Egyetlen hónap alatt 13,7%-os drágulás

A szeptemberi inflációs adatokban ellentétes hatások érvényesülhettek. Előzetesen lehetséges felhajtó tényezőként tartották számon, hogy már jobban érződhetett a dohányárrés emelése. (Ez a hatás - bár júliusban lépett életbe a trafikrendszer - eddig nem nagyon látszódott meg az inflációs adatban.) Ezúttal valóban megjelent a felhajtó hatás, hiszen egyetlen hónap alatt 6,7%-os volt a drágulás a dohányáruk termékkörben.

A pozitív kockázati oldalon további kérdés volt, hogy a pénzügyi tranzakciós illetékek kulcsának megemelése mennyire ment át a pénzügyi szolgáltatások áraiba, illetve a taxitarifák meredek drágulását mennyire tudta megragadni az árstatisztika. Nos, az világosan látszik, hogy a tranzakciós illetéket a bankok áthárítják: egyetlen hónap 13,7%-kal drágultak a máshová nem sorolt pénzügyi szolgáltatások díjai - ezzel messze a legnagyobbat emelkedő termékkör volt szeptemberben.

Ugyanakkor ezeket a hatásokat az élelmiszer- és üzemanyagáraknál jelentkező bázishatások ellensúlyozhatták. Az élelmiszereknél valóban 0,4%-os havi áresés volt megfigyelhető, ám ez az idényáras élelmiszerek szezonális sajátosságaira vezethető vissza, a feldolgozott élelmiszerek kissé drágultak (0,2%). Az üzemanyagok ugyan az idén is drágultak az ősz elején, de tavaly ennél is nagyobb volt az árszintugrás, így ez mérsékelte az éves inflációs mutatót. Összességében mindkét termékkör esetében bejött az a várakozás, hogy inflációt mérséklő hatásokat fogunk látni szeptemberben, ám ez nem volt elég ahhoz, hogy az infláció tovább essen, ami arra utal, hogy megjelentek a mostanában teljesen hiányzó árfelhajtó erők a gazdaságban.

Meglepetés faktornak mondható a tartós fogyasztási cikkek drágulása. Ez a nagy importhányadú termékkör az elmúlt időszakban látványos deflációs jeleket mutatott, ami arra utalt, hogy a szűk hazai vásárlóerő tartósan megakadályozza a gyenge forint árgyűrűzését az árakba. A mostani adat e szempontból zavarba ejtő, nem kizárt, hogy ennek az időszaknak a végét jelzi, hiszen a lakossági fogyasztás már valamelyest élénkül.

Figyelmeztető, hogy a maginflációs mutató nagyon megugrott, 3%-ról 3,5%-ra. Sőt, az évesített negyedéves mutató 5,5%, ami legalábbis azt jelzi, hogy intenzívebbé vált a piaci alapú árnyomás az utóbbi hónapokban.

A maginflációs mutató egyrészt természetesen azért magasabb, mert az állami ármeghatározású rezsiszolgáltatásokat nem tartalmazza, így a díjcsökkentés sem hat rá. A mutató megugrása leginkább a tartós fogyasztási cikkek, illetve a pénzügyi szolgáltatások áremelkedése miatt történhetett, illetve a dohánycikkek is szerepelnek a maginflácós kosárban. Ezt a mutatót érdemes lesz figyelni a következő hónapokban, mert ha tartósan magas marad, akkor hiába esik tovább majd a második körös rezsicsökkentés miatt a fogyasztói árindex, valójában az inflációs probléma visszatéréséről kezdhetünk beszélni.

Összességében az árfelhajtó tényezők a következők lehetnek: a kormányzat vállalatokat sújtó adóterheinek áthárítása, a gyenge forint hatásainak megjelenése, drágító szabályozások (lásd taxi szolgáltatás), illetve az, hogy mindezek a hatások utat törhetnek a reálbérek meginduló emelkedése miatt.

Eddig a monetáris politika úgy látta, hogy a szűk kereslet tartósan útját állja az árfelhajtó folyamatoknak, az elmúlt két hónap adatai azonban elbizonytalanítók lehetnek a jegybank számára is. Jövőre a reálbérek az ideinél gyorsan emelkedhetnek, ami a fenti hatásokat erősítheti.

A kamatpolitikát valószínűleg egyelőre nem fogja zavarni az infláció, legfeljebb a fokozott figyelem hangsúlyozása mellett vágja majd tovább a kamatot. Ugyanakkor megítélésünk szerint az inflációs tendencia folytatódása esetén a további kamatvágások már hitelességi kérdéseket vethetnek fel, ami a kamatciklus leállítására ösztönözheti a monetáristanács-tagokat.