Kijött a borzasztó jelentés: így fog elpusztulni a bolygó, ha nem teszünk semmit

Az ENSZ 31 éve működő Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) a New York-i klímacsúcs után megjelentette a harmadik különjelentését. Ez a dokumentum az éghajlatváltozás óceánokra és a krioszférára mért hatásait vizsgálja, tehát az óceáni élővilág, illetve a Földön található összes hó- és jégtakaró jelenlegi és várható állapotáról ad jelentést.

7000 tanulmány alapján, 104 szerző és szerkesztő vetíti előre, hogy mi lesz a sorsa a partvidékeknek, a sarkvidékeknek, a hófödte magashegységeknek, a jégpajzsoknak, a jéghegyeknek, a gleccsereknek, a befagyott tavaknak és folyóknak, illetve a tartósan fagyott talajnak, a melegedő tengereknek és óceánoknak, ha nem állunk le a környezetszennyezéssel.

Ha a felmelegedést nem tudjuk a 1,5 Celsius fokos határértéken belül tartani totális katasztrófa jön, de van némi remény, ha gyorsan és radikálisan visszaszorítjuk a károsanyag-kibocsátásunkat. Kiderült, hogy csupán az emberiség élelmiszerszükséglete az összes károsanyag-kibocsátásunk egyharmadért felelős.

Ez lesz a világgal

Az óceán a levegőből hőt és a szén-dioxidot nyel el, ám minél jobban “igénybe vesszük" ezt az elraktározó képességét, annál melegebb lesz. Ennek következtében pedig egyre savasabbá válik, a felső rétegében található oxigén mennyisége pedig akár 80 százalékkal is csökkenhet. Így a tengeri élővilág sokszínűsége mérséklődni fog, ezt pedig mi, emberek például azáltal fogjuk megérezni, hogy nem tudunk majd elegendő halat kifogni. A túlhalászás, a fajok kipusztulása, illetve amiatt, hogy a halak a hidegebb vizek felé kénytelenek vándorolni, a század végére a halászat maximális fogási potenciálja akár 24 százalékkal is csökkenhet.

A hínárerdők, és a korallzátonyok is nagy veszélyben vannak - a tengeri hőhullámok már most nagyobb mértékű korallfehérítést okoznak. Ha a felmelegedés mértékét sikerül 1,5 fokra korlátozni, akkor is szinte biztos, hogy minden melegvízi korall jelentős veszteségeket és helyi kihalásokat fog szenvedni. A tengeri hőhullámok már most kétszer gyakoribbak, melegebbek és tartósabbak, és nincs mit szépíteni: ezeknek a hőhullámoknak a túlnyomó többségét, 84-90 százalékát az ember okozta - áll a jelentésben.

Az üvegházhatású gázok kibocsátásának eredményeként eddig 16 centiméterrel emelkedett a tengerszint, és ez a változás folyamatosan gyorsul. Magas károsanyag-kibocsátás esetén a tenger szintjének növekedése száz év múlva már négyszer olyan gyors lesz, mint napjainkban. 2100-ra a tengerszint a mostanihoz képest 84 centivel nőne, azaz várhatóan 1,1 méterrel lenne magasabb (2300-ra már 5,4 méterrel emelkedne meg). Ha viszont radikálisan csökkentjük az emissziót, akkor a tengerszint emelkedése ebben a században körülbelül 43 centire korlátozódna.

Nem lesz ivóvíz sem

A tengerszint és az óceánok élővilágának változása miatt néhány szigetország lakhatatlanná válik majd. Az évszázad végére arányaiban Málta szenvedheti el a legnagyobb szárazföldveszteséget az európai államok közül - az ország szárazföldi területének 12 százaléka kerülhet víz alá, míg Görögországnak 3,5 százalékát öntheti el a tenger.

A növekvő tengerszint káros következménye lehet azonban az is, hogy a sós víz beszivárog a talajba és az ivóvízbe, a szikesedés így a partmenti mezőgazdaságot és a vízbiztonságot is fenyegetheti, akár Európában is. Például a spanyol Ebra folyó mentén működő rizsgazdálkodás láthatja ennek kárát, de Hollandia ívóvízkészletei is veszélybe kerülhetnek.

Szintén káros következmény, és ezt már napjainkban is tapasztaljuk, hogy az ember okozta kibocsátások eredményeként a ciklonok hevesebb esőzéseket, és erősebb szeleket hoznak. Az El Niño és a La Niña - amelyek a Csendes-óceán szokatlan felszíni hőmérsékletét okozzák, növelik az aszályok számát és a heves esőzéseket az egész világon -, például sokkal szélsőségesebbé válnak.

A felmelegedés következtében a grönlandi és az antarktiszi jéglemezek olvadnak, ezáltal pedig évente több mint 400 milliárd tonna víz keletkezik. Az Északi-sarkvidék hóval borított területe nyaranta alatt több mint 13 százalékkal csökken, ha a felmelegedés mértéke eléri a 2 fokot, akkor várhatóan néhány nyár után teljesen eltűnik a jég- és hótakaró erről a területről. A sarkvidékek környékén mintegy négymillió ember él, őket közvetlenül érinti, életmódjukat közvetlenül veszélyezteti az olvadás.

Az olvadás egy öngerjesztő folyamat, mert minél kevesebb a bolygónkon a hó- és jégtakaró, annál kevesebb az olyan fehér felület, amely visszaverné a Nap meleg sugarait a világűrbe, fokozódva ezzel a klíma további melegedését és a jég gyorsabb iramú eltűnését. 1900 óta az alpesi gleccserek tömege nagyjából a felére csökkent, és a zsugorodás tempója gyorsul az 1980-as évek óta.

A klímajelentés szerint a gleccserek a tömegük több mint egyharmadát elveszítik a század végére, ha a kibocsátások nem csökkennek; alacsonyabb kibocsátások esetén ez a veszteség viszont a felére csökkenhet. Néhány hegyvidéki térség 2100-ig elveszítheti a gleccserek több mint 80 százalékát, és sok gleccser teljesen eltűnik majd.

Ennek eredményeként a téli turizmus meg fog változni az ebből élő alpesi falvakban, sípályák zárhatnak be, a hegyvidéki régiókban a gleccserek vízellátása pedig előbb tetőzni fog, de a század vége előtt csökkenni kezd majd. Az Alpok “Európai víztornyaiként" funkcionál, a kontinens fő folyóit, a Rajnát, a Rhône-t, a Pót és a Dunát táplálják. Ha rohamosan olvad el a hó és a jég a lánchegységben, akkor ez a folyók vízhozamát is befolyásolni fogjak, árvízek lehetnek télen és fokozottabb aszályos időszakok nyáron.

Nagy baj ugyancsak, hogy olvad a tartósan fagyott talaj, a permafroszt is, ami óriási mennyiségű szén-dioxidot és metánt (erős üvegházhatást okozó gázokat) szabadíthat fel a légkörbe. Kibocsátás-csökkentés nélkül a permafroszt több tíz vagy akár száz milliárd tonna szén-dioxidot bocsáthat ki a század végére, ugyancsak tovább gyorsítva a globális felmelegedést (az emberiség jelenleg kb. 11 milliárd tonna szenet bocsát ki évente).