Kiderült: ezek a legpazarlóbb otthonok

A számításokat nagy mintás, reprezentatív statisztikai adatfelvétel előzte meg. A vizsgálatok során 74 tipikus háztípusra több száz energetikai alapszámítás készült el, melynek legfontosabb célja az volt, hogy az energiahatékonyságban érintett szereplők (főleg a döntéshozók) pontos képet kaphassanak arról, mekkora energiahatékonysági potenciál rejlik lakóépületeinkben.

A NegaJoule 2020 című kutatás legfontosabb tanulsága, hogy az összes energiamegtakarítási lehetőség döntő része a családi házak esetében lenne elérhető, szemben a társasházak és a panelházak esetében megtakarítható mennyiséggel. Ennek oka, hogy a családi házak jellemzően jóval nagyobb alapterületűek, mint a társasházi lakások, és arányaiban sokkal nagyobb felületen veszítenek hőt. A magyar háztartások legnagyobb része (66%) családi házakban él, ezek legjellemzőbb építőanyaga a tégla, de jelentős a vályog előfordulása is.

Lakóépületeink egyébként zömében régiek: 61%-uk 1980 előtt épült és csak mindössze 10%-uk az elmúlt 15 évben. A háztartásokban használt fűtési rendszerek is meglehetősen elavultnak, korszerűtlennek számítanak: kb. 37% a konvektorral és/vagy kályhával fűtők aránya. A konvektoros rendszerek átlagos kora 15, a kazános, cirkós rendszereké 12 év, a távfűtéses rendszereké pedig közel 30 év. A kutatás egy érdekes adata, hogy bár a lakások kb. 80%-ában be van vezetve a gáz, mindössze a háztartások fele fűt csak gázzal, egytizedük vegyesen fával és gázzal melegíti otthonát, és magas, több mint 20% azok részaránya, akik csak fával fűtenek.

Mindenekelőtt el kell döntenie tulajdonosoknak, hogy az energetikai vagy a gazdaságossági szempontokat tekinti-e elsődlegesnek, azaz hogy minden beruházást támogat, ami energiamegtakarítással jár, vagy előnyben részesíti azokat, amelyek gazdaságosan megvalósíthatóak. Amennyiben ez utóbbi, akkor ehhez az államnak meg kell határoznia saját gazdaságossági kritériumait

Abban az estben ha csak a gazdaságos potenciállal számolunk, ez országos szinten összesen kb. 2400 milliárd forintnyi összberuházást jelentene, amelyhez 2020-ig évente átlagosan 160 ezer háztartásban kellene, elsődlegesen hőszigetelésre és nyílászáró-cserére irányuló beruházást végrehajtani. Ez, 30%-os támogatási intenzitás mellett az államnak évente 85 milliárd forintjába kerülne.

Az elemzés igen szomorú megállapítással végződik. A kutatás szerint a háztartások nagy része nem képes finanszírozni nagyobb beruházásokat, még akkor sem, ha a beruházás később gazdaságosnak bizonyulna. Ez értelemszerűen jelentősen leszűkíti a potenciális beruházások számát, és jelzi az állami beavatkozás szükségességét a jellemzően gyenge energetikai tulajdonságokkal bíró lakóépület állomány korszerűsítésének ösztönzése terén.