A világgazdaság Nostradamusa: két-három évig semmi jóra ne számítsunk!

2005-ben, mikor Roubini megjósolta az ingatlan-boom kifulladását, és annak világgazdaságra gyakorolt hatását, még mellőzött pánikkeltőnek számított, azóta a világ egyik legkeresettebb gazdasági szaktekintélye.

A TIME most ismét megkérdezte, hogy látja a jövőt, mi vár a kormányokra, és mikorra számíthatunk valamiféle kilábalásra. A szakember aggodalmát fejezte ki, miszerint az U-alakú recesszió könnyen átcsaphat L-alakúba, amilyet a japánok már megtapasztaltak, az évekig tartó gazdasági stagnálással, és deflációs nyomással. Hat hónapja még 10 százalék esélyt adott ennek, mostanra azonban már 33 százalékra becsüli ennek valószínűségét.

Ennek elkerülésére szerinte összehangolt kormányzati lépésekre van szükség, erős monetáris lazításra, és természetesen megfelelő fiskális stimulusra, amelyre számos példa van már a világban, a különféle mentőcsomagok formájában. Az amerikai 800 milliárd dolláros csomagot alapvetően jó lépésnek tartja, azonban annak idei 200 milliós adócsökkentési részét elhibázottnak, szerinte ugyanis az így megtakarított összeget a lakosság nem fogja fogyasztásra fordítani, márpedig most keresletélénkítésre lenne szükség.

A bankokat szintén arra kellene kényszeríteni, hogy ismét hitelezzenek, akár államosítás árán is. Véleménye szerint ma már nem az a kérdés, hogy szerezzen-e az állam tulajdonrészt a bankokban, hanem inkább az, hogy elég-e egy részét felvásárolnia, vagy az egészet kellene, majd újrastrukturálás után ismét értékesíteni lehetne.

A legjobb lehetséges kimenetnek azt tartja a mostani helyzetben, ha sikerül elkerülni egy évekig elhúzódó stagnálást, és 2010-re megáll a foglalkoztatás csökkenése, idén ugyanis szerinte mind a négy negyedévben csökkenni fog az.

Arra kérdésre, hogy akad-e olyan ország a világban, amelyért most különösen aggódik, azt válaszolta, hogy jelenleg nincs olyan ország, amelyik ne lenne bajban, a fejlett országok szinte mindegyikre recesszióba süllyedt, Kelet-Európa államadósságokkal, pénzügyi- és valutaválsággal küzd, Kína is közel recesszióban van már, de a többi feltörekvő ország is hasonló cipőben jár.

Szerinte azok, akik abban reménykednek, hogy majd Kína, a maga tartalékaival felpezsdíti a keresletet, stimulálja a gazdaságot, tévednek, ugyanis ezzel maximum csak néhány hónapot lehet nyerni, hosszú távon azonban a rossz hitelek felhalmozása csak hasonló helyzetet szülne, mint amit most látunk.

Összefoglalva Roubini most sem optimistább, mint korábban, sőt. Semmi jót nem lát, és még az is lehet, gyengének, és megkésettnek bizonyul majd a kormányok próbálkozása.