Brutális a hőség, ez biztos nem jó a versenyzőknek: mi lesz így a legendás Tour de France-szal?

Nagyon súlyos hőhullám van a mostani Tour de France idején, ami a legnépszerűbb körverseny jövőjével kapcsolatban is felvet több kérdést. A dolog persze kevésbé új keletű, csak az intenzitás változott: fél évszázaddal ezelőtt, az 1976-os hírhedt, aszályos évben a krónikás Geoffrey Nicholson még komoly aggodalommal írt a hőségről, pedig az akkori adatok eltörpülnek a mai értékek mellett.

Raymond "Pou-Pou" Poulidor például állítólag egy szakaszon mindössze két liter vízre korlátozta magát, mert a mezőnyben az a hiedelem járta, hogy a túl sok folyadék levertséghez és fáradtsághoz vezet. A 2026-os Tour versenyzői, akik egyik kulacsot a másik után ürítik ki, ma már csak mosolyognának ezen.

A régi hőmérsékleti rekordok ma már szinte enyhének tűnnek. Az idei mezőny tagjai olyan körülmények között tekertek, amelyeket az egyik versenyző a hajszárítóval szembeni biciklizéshez hasonlított, ugyanis a hőmérséklet elérte a 40 Celsius-fokot. A résztvevők jégdarabokkal megtöltött harisnyát tömtek a mezük alá, és vizeletmintával ellenőrizték a hidratáltsági szintjüket.

A korábbi módszerek mai szemmel nézve már-már középkori kuruzslásnak hatnak. Az 1960-as években, amikor Tom Simpson amfetamintól és a hőségtől kimerülve holtan esett össze a Mont Ventoux-n, a szabályok még napi négy kulacsra korlátozták a versenyzők folyadékbevitelét.

Mivel a csapatautóból való itatás tilos volt, a kerékpárosok útközbeni kocsmákat rohantak meg, vagy útszéli forrásokból vettek vizet, amivel olykor súlyos fertőzéseket is összeszedtek.

A hőség élettani hatásainak ismerete nélkül akadtak olyanok is, akik sózott tőkehal fogyasztásával edzettek, hogy így szoktassák hozzá szervezetüket a kiszáradáshoz, és még az 1980-as években is káposztaleveleket tömtek a sapkájuk alá a tarkójuk védelmében. Idővel a módszerek fokozatosan finomodtak. A brit válogatott 2004-ben jégfürdős székeket kezdett használni, 2010-ben pedig a Team Sky már személyre szabott ásványianyag-pótlással optimalizálta a versenyzők folyadékbevitelét. Ma már egyetlen csapat akár napi 80-100 kilogramm jeget is elhasznál, amelyet egyéni igényekre szabott, sótartalmú jégnyalókákkal egészítenek ki.

Az alkalmazkodásnak azonban megvannak a maga korlátai, hiszen az emberi test teherbírása sem végtelen. A globális felmelegedés előbb-utóbb a versenyrendszer komoly átgondolásra kényszeríti a szervezőket, ami nem kis iróniát hordoz egy olyan sportágban, ahol számos csapatot éppen olajipari óriáscégek és kőolajból meggazdagodott államok támogatnak.

A legutóbbi júniusi hőhullám idején Franciaország-szerte amatőr versenyeket kellett törölni vagy módosítani, miközben az Alpokban a heves esőzések sárlavinákat indítottak el a Col de Sarenne hágón, kísértetiesen emlékeztetve a 2019-es befutót ellehetetlenítő eseményekre. Elképzelhető, hogy hamarosan még a Tour szentnek tartott júliusi időpontja, valamint a főműsoridős, kora esti szakaszbefutók rendszere is gyökeresen átalakul.