszélhetünk, amelyben a vásárlón (kártyabirtokoson) kívül a kereskedő, a kártyakibocsátó bank (a vásárló bankja) és a kártyaelfogadó bank vesz részt, előbbi a kártyaleolvasó készüléket telepíti a kereskedőhöz és biztosítja ennek működését.

A vásárláshoz kapcsolódóan mindkét banknak keletkezik költsége, természetesen a kibocsátó bank esetében ezek a költségek jóval magasabbak, hiszen a rendszer kiépítése és fenntartása őt terhelik. Ezeket hivatott kiegyensúlyozni a bankközi jutalék, melyet az elfogadó bank a használt kártyát kibocsátó banknak fizet.

Ez a díj tehát egy költségelem, mértékét pedig meghatározzák az adott ország piaci viszonyai, ennek megfelelően országonként eltérő. Hazánkban a bankközi dij átlagosan a kereskedelmi ügylet értékének 1,2 százaléka, azonban a kereskedelmi egység nagyságától, illetve a forgalomtól függően ettől eltérő is lehet, nyilván nagyobb áruházláncok esetén a bankok alacsonyabb dijakat szabnak ki, mint a kisforgalmú üzleteknél. Más európai országokkal összehasonlitva a hazai dijak az alsó harmadban vannak, ennél jóval magasabb, 2,95 százalék körüli Portguláiában, de más országokban fél százalék is előfordul.

Mit kifogásol a versenyhivatal?

Az eljárást a 23 bank, illetve a két nemzetközi kártyacég ellen azután inditotta a versenyhivatal, hogy az Európai Bizottság még 2007 év végén jogszabályellenesnek minősítette a MasterCard bankközi jutalék felszámításának gyakorlatát, és hat hónapot adott arra, hogy a cég eleget tegyen a díjak eltörléséről hozott bizottsági határozatnak.

A multilaterális bankközi díjak megállapitását ugyanis alkalmasnak vélték a verseny korlátozására, mivel az törvényszerűen beépül a kereskedőktől a kártyaelfogadásért kért díjakba, és ezek a megnövekedett költségek aztán a fogyasztói árakban is jelentkeznek. Ráadásul a magas kártyaelfogadási díjak a bankkártyás fizetés elterjedését is gátolják - az EB álláspontja szerint.

A költségek vásárlókra háritásával azok kétszeresen fizetnek a kártyáért: először a bankjuk által felszámított éves kártyadíjat, másodjára pedig a kártyatulajdonosokat és a készpénzzel fizetőket egyaránt sújtó megemelkedett kiskereskedelmi árakat.

Jó lesz-e nekünk, ügyfeleknek, ha eltörlik a bankközi dijakat?

Első nekifutásra talán azt hinnénk, hogy jó lesz, hiszen ha a kereskedőknek nem kell a kártyahasználatért fizetniük, úgy az árak is csökkenni fognak: a korábban az áruk fogyasztói árába beépitett dijakat lefaragják. Ez azonban ilyen formán nem teljesen igaz, sajnos valamilyen formában a kártyahasználat költségeit mindenképp mi, fogyasztók fogjuk kifizetni.

Ha a kibocsátó bank nem kapja meg ugyanis a jelenlegi ellentételezést a kártyaelfogadó banktól, akkor az így elvesztett vagy csökkentett jutalékot kénytelen lesz a kártyabirtokos ügyfélen behajtani. A külföldi példák alapján nem valószínű, hogy közvetlenül a vásárláshoz kapcsolódó díjak lesznek ezek, de ezernyi más módon kivetheti a bank a sarcot, mondjuk akár a kártya éves dijának megemelésén keresztül.

Ausztráliában 2003-ban például mesterségesen leszorították a hitelkártyák bankközi jutalékát, ezt követően azonban egyértelműen emelkedésnek indult a plasztikok éves díja, csökkent a kamatmentes periódus hossza és visszább vettek a bankok a kártyákhoz kapcsolódó különböző jutalom-programokból is.

Összefoglalva tehát, ha el is törlik az interchange díjakat, a kereskedők szinte kizárt, hogy csökkentsék az áraikat, a megspórolt költségek ellenére, ugyanakkor a bankok rajtunk, fogyasztókon fogják behajtani kieső díjbevételüket. Amit tehát nyerünk a réven, azt elveszítjük a vámon.