Kerek perec kimondta a magyar Amerika-szakértő: őrült tervet eszelt ki Trump, Grönland és Venezuela csak a kezdet

A Trump-adminisztráció venezuelai akciója nem példa nélküli, de a hozzá fűzött magyarázat teszi különlegessé - véli Tábor Áron Amerika-szakértő abban az interjúban, amelyet nemrég a Szeretlek Magyarország portálnak adott. Míg korábban is történtek hasonló beavatkozások, most az amerikai vezetés nyíltan beszél a nyugati félteke feletti dominanciáról és a nyersanyagok megszerzéséről.

"A nemzetközi jog és az intézmények adtak egy keretet, hogy mi az elfogadott és mi a nem elfogadott viselkedés. És amikor valaki nyíltan azt mondja, hogy a mi kontinensünkön, a mi érdekszféránkban nem engedünk meg bizonyos vezetőket, az igazolási alapot adhat Oroszországnak vagy Kínának, hogy ők is azt csináljanak a saját érdekszférájukban, amit akarnak" - fogalmaz a szakértő.

A helyzetet súlyosbítja, hogy Trump nemcsak Venezuelát, Kolumbiát és Kubát fenyegette meg, hanem a NATO-szövetséges Dániát is Grönland miatt. Ez a szövetségi rendszeren belüli konfliktus korábban elképzelhetetlen lett volna, és komoly kérdéseket vet fel Európa számára, amely egyszerre kiszolgáltatott az amerikai védelmi kapacitásoknak, miközben aggódik a nemzetközi szabályrendszer eróziója miatt - mondta el Tábor Áron, akivel tavaly a Pénzcentrum is készített interjút már a tavalyi év elején, amikor Trump először felvetette Grönland megszerzésének lehetőségét. 

A Trump-kormányzat valószínűleg úgy kalkulált, hogy a látványos erődemonstráció megéri, mert azt mutatja, hogy Amerika nem gyenge. Ugyanakkor az Egyesült Államok hegemóniáját és politikai befolyását alapvetően az segítette, hogy nemcsak a nyers erejére támaszkodott, hanem arra az intézményrendszerre is, amit 1945 után létrehozott. "Az, hogy szövetségesei vannak, és hogy sok helyen nyers erőgyakorlás nélkül is az történt, ami az amerikai politikának kedvező, olyan érték, amit most kockáztatnak" - hangsúlyozza Tábor.

A szakértő szerint a beavatkozásnak belpolitikai okai is vannak: a belpolitikailag meggyengült elnök a külpolitikában akar erősnek látszani, hogy az visszafordulhasson belpolitikai támogatottsággá. Ugyanakkor ez feszültséget okoz a Trump-táboron belül is, hiszen az "America First" sokak számára azt jelenti, hogy az Egyesült Államok kerüljön a középpontba, a külföldi katonai szerepvállalás és a rezsimváltás pedig ezzel ellentétes.

Nem tartom kizártnak, hogy továbbra is lesznek látványos külpolitikai akciók. Azt azért nem hiszem, hogy egymás után sok katonai akciót fognak végrehajtani, mert azzal szemben viszont nem annyira toleráns a közvélemény, vagy akár maga Trump pártja sem. Ezt a 19. században ágyúnaszád-diplomáciának hívták,  ennek a mai formáját látjuk Venezuelánál. Ez elképzelhető szerinem, hogy folytatódik, más államokra is megpróbálhat nyomást gyakorolni ilyen formában Trump. Kuba az egyik legesélyesebb jelölt erre.

- mondta el Tábor Áron, aki kiemelte, hogy a venezuelai beavatkozás különbözik az 1989-es panamai akciótól, amikor Manuel Noriegát fogták el. Akkor a hidegháború végén, egy új világrend hajnalán történt az esemény, és az akkori amerikai elnök, idősebb George Bush nem deklarálta, hogy az Egyesült Államok bármikor, bárhol beavatkozhat az amerikai kontinensen.

"A mostani felháborodás egy része annak szól, hogy az amerikai kormány nem is nagyon leplezi, hogy ez olyan beavatkozás, amit a 19. században szoktunk meg, és ami nyíltan a nyersanyagokért, a dominanciáért történik" - magyarázza a szakértő.

Bár az Egyesült Államoknak olajexportőrként nincs szüksége a venezuelai olajra, Marco Rubio szenátor szerint meg akarják akadályozni, hogy az amerikai kontinens erőforrásait a kontinensen kívüli államok használják fel haszonszerzésre. Ez egyértelműen Kínára vonatkozik, amelynek érdekeltségei vannak a venezuelai olajiparban.

A venezuelaiak akkor járhatnak jól, ha a végkifejlet egy demokratikus átmenet lesz, amit ők maguk hajtanak végre. Azonban nem egyértelmű, hogy ebbe az irányba mennek-e a dolgok. Trump nem az ellenzéki jelöltekről, hanem a jelenlegi alelnökről, Delcy Rodriguezről beszélt, aki a Maduro-rezsim képviselője. "A venezuelaiak félelme az lehet, hogy az országon belül nem sok minden változik, csak kifelé lesz kooperatívabb az állam az Egyesült Államokkal" - véli Tábor Áron.

Címlapfotó: Eduardo Munoz, MTI/MTVA