Paradicsomi vállalkozás: ahol mindenkinek jól megy...

Nyilvánvalóan az egyik legvonzóbb tulajdonsága az országnak, hogy alacsony adóterhekkel várja a vállalkozásokat. A pénzügyi vállalkozások és a holdingcégek számára pedig kifejezetten ideális központ lehet. Mivel számos országban próbálkoznak azzal a honpolgárok - akár magán, akár céges keretek között -, hogy elrejtsék az adóhatóság elől a nem biztos, hogy legálisan összekuporgatott pénzüket, nagy a kereslet azok iránt az országok iránt, ahol bizony úgy lehet bankbetétet nyitni vagy befektetni, hogy azt nem jelentik a többi adóhatóságnak, sőt, sokszor nem hajlandóak még külön kérésre sem kiadni az adatokat.

Luxemburg az adóparadicsomok listáján nem szerepel, aminek az az oka, hogy itt nem a magánszemélyek adói alacsonyak, a környezet leginkább a bankoknak és a vállalkozásoknak kedvez. A kormány hivatalos véleménye szerint sem kiemelkedően kedvező az adórendszer, mindössze egy vezető nemzetközi pénzügyi központról van szó.

Jelenleg az uniós tagok közül az egyik leggazdagabb, amit annak köszönhet, hogy Európa első számú befektetési központja, arról nem is beszélve, hogy több ezer olyan külföldi vállalakozás otthona, amely mentes az adó alól. Folyik a harc a liechtensteini botrány óta, ennek ellenére Ausztria, Belgium és Luxemburg kivétel tudott maradni az uniós banktitok elleni szabályok alól, vagyis még mindig tilos kiadni bármilyen bankszámlával kapcsolatos információt, bár ez alól kivétel, ha bűncselekményről van szó.

Sok az ellenvélemény

A Tax Justice Network becslései szerint világszerte összesen mintegy 11,5 ezer milliárd dollárt tartanak offshore számlákon, így az adóhatóságok éves szinten nagyságrendileg 250 milliárd dollárt veszítenek ezen vagyonok elérhetetlenségén. Sokak szerint azonban adóelkerülés visszaszorításának szükségességéről a nagyhatalmak csak beszélnek: az EU például szó nélkül tűri többek közt a londoni City és Luxemburg által kínált kétes előnyöket.

Az uniós adóügyi biztos, Kovács László is kritizálta az adóparadicsomok bankjainak titoktartási politikáját a Die Press német lap szerint. Sokaknak még mindig szúrja a szemét, mondhatni nem alaptalanul, hogy a jelenlegi, a 2005-2011 közötti időszakra vonatkozó uniós irányelv alapján működő rendszerben három uniós tag, Ausztria, Belgium és Luxemburg is kivételezett helyet tudott kialkudni.

Eszerint semmilyen adatot nem adnak ki azokról a külföldiekről, akik náluk tartják a pénzüket, viszont ezért megadóztatják őket név nélkül. A kamatjövedelem után eredetileg 15 százalék forrásadót kellett fizetni, aminek nagy részét mind a három szóban forgó ország átutalta a betétesek anyaországába. Júliustól viszont már megemelt kulcsot fizethetnek a betétesek, 20 százalékot. 2011 júliusában pedig ez 35 százalékra emelkedik, ami valószínűleg már nem fogja megérni a külföldieknek.

Az információk teljes cseréje és a banki titoktartás eltörlése viszont ahhoz vezetne, hogy könnyebben elkerülhetőbbé válnának a bűncselekmények, mint az adócsalás, vagy az adó részleges be nem fizetése.

Nem csak az adóelkerülők szeretik

Itt található ugyanis számos európai és nemzetközi intézmény központja is, mint az Európai Bíróság, az Európai Befektetési Bank, vagy az Európai Számvizsgáló Bizottságé is, valószínűleg nem ok nélkül.

A világ egyik leggazdagabb országa a GDP-t tekintve, de a terület szempontjából egyben a legkisebb is. A gazdagságát leginkább annak köszönheti, hogy egységesen alacsony adószintet biztosít a külföldi befektetőknek, akik ezt ki is használják. Az unió alapító országai közé tartozik, ami érdekesen összeegyeztethető azzal a ténnyel, hogy sokan adóparadicsomként tartják számon.

Tényleg adóparadicsom?

Tulajdonképpen nem mindenkinek minősül adóparadicsomnak, mivel a standard adószintek elég magasak. Az ország kifejezetten ügyel arra, hogy a többi uniós taggal lehetőleg legkevésbé rúgja össze a port. A társasági adó 30 százalékos, a személyi jövedelemadók is magasabbak az uniós átlagnál, és a vagyonadó szintjét is kevesen irigylik. Ezeket viszont jól lehet kompenzálni a befektetések kedvező adózásával.

A vállalati rendszer szinte megegyezik a többi országéval, részvénytársaságokból és a korlátolt felelősséggel rendelkező társaságokból van a legtöbb, de azért jelentős részt képviselnek a holdingcégek is. Nekik viszont a társasági adó szintje akár 1 százalék alá is csökkenthető.

Mennyibe kerül a paradicsomi helyzet?