Irán tényleg egy hétre lehet az atombombától: példátlan szintre léphet a háború, ha ezt meglépik

Az elemzés kiindulópontja az iráni nukleáris program évtizedek óta tartó, folyamatos és dokumentált átláthatatlansága. A be nem jelentett natanzi föld alatti urándúsító üzem, a fordowi titkos létesítmény, az araki nehézvízprogram és a bombadetonátorok fejlesztésére utaló tevékenységek mind egy irányba mutatnak. Ezek alapján Irán a békés felhasználás narratívája mögött következetesen katonai célokat követett. A 2015-ös atomalku (JCPOA) ugyan ideiglenesen korlátok közé szorította a programot, ám az Egyesült Államok 2018-as kilépése után Irán fokozatosan felhagyott vállalásainak teljesítésével. Ennek eredményeként 2022-re a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) összes ellenőrző berendezését eltávolította a létesítményeiből - jelentette a Portfolio.

A helyzet súlyosságát egy kulcsfontosságú tény is jól mutatja. Míg a JCPOA csupán 300 kilogramm, legfeljebb 3,67 százalékos dúsítású urán tárolását engedélyezte, addig 2025 nyarára Irán már 408,6 kilogramm 60 százalékosra dúsított uránnal is rendelkezett. Erre a magas dúsítási szintre semmilyen polgári atomenergetikai program nem adhat magyarázatot. A 2025 júniusában végrehajtott "Midnight Hammer" hadművelet ugyan jelentős károkat okozott az ismert létesítményekben, azonban a magasan dúsított uránkészletet a támadás előtt kimenekítették. Emiatt a nukleáris program nem állt le teljesen.

A NAÜ 2026. február 27-i dokumentuma szerint Irán a kilenc hónapos szünet alatt tovább növelte a készleteit. Az ellenőrök 440,9 kilogramm 60 százalékosra dúsított uránt hitelesítettek urán-hexafluorid (UF6) formájában. Steve Witkoff amerikai különmegbízott március 2-i nyilatkozata alapján az iráni delegáció a genfi tárgyalásokon azzal "dicsekedett", hogy készleteik mintegy 460 kilogrammra nőttek. Ez 12,5 százalékos növekedést jelent alig háromnegyed év leforgása alatt. Az amerikai kormányzati becslések szerint Irán már nem egy évre, hanem akár egyetlen hétre lehet a bombagyártáshoz szükséges, 90 százalék feletti dúsítású urán előállításától. Ezzel a tempóval napok alatt akár tíz atombombához elegendő hasadóanyagot is képesek lennének előállítani.

Az "Epic Fury" hadművelet közvetlen kiváltó oka az elemzés szerint az iráni tárgyalódelegáció nyilvánvaló időhúzási taktikája volt. Ez arra utalt, hogy az első atombomba befejezéséhez már csak napokra volt szükségük. A szomszédos arab országok célpontjai elleni intenzív iráni rakéta- és dróntámadások a szerző szerint azt bizonyítják, hogy Teherán kész hadműveleti tervekkel rendelkezett. Ezeket a megmaradt parancsnoki struktúrák a politikai vezetés elvesztése után is végre tudták hajtani.

Az elemzés három lehetséges forgatókönyvet vázol fel arra az esetre, ha Irán atomfegyverhez jutott volna. A fegyverek puszta elrettentés céljából történő fenntartása lett volna a legkevésbé veszélyes, de egyben a legkevésbé valószínű opció. A regionális befolyás nukleáris védőernyő alatti kiterjesztése a Közel-Kelet teljes destabilizálásával és a globális olajellátás veszélyeztetésével fenyegetett volna. Ezt a szándékot az évtizedes iráni proxyháborús gyakorlat is alátámasztja. A korábbi teheráni retorika fényében a tényleges bevetés sem lett volna kizárható. Bár ez egy öngyilkos szcenáriót jelentene, a következményei katasztrofálisak lennének. Mind az amerikai, mind az izraeli fél számára a második és a harmadik forgatókönyv vállalhatatlan kockázatot jelentett. Mivel az első opcióból bármikor át lehetett volna lépni a másik kettőbe, végső soron az is elfogadhatatlannak bizonyult.

Az iráni nukleáris program évtizedes története, a dúsítási szintek és a készletmennyiségek, valamint a be nem jelentett létesítmények sorozata egyértelmű mintát rajzol ki. Ezek a tények az elmúlt napok katonai válaszlépéseivel kiegészülve mind arra mutatnak, hogy Irán békés célú atomprogramra vonatkozó állításai sosem voltak hitelesek. Ezt a most kibontakozó konfliktus eseményei még nyilvánvalóbbá tették.