Lassan mondom el: lárifári (vélemény)

Nagygyűlések után, választások előtt, mely ópiumért kiált torkaszakadtából a még nem eléggé kábult magyar voksgazda? Hát persze, kormányfőjelöltek tévévitájára. De mit vita ez, sokkal komolyabb dolog annál, kérem. Lárifárizás.

A disputa felvezetése már hetekkel ezelőtt megindult, hogy meglegyen a kellő médiavisszhang, hajba kaptak a vita időpontján is a nagyméltóságú felek, nemzetes uraimék. Az egész világ színészkedik, mondhatnánk, de hát csak bele kell klopfolni azokba a csökött elmékbe: itten Gyurcsány-Orbán vita lesz, fegyverbe!

A két néppárt nagygyűlt a hétvégén, hazai, ajnározó tömeg előtt kürtölhette szét mind Orbán Viktor, mind Gyurcsány Ferenc hogyan is derülne fényre a haza. Minden jónak vége szakad egyszer, most a helyszíni közönség mindösszesen két Baló György-aspiránsból állt.

Az eddigi miniszterelnök-jelölti vitáktól eltérő módon tehát nem volt népes hallgatóság padsorokba gyömöszölve, az eszmecserét plexikatedrák mögül folytatták kis hazánk nagy vezetői. Egy körgyűrűre felfűzve díszelgett az összesen négy darab átlátszó laptartó, kettőn ezekből az identifikálódott vekker szerepét betöltő műsorvezetők támaszkodtak. "Face-to-face" állt egymással átellenben a kormányfőjelölt páros, párbajtőr-távolságon kívül, természetesen.

Gyurcsány Ferencen a már jól megszokott (és megszabott) elegáns öltöny, divatos-pöttyös nyakkendő, cápagallér. Egyenesen a vólsztrítről. Orbánon ezzel szemben az utóbbi hónapokban felvett imidzs: durvább anyagú, nem oly divatos zakó, egyszerűbb ing, sötétbordó, nem hivalkodó nyakkendő. Ezzel is jelzi a TV-nézők felé: "közületek jöttem".

A sorsolás alapján Gyurcsány Ferenc kezdett, rögvest nyáladzással (emlékezzünk, ugyanebbe a témakörbe tartozóval zárta Andrássy úti monológját): jajj, beh kár, hogy most az árvíz ellen küzdők nem követhetik figyelemmel a vitát, de nekik dolgozniuk kell, köszönet jár ezért. Ergo: bagatell szószátyárkodás ez a vita, az igazán fontos dolgok most kint történnek a gáton... Ó, távozz tőlem, populizmus!

A diskurzust amúgy galád módon szűk, szúrós keretek közé préselte be a királyi csatorna és a pártok kampánycsapata. Két-két perc nyitóbeszéd, majd minden témában három perc az egyik félnek álláspontja ismertetésére, és egy perc az ellenfél érveire adandó viszonválaszra. Egy kérdéskör, négy perc egy oppinióra. Nem lehet itt az időt fecsérelni kérem szépen olyan mihaszna témákra, mint teszem azt agrárium, otthonteremtés, munkahelyek. A nyúlfarknyi beszédecskék után a műsorvezetők azért verbálisan mindig "megsimogatták" a vitázók buksiját.

Nyolc nagy témakör Himaláját mászták meg a delikvensek, költségvetéstől kezdve az egészségügyön át a nyugdíjrendszer problematikájáig. Lazán átugorva a konkrétumokon, melyek úgyis megtalálhatóak bármely párt szórólapjain és programfüzeteiben (a Budapest-ügyi minisztérium ötletén és a radikális minimálbéremelésen túl sok új amúgy nem hangzott el, központban továbbra is a "sikeres Magyarország" és a "munka, otthon, biztonság" jelszavak voltak), tegyük a kezünket a vita ütőerére, és vizsgáljuk meg a pulzusszámot. Szapora volt? Igen. Gyurcsány Ferenc részéről? Igen. Dinamikus is? Igen. (tessenek megnyugodni, ez nem egy MSZP-s kampánybrosúra).

Már-már olyannyira, hogy túlcsordult. A miniszterelnök lendületes akart lenni, kezdeményező, mutatván, tudja ő, mi a csízió. Kifejezetten konfrontatív, támadó szerepet vett fel, agresszorként vetette rá magát többször vitapartnerére. Laza-hetyke módon, alkalmasint személyeskedően piszkálta Orbánt ("magának tíz autója volt, nekem csak egy"; "nem tisztelete a törvény betűit"). Olykor flegma stílussal jelezte a szocialista jelölt, nem olyan merev ő, de ez a flegmaság sokszor leereszkedő-lekezelő hangvétellel párosult. Tudatosan nekiment ellenfelének, kezeinek mozgását többször nem tudta koordinálni, azok sokszor fejmagasságban éltek külön életet.

Mindeközben Orbán túl lagymatagnak tűnt, hanghordozása most csöppnyit monoton volt - Gyurcsánynak a nagy pörgés közepette olykor felturbózott cséphadaróként működött orgánuma. Nem reagált érdemben - egy-két esetet kivéve (panelproli)- Gyurcsány bökős megjegyzéseire. A fiatal demokrata pártelnök láthatóan kitért az ütközetek elől, konzekvensen a kamerába nézett, kibeszélt a televízióból, mintha csak kampánybeszédet tartana. Vissza is köszöntök egynémely esetben a nagygyűlésen elhangzott fordulatok (ötödik-hatodik bőr lenyúzása, nem lehetünk Európa balekjai). Ez nem az a vitára és kardcsapásokra mindig kész Orbán volt, egy nyugodt, már-már túl visszafogott ellenzéki miniszterelnök-jelöltet láthatott-hallhatott a nagyérdemű.

Kérdés persze az, hogy mire ment ki a játék. Lehet, Orbán azokat a bizonytalanokat akarta megnyerni, akiknek már a fülükön jön ki a folyamatos "árokásás". Vagy úgy vélte, elég lesz a biztos szavazók mozgósítása? Gyurcsánynak ki tanácsolta a harcias, vehemens magatartást? Ilyesmire számítottak volna a túloldalról is? Ki taktikázta el magát? Ki volt tudatos? Ha erre tegnap este még maga Török Gábor sem tudott egzakt választ adni, akkor senki...

Ki tartogatja erejének legjavát a négypárti vitára? Ott is ilyen kombattív, ilyen fölényeskedő lesz Gyurcsány? Megvillantja-e szónoki csápjait Orbán? Végeredmény: vasárnap.

SzM