Sorra forgatják ki lakásukból a gyanútlan magyar nyugdíjasokat

Egy olvasónk hívta fel a Pénzcentrum figyelmét a jelenségre, hogy egyre többször csapnak le csalók szervezetten főként idős, beteg, kiszolgáltatott emberekre csalók, akiknek a célja az ingatlan áron aluli megszerzése. A Kispesti Grund blogon számolt be arról, hogy milyen módszerrel dolgoznak azok a bűnözők, akiknek a célja a nekik kiszolgáltatott emberek kiűzése az otthonukból. 

EZ IS ÉRDEKELHET

Nem vénnek való vidék: itt rabolják ki a legtöbb idős magyart

Rengeteg 60 év felettire csaptak le a szélhámosok.

Első lépések

Az ilyen ingatlanos csalók hasonlóképpen az unokázós csalókhoz előre kiszemelik az áldozatokat, akik vagy idősek, vagy más okból kiszolgáltatottak, korlátozottan képesek csak az érdekérvényesítésre. Egy többnyire személyre szabott ajánlattal keresik meg őket: ezeknek a csalóknak mindig az a célja, hogy bejárást szerezzenek az ingatlanba vagy egy bérleti szerződés, vagy közös kert/épületrész útján. Természetesen a csaló ingatlanos tisztában van a törvényi előírásokkal, míg a kiszolgáltatott idős emberek nem, és a teljesen szabályos, ügyvéd által ellenjegyzett szerződés, amit velük aláíratnak, legkevésbé őket védi. 

Megszállás

Az ingatlanmaffiózó ezután veti be első fegyverét, hogy végül elűzze otthonából a védtelen és jóhiszemű időseket, akik még szerencsésnek is tartják magukat, hogy ha albérlőt fogadnak egy üres szobába, házrészbe, még egy kis pénz is állhat a házhoz. Azonban nem ez történik, hanem a csaló beköltöztet egy családot vagy bandát, akik szomszédságában elviselhetetlenné válik az élet, és megkezdődik a fokozatos terror. 

A beköltözők elkezdik pokollá tenni a kiszolgáltatott ember életét, aki naivan bejárást biztosított a lakásába. A terrorbanda életvitelével, zaklatással, a tulajdonos lakásból való kizárásával, megfélemlítésével. Így az áldozat lakhatását teljesen ellehetetlenítik a saját ingatlanában, és vagy önszántából, vagy mert fizikailag teszik neki lehetetlenné a bejutást, elmenekül. 

Einstand

Miután a saját érdekét érvényesíteni nehezen tudó személy - hiszen éppen ezért lett kiszemelve - feladja a küzdelmet, és elköltözik. Pontosabban költözne, mert a tulajdonában álló ingatlant hiába próbálja eladni, az ingatlanos csaló ügyvédi segítséggel - a bérlőket a szerződés szerint nem lehet kitenni - illetve a bentlakó terrorbanda miatt nem fog vevőt találni. 

Ekkor ajánlja fel kegyesen az átverés mögött álló ingatlanos, hogy megveszi azt, vagy talál vevőt az ingatlanra. Viszont mivel nincs konkurencia, jóval a valós érték alatti összeget kínál, amelyet a tulajdonos a kiszolgáltatott helyzete miatt, és mert nem lát más kiutat, elfogad. Ezzel bezárult a kör és a csaló nyert, a kisemmizett, gyakran hajléktalanná váló áldozat pedig mindenét elveszítheti.

Az elszenvedett megaláztatás, rettegés, terror, és végül a tudat, hogy kiforgatták a vagyonából hosszú távon az áldozat egészségét, életét is felőrölheti. Ennek ellenére a jelenségre nincs jogi úton megoldás, és amíg az unokázós csalókkal sokat foglalkozik a média, addig erről a jelenségről még mindig kevesen tudnak, beszélnek - ezért is esnek egyre többen áldozatul. 

