Mennyivel emelkedtek volna a nyugdíjak svájci indexálással? – szakértők utánaszámoltak

Az elmúlt időszakban számos elemzés foglalkozott a svájci indexálás hipotetikus hatásaival, azonban kevesebb figyelem irányult arra a tényre, hogy a nominális átlagnyugdíj reálértéke 2010 és 2024 között 47 százalékkal növekedett. Ez a jelentős emelkedés két fő tényezőre bontható: a kormányzati intézkedésekhez köthető reálemelésre és az úgynevezett cserélődési hatásra.

A KSH adatai szerint a "nyugdíjak, ellátások, járadékok és egyéb járandóságok" kategóriába sorolt tételek egy eltartottra jutó havi összege 2010 és 2024 között 86,4 ezer forintról 234,9 ezer forintra emelkedett. Ez nominálisan 172 százalékos növekedést jelent, ami a fogyasztói árindexszel deflálva 47 százalékos reálnövekedésnek felel meg - számolt be a Portfolio.

Fontos háttérinformáció, hogy a vizsgált időszakban a nyugdíjban részesülők létszáma 18 százalékkal, a népesség arányában pedig 14 százalékkal csökkent. Bár a nyugdíjak tömegének reálértéke 21 százalékkal nőtt, a GDP arányában e kiadás 11 százalékról 8,3 százalékra, vagyis 25 százalékkal mérséklődött.

A 47 százalékos reálnövekedésből becslések szerint mintegy 21 százalék tulajdonítható a kormányzati intézkedéseknek. Ezek közé tartozik a "túlindexálás" (különösen 2013 és 2016 között), a nyugdíjprémium kifizetések, a 13. havi nyugdíj bevezetése, valamint az időszakos vásárlási utalványok. Változatlan áron mérve ez havi 18,2 ezer forintnyi emelést jelent a 2010. évi 86,4 ezer forintos átlagnyugdíjhoz viszonyítva.

A növekedés másik összetevője az összetétel- vagy cserélődési hatás, amely azt tükrözi, hogy magasabb induló nyugdíjjal rendelkezők lépnek be a rendszerbe, miközben átlagosan kisebb nyugdíjú ellátottak kerülnek ki onnan. Az időszak egészét tekintve a reálnövekedés nagyjából fele-fele arányban oszlik meg a kormányzati emelések és a cserélődési hatás között.

A svájci indexálás hipotetikus hatásának vizsgálatához két változatot elemeztek: egy "kemény" és egy "puha" verziót. A kemény változat esetén az átlagos reálnyugdíj akkor is csökken, ha a reálbérek visszaesése negatív tartományba húzza az indexet, míg a puha változatnál ilyen esetben nincs reálnyugdíj-csökkentés.

A számítások szerint a svájci indexálás alkalmazása esetén a nyugdíjak reálértéke 12-16 százalékkal haladta volna meg a tényleges reálemelés mértékét. Ez az érték lényegesen alacsonyabb a közbeszédben gyakran emlegetett becsléseknél.

A svájci indexálás mellett szól, hogy folyamatos és politikamentes rendszert biztosítana. Az alkalmi emelések, különösen a 13. (és a 2026-tól tervezett 14.) havi nyugdíj bevezetése egyértelműen a parlamenti választásokhoz kapcsolódik, és azt a téves képzetet keltheti, hogy a nyugdíjak emelése kizárólag a kormány jóindulatán múlik, gazdasági korlátok nélkül.

Bár mindkét módszer csökkenti az átlagnyugdíjak lemaradását az átlagos nettó keresetektől, a többlethavi emelések feleslegesen kiterjednek az indulónyugdíjakra is, így megőrzik a régebbi nyugdíjak lemaradását az újabbakhoz képest.