Kiderült a magyar nyugdíjrendszer sötét titka: rengeteg pénzt bukhat, aki rossz évben vonul vissza

A minimálnyugdíj 2027. január 1-jétől százhúsz ezer forintra emelkedik. Dr. Farkas András nyugdíjszekértő szerint ez azonban önmagában még nem elégséges a nyugdíjasokra leselkedő legnagyobb veszély elhárításához, ami továbbra is a relatív elszegényedés, miközben az abszolút elszegényedés kockázata is a nyugdíjas társadalom egyre nagyobb hányadát fenyegeti.

A szegénységi küszöböt - idén cca. 180 ezer forint havonta - el nem érő nyugdíjat kap minden harmadik nyugdíjas. A mélyszegénységi küszöbnél - idén cca. 140 ezer forint havonta - is kisebb nyugdíjat kap minden hatodik magyar nyugdíjas - közülük 127 ezer nyugdíjasnak segít a minimálnyugdíj emelése.

Mi okozza ezt a relatív elszegényedési folyamatot?

Az aktív keresőkhöz viszonyított nyugdíjas szegényedés a nyugdíjmegállapítás és a nyugdíjemelés eltérő alapelveiből és eljárásaiból fakad a szakértő szerint.

A magyar öregségi nyugdíj összege két tényezőtől függ:