Nincs mese, drasztikusan emelni kell a nyugdíjkorhatárt: egyre több helyen kap zöld utat a döntés

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tizenegyedik alkalommal kiadott Pensions at a Glance című jelentése részletesen elemzi a tagországok nyugdíjrendszereinek helyzetét és jövőbeli kilátásait. A dokumentum Magyarországra vonatkozó megállapításai összhangban vannak a szervezet korábbi országspecifikus ajánlásaival.

Az OECD nyugdíjjelentései különösen fontosak, mivel objektív, elemzői szemlélettel, nemzetközi összehasonlításban vizsgálják a nyugdíjrendszerek kihívásait. Érdemes felidézni, hogy Magyarország a 2022-es RRF-terv részeként nyugdíjreformot vállalt, amelynek első lépéseként az OECD-t kérte fel egy országspecifikus jelentés elkészítésére, ám a javaslatokat végül nem valósította meg a kormány.

A demográfiai helyzet súlyosbodása egyértelmű: az ezredforduló óta az OECD-országokban 22-ről 33-ra nőtt a száz aktív korú lakosra jutó időskorúak száma. Ez azt jelenti, hogy míg 2000-ben még 5 aktív korú jutott egy időskorúra, ma már csak 3. A társadalmak elöregedése várhatóan folytatódik a következő 25 évben is, elsősorban a termékenységi ráta csökkenése és a várható élettartam növekedése miatt.

Az OECD megjegyzi, hogy a múltbeli előrejelzések rendszerint túlbecsülték a termékenységi ráta alakulását, ami arra utal, hogy a társadalmak elöregedése a vártnál is gyorsabb lehet. Pozitívum ugyanakkor, hogy a Covid-járvány csak átmeneti törést okozott a várható élettartam növekedésében, így a hosszú távú előrejelzések nem változtak jelentősen. Az OECD-országokban a 65 évesek jelenleg átlagosan több mint 20 évnyi további élettartamra számíthatnak.

A jelenlegi trendek alapján az OECD arra számít, hogy 2050-re száz aktív korú lakosra már 52 időskorú fog jutni. Az elöregedés üteme azonban országonként eltérő: különösen gyors ütemű idősödés várható Dél-Koreában, Spanyolországban, Olaszországban és Szlovákiában, míg Magyarországon az előrejelzések szerint csak kismértékben gyorsul majd a folyamat.

A jelentés szerint az elöregedés hatásait mérsékelheti a foglalkoztatottak arányának növekedése, különösen a nők és az idősek körében. Ennek ellenére a döntéshozóknak fel kell készülniük a legnehezebb forgatókönyvekre is, akár a nyugdíjkiadások járulékbevételekhez igazításával.

Az időskori munkavégzés elterjedtsége jelentős különbségeket mutat: míg az OECD-országokban átlagosan a 65-69 évesek 25%-a dolgozik, Magyarországon ez az arány alig haladja meg a 10%-ot. A motivációk is eltérőek: míg a norvégok többsége a munka öröméért dolgozik nyugdíj mellett, a balti országokban sokan anyagi kényszerből vállalnak munkát időskorban is.

Számos ország alkalmaz "bónusz-málusz" rendszert a nyugdíjkorhatár körüli munkavállalás ösztönzésére. Magyarországon is létezik bónusz: minden plusz egy évnyi halasztást 6 százalékos nyugdíjnöveléssel jutalmaznak. Málusz viszont nincs, a nők pedig 40 év jogosító idő esetén csökkentés nélkül mehetnek nyugdíjba a korhatár előtt.

A vizsgált országok mintegy fele már döntött a nyugdíjkorhatár emeléséről. A jelenlegi tervek szerint a férfiak átlagos nyugdíjkorhatára 64,7 évről 66,4 évre, a nőké 63,9 évről 65,9 évre emelkedik, mire a 2002-ben születettek elérik a nyugdíjkorhatárt. A legmagasabb korhatárt Dánia tervezi bevezetni, de jelentős emelés várható többek között Észtországban, Hollandiában, Svédországban és az Egyesült Királyságban is. Magyarország egyelőre nem tervez korhatáremelést.

A magyar nyugdíjrendszer több szempontból is kedvezőbb képet mutat az OECD-átlagnál: egy átlagkeresettel rendelkező mai fiatal várhatóan az utolsó keresete közel 80%-át kapja majd nyugdíjként, szemben az OECD 60%-os átlagával. Az alacsony keresetűek a korábbi bérük nagyobb hányadát kaphatják nyugdíjként, ami a rendszer újraelosztó jellegét mutatja.

A nemek közötti nyugdíjkülönbség Magyarországon enyhébb (15% körüli), mint az OECD-országok átlaga (22%). Ugyanakkor jelentős eltérés mutatkozik a nyugdíjba vonulás időpontjában: míg a magyar férfiak az OECD-átlagnál (64,2 év) később, 65,3 év körül mennek nyugdíjba, a magyar nők az átlagnál (63,6 év) korábban, 62,5 év körül.

A tőkefedezeti nyugdíjpillérek tekintetében Magyarország jelentősen elmarad a fejlett országoktól. A kötelező nyugdíj-előtakarékosság 2011-es megszüntetése óta csak önkéntes alapon működik az öngondoskodás, és a munkáltatói aktivitás is alacsony. A magyarok a bérek arányában keveset takarítanak meg nyugdíjcélra, mindössze az éves átlagkereset 2%-át. A felhalmozott nyugdíjvagyon a GDP mindössze 4,8%-át teszi ki, szemben például Dánia 206%-os vagy az OECD 95%-os átlagával.

Az OECD kétévente megjelenő jelentése rávilágít a fejlett országok nyugdíjrendszereinek közös problémáira, amelyekkel Magyarországnak is szembe kell néznie. Míg a legtöbb vizsgált ország a tőkefedezeti pillérek erősítése és az állami nyugdíjrendszerek paramétereinek szigorítása mellett döntött, Magyarországon egyelőre nem látszik olyan stratégia, amely kezelné az alacsony születésszám és a növekvő élettartam okozta kihívásokat. Legkésőbb a "Ratkó-unokák" 2030-as évek közepén/végén történő nyugdíjba vonulásáig azonban hazánknak is meg kell találnia a hatékony megoldást.