Nagyobb a baj a Balatonnál, mint sejtettük: a vízállás semmi, mélyebben van a probléma gyökere

Vasas Gábor, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet főigazgatójával készített interjút a Magyar Tudományos Akadémia podcastműsora, amelyben a Balaton körüli legfőbb kérdéseket járták körbe. A kutató úgy fogalmazott, hogy bár a közbeszédben gyakran a tó vízszintje áll a figyelem középpontjában, és sokan egyetlen ideális, állandó vízállást tartanak kívánatosnak, ennél a probléma jóval összetettebb.

Vasas Gábor szerint a 70 és 110 centiméter közötti ingadozás a sekély tavak életének teljesen természetes velejárója. A tartósan magas vízszint ráadásul kifejezetten káros az élővilágra, mivel a nádasok és a parti zónák a változó vízjáráshoz alkalmazkodtak. A szakember hangsúlyozta, hogy a centimétereknél lényegesen fontosabb a vízmérleg alakulása, az ezredforduló óta ugyanis egyre gyakoribbá válnak azok az évek, amikor a párolgás miatt több víz távozik a Balatonból, mint amennyi utánpótlásként érkezik.

A parti zónák beépítése és a nádasok pusztítása közvetlenül veszélyezteti a tó működőképességét. Tévhit, hogy a beruházások miatt kiirtott nádasok máshol egyszerűen pótolhatók lennének, hiszen ez a növényzet kizárólag ott tud megtelepedni, ahol a természetes feltételek adottak - tette hozzá Vasas Gábor. A nádasok kiemelkedő szerepet játszanak a halak szaporodásában, a hullámzás csillapításában és a víz öntisztulásában. A társadalmi alkalmazkodás fontos lépése lenne a vízszintingadozás elfogadása, amihez a természetközelibb, fövenyes kialakítású strandok is hozzájárulhatnának, amelyek eleve számolnak a vízszint változásaival.

Bár a korábbi évtizedekben a szennyvíz és a mezőgazdaság okozta külső tápanyagterhelés csökkentésével sikerült visszaszorítani a Balaton algásodását, a klímaváltozás új kihívások elé állítja a szakembereket. A víz felmelegedése és a termikus rétegződés megváltozása miatt napjainkban már az üledékből felszabaduló belső tápanyagtartalom is algásodást indíthat el. Ennek következtében melegkedvelő, új algafajok jelentek meg a tóban, amelyek már a hagyományosan tisztábbnak számító keleti medencében is gondot okoznak.

A tó ökológiai állapotát a mindennapi emberi tevékenység is jelentősen befolyásolja. A fürdőzőkről leoldódó naptejek, az illatszerek, a gyógyszermaradványok és a kerti vegyszerek mind terhelik a vizet. Hasonlóan komoly környezeti nyomást jelent a horgászat, hiszen a Balaton természetes körülmények között nem számít kifejezetten "pontyos víznek", ezt az állományt mesterséges telepítésekkel tartják fenn. Az évente a tóba kerülő mintegy kétezer tonnányi, gyakran állati eredetű és foszforban gazdag etetőanyag komoly terhelést jelent a rendszer számára. A főigazgató felvetette, hogy anyagforgalmi szempontból sokkal kedvezőbb lenne, ha a horgászok a kifogott halat a manapság népszerű visszaengedés helyett inkább hazavinnék és elfogyasztanák.

A környezeti terhelést fokozza a nem szelektív kémiai szúnyogirtás is, amelynek elhagyását és a biológiai módszerekre való áttérést régóta szorgalmazzák a kutatók. A melegedő vizek, a szakszerűtlen haltelepítések és az emberi gondatlanság ráadásul az inváziós fajok megtelepedésének is kedveznek. A Balaton jövője így leginkább azon múlik, hogy a döntéshozók képesek lesznek-e rendszerszintű, folyamatos tudományos kutatásokra és hosszú távú mérésekre alapozott lépéseket tenni a tó védelme érdekében.