Küszöbön a totális összeomlás: sanyarú sors vár a magyar nyugdíjasokra

Az öregedő társadalom problémájával leginkább küzdő országok helyzetét az egyik legjobban tükröző mérőszám az időskori függőségi hányados (old age dependency ratio), mely az idősek és az aktív korú népességek számának arányát mutatja. Az OECD becslései azt is megmutatják, hogy a jövőben, 5 vagy akár 30 év múlva várhatóan ez milyen mértékű lesz, mely országok számára fog a legnagyobb problémát jelenteni.  

A társadalom elöregedése egyre súlyosabb probléma a jóléti társadalmak, így a magyar lakosság számára is. Nem csak egyszerűen arról van szó, hogy egyre kevesebb aktív korú, dolgozó ember tart el egyre több időst a nyugdíjkorhatár felett. Számos feladat vár még megoldásra, mint például a társadalombiztosítási és nyugdíjrendszerek fenntarthatóvá tétele, az időskori életminőség és a tartós gondozás biztosítása.

Az időskori függőségi hányados 2015-ös adatai alapján Magyarországon az idős lakosság aktív korúakhoz viszonyított aránya egyezik az OECD országokéval: 27,9. Ez jobb például Ausztria (30,5), Görögország (33,0) vagy Svédország (33,8) arányánál, de rosszabb, mint Szlovénia (28,8), Szlovákia (21,5) vagy Törökország (13,4) mutatója. 

Azonban 30 év múlva, 2050-re a 2015-ös arány csaknem meg fog duplázódni az OECD becslések szerint. Magyarországon a becsült időskori függőségi ráta 52,4 lesz. Így míg hazánk 2015-ös adatok alapján 27 országból a 20. helyet foglalta el, a becslések szerint a 15 helyre fog kerülni, bár várhatóan az OECD átlag (53,2) alatt maradunk. A ráta növekedésének mértéke a spanyoloknál, görögöknél, portugáloknál lesz a legmagasabb, míg a legkevésbé a finneknek, dánoknak, svédeknek kell aggódniuk. 

Az elöregedő társadalom problémái

Az sem elhanyagolható probléma a jövőben, hogy amíg a várható élettartam egyre nő, figyelembe kell az egészségben eltöltött éveket, amelynek átlaga Magyarországon a nyugdíjkorhatár alatt van: az Eurostat legutóbbi elérhető adatai szerint 2016-ban Magyarországon a nők egészségben várható élettartama 60,2, férfiaknál pedig 59,5 év volt, tehát gyakorlatilag rengeteg magyarnak már azelőtt megromlik az egészsége, mielőtt elérné a nyugdíjkorhatárt.

Az is a jövő nagy problémája lesz, hogy rengeteg idős él elszigetelten, egyedül. 2016-os adatok szerint a 65 éves és idősebb népesség 31 százaléka élt egyedül, tehát 554 ezer fő. Az időseknek sokszor nincs olyan élő gyermeke, aki el tudná látni a gondozását szükség esetén, és ahogy nő az életkor, az arány is romlik: a 65 év feletti nők 11, míg a férfiaknak 21 százalékát érinti ez a probléma.

Az idősotthonok tekintetében elég rossz a helyzet: ezt a szolgáltatást mindössze az idősek 3 százaléka tudja igénybe venni. Idősek otthonában jelenleg 100 férőhelyre 45 várakozó jut a hivatalos statisztika szerint, viszont a nem hivatalos becslések rosszabb arányt mutatnak: azt, hogy 100 férőhelyre nagyjából 60-an várakoznak. A várakozási átlagosan két év, ezért az is nagy terhet ró a családokra, hogy addig valamilyen módon otthon biztosítsák a gondozást.

A gondozási problémák nagyban összefüggnek a mentális betegségekkel, azon belül is főként a demenciával érintett idősek számának növekedésével. Az ő számuk nagyjából 250 ezerre tehető, és közülük is mindössze 6 százalék kerül be idősek otthonába. Viszont arányuk az idősotthonok férőhelyein már jelenleg is 23 százalék az összes bentlakóhoz viszonyítva.