Mit tehetünk, ha sem a jog, sem a hatóságok nem védenek ilyen helyzetben?

Mind úgy hisszük, amikor csalások áldozatairól olvasunk, hogy mi sosem eshetünk ilyen csapdába. Pedig ez így nem így van: mindenki lakik valahol, és bármikor költözhet a szomszédjába az "ingatlanmaffia". Nem feltétlenül kell kiszolgáltatott helyzetben lennünk eleve ahhoz, hogy átverjenek minket, és kihasználva, hogy a törvény nem véd a szomszéd-zaklatóktól, felforgassák a nyugodt életünket. Ha egy balhés banda költözik a szomszédunkba, nem csak a nyugalmunkról kell lemondanunk, de még az ingatlanunk értéke is csökken. A csalóknak pedig éppen ez a célja. 

Mit tehetünk, ha minket vagy ismerősünket, rokonunkat fenyeget a veszélye, hogy az ingatlanmaffia megkörnyékezi, vagy esetleg ez már meg is történt? Egy kilátástalan helyzetben, akár mi, akár rokonunk vív szélmalomharcot a csalókkal, könnyen megfordul az ember fejében, hogy ő is ugyanolyan törvénytelen eszközökhöz nyúljon. Ezt viszont messzire kerüljük el, még olyan szinten is, hogy utalást tegyünk rá, vagy beszéljünk ilyen jellegű terveinkről valakinek. 

1. Ne nyúljunk törvénytelen eszközökhöz

Az ilyen csalók nem riadnak vissza attól, hogy azokkal a cselekményekkel vádoljanak meg minket, azért jelentsenek fel minket a rendőrségen, amit valójában ők követtek el ellenünk. Ezt egészen addig nem feltételezzük, eszünkbe sem jut, amíg meg nem történik, és ki nem jön a rendőrség vizsgálódni. Hiába is állítjuk, hogy éppen mi vagyunk az áldozatok: a rossz szomszéd hitelesen fogja állítani az ellenkezőjét. 

2. Dokumentáljunk mindent

Ma már nem jelent problémát, hogy fényképekkel, felvételekkel, diktafonnal rögzítsünk minden atrocitást, ami minket ér. Ezen túl pont a fentiek miatt érdemes minden sérelmünket, apróságot feljegyezni, ami később egy feljelentés alapját képezheti. Azt sem felejtsük el dokumentálni, hogy mi éppen merre jártunk és mit csináltunk az adott időpontokban, és tegyünk el minden ennek bizonyítására alkalmas képet, dokumentumot. 

Ha gyanút fogunk, hogy szomszédzaklatásnak vagyunk kitéve, akkor rögtön kezdjünk el mindent, mindenféle elérhető eszközzel rögzíteni, dokumentálni. Ez túlzásnak tűnhet, azonban ha valóban szervezett csalásról van szó, minden eszközre szükségünk lehet a későbbiekben. 

3. Legyünk tisztában a jogainkkal, indítsunk nyomozást

Aki belekeveredik egy ilyen helyzetbe, többnyire elkezd kutakodni, milyen jogi útja van, hogy kikeveredjünk belőle. Rövid időn belül a sértett jogásszá és oknyomozó újságíróvá képezheti magát, viszont rá kell jönnie : a jog ebben az esetben kevéssé véd, ad bármilyen eszközt a helyzet megnyugtató rendezésére. 

Amiért mégis ajánlott napra késznek lenni ebben az útvesztőben, hogy mi ne hozzuk olyan helyzetbe magunkat, hogy a saját jogainkat fordítják ellenünk, például ha osztatlan közös tulajdonban élünk. Kezdjük el felderíteni a hivatalokban, jogszerűen tartózkodik-e a szomszédunk az ingatlanban, és nincs-e valamilyen rés a jogi pajzson, ami őt védi, esetleg nem lehet-e bizonyítani a múltjából hasonló bűncselekményt. 

4. Ne bízzunk senkiben

Már a fentiekből is kitűnik, hogy amikor ilyen mértékű gátlástalansággal kell harcolnunk, minden jóhiszeműségünket, etikai kételyünket érdemes félre tennünk, hogy megtudjuk, ki akar elűzni minket az otthonunkból, és minden ellenünk tett lépését dokumentáljuk. Ez a legtöbb ember számára már átlép egy határt, azonban ez nem egy mindennapi helyzet, és igen nagy a tét.

Ezért fontos, hogy ne bízzunk senkiben, főként ne bízzunk abban az ingatlanosban, aki odaköltöztette a terrorbandát a szomszédba. Ne bízzunk a környező házban, utcában lakókban, hogy megosztjuk velük a történteket, mert ők később máshogy mesélhetik tovább - akarva-akaratlan rontva a helyzetünkön.

5. Hagyjunk nyomot

Forduljunk hivatalos személyekhez, ügyvédhez. Ahogy felismertük a problémát, ne várjunk, forduljunk a hatóságokhoz. Bár sokat nem várhatunk szomszédvita esetén a rendőrségtől, ha kiszállnak a helyszínre, arról feljegyzés készül, arra később hivatkozhatunk. Ne sajnáljuk az időt a feljelentések apró részletekig menő megírásához, lehetőleg ne levélben, mivel az eltűnhet, hanem e-mailben továbbítsuk azokat.

Forduljunk ügyvédhez, jegyzőhöz. Bár sokat ők sem tudnak tenni, később ezeket a leveleket is csatolni tudjuk a dokumentációhoz, ami azt hivatott igazolni, hogy mi vagyunk a zaklatás elszenvedői, és nem az elkövetői. 

6. Készüljünk fel lelkileg

A zaklatóinknak, szemben velünk, egy pillanatra sem lesznek lelki aggályaikkal azzal kapcsolatban, amit tesznek. Nekünk meg kell küzdenünk egyrészt a terrorral, amit rajtunk gyakorolnak, a hatóságok tehetetlenségével, a mi tehetetlenségünkkel, és az ellenlépésekkel kapcsolatos etikai fenntartásainkkal. Ha az idegrendszerünk nincs kellőképpen felvértezve ezek ellen, egy idő után a csalók elérik a céljukat, és elűznek bennünket, mert nem bírjuk tovább cérnával.

Hogy ez ne történjen meg, készüljünk fel lélekben. Először is arra, hogy mások nem fognak hinni nekünk, és talán már egy ponton túl mi sem bolondnak, úgy érezhetjük, hogy őrület, abszurd, ami történik. Holott igenis valós, és mi vagyunk az áldozatai.
Legyen kitartásunk, és türelmünk, hiszen a csaló csak arra vár, hogy kifáradjunk, lankadjon a figyelmünk, hibát kövessünk el. Meg kell tartanunk a hitünket, hogy egyszer véget fog érni a zaklatás, különben nem lesz erőnk kitartani. Azt is el kell fogadnunk, hogy a környezetünk nem éli, élte át, amit mi elszenvedünk, és nem tudja, minek vagyunk kitéve nap, mint nap. Még a jószándékú ismerősök, rokonok sem fogják belátni, miért nem egy egyszerű helyzet, egyszerű megoldással: "költözzetek el".

7. Ne tartsunk ki minden áron

Nem egy olyan történettel találkozni, amelyben a jóhiszemű, felkészületlen áldozat mindenét elveszítette, rövid időn belül utcára került, az egész élete tönkrement. Az ilyen helyzetekben eljön az a pillanat, amikor nem éri meg tovább küzdeni, de ezt mindenki saját maga tudja megítélni. Nem érdemes idegösszeomlást kockáztatni. Természetesen onnantól, hogy elköltözünk, eladjuk az ingatlan, a csalók nyertek, viszont nem éri meg minden áron kitartani.