Jövőre megint szuperolcsó lehet a kötelező!

Történelmi mélypontra került az idei első félévben a kárhányad a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási piacon. (A kárhányad a kárkifizetés és díjbevétel hányadosa.) Az év első hat hónapjában gépjárműkárokra mindössze 27,3 milliárd forintot fizettek ki a szövetség tagjai, 43,5 százalékkal kevesebbet, mint egy évvel ezelőtt. Ez a mindössze 40,2 százalékos kárhányad új negatív csúcsot jelent. A másik oldalon a csúcs 2005 végén volt, amikor a biztosítók a hozzájuk befolyt díjbevétel 79,91 százalékát kifizették a károk kompenzálására. A tavalyi év első hat hónap során, a biztosítók 48,3 milliárd forintot fordítottak károkra, ami 68,7 százalékos kárhányadot jelent.

Az alábbi táblázatból jól látszik, az idei első félév során melyik cég mekkora kárhányaddal dolgozott. (Az adatok persze csalókák és nem teljes mértékben összehasonlíthatóak, mert eltérő az egyes biztosítók gyakorlata abban, hogy milyen adatot jelentenek kárkifizetés címen. Van, aki csak a ténylegesen kifizetett károkat érti ide, van, aki a kártartalékot is, míg megint mások a kárrendezési költségeket is beleszámítják.)

A kifizetések alacsony aránya természetesen az ellenkező irányból tekintve semmi mást nem jelent, minthogy az ügyfelek befizetéseinek a korábbinál nagyobb hányada marad a biztosítónál. Az így megmaradt összeget természetesen zsebre is vághatná a biztosító, hogy más üzletágakban realizált veszteségei csökkentésére is fordíthatná, ám annak hosszú távon nem sok haszna lenne a cég szemszögéből.

A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítások ugyanis a piac szabályainak sajátosságainál fogva leginkább az áraikkal tudnak vonzóak lenni, az ügyfél számára nyújtott szolgáltatásokkal kevésbé. Vagyis az ügyfelek nagy többsége alapvetően a legolcsóbb biztosítót igyekeszik minden év novemberében választani és nem azt, akit megbízhatónak, "nagy névnek" tart a piacon.

Vagyis egy olyan helyzetben, amikor a biztosító megteheti - például a jelek szerint az idei év végén -, igyekszik piacbővítési céllal csökkenti majd az árait. Az árcsökkentésnek a biztosító örül majd, mert dőlnek hozzá az ügyfelek, utóbbi pedig örül, mert jóval kevesebbet kell fizetnie, mint korábban. Az alacsony ár azonban csak akkor előny, ha a cég szolgáltatásai - és fizetőképessége ezt nem sínyli meg: ezt a MÁV-biztosító tavalyi bedőlése is igazolja. A piacot kenterbe verő árakkal dolgozó, egyesületi formában működő biztosítót folyamatosan érték a kritikák - nem véletlenül. A szolgáltatás minősége pocsék volt, a kárkifizetések pedig akadoztak - ha egyáltalán fizetett a biztosító. Bár az ügyfelek örültek a pénztárcakímélő ajánlatoknak, a cég végül az év végét sem érte meg. Vagyis novemberben ne feltétlenül dőljünk be a legolcsóbb ajánlatnak, mert elképzelhető, hogy évközben kényszerű okokból biztosítóváltásra kényszerülünk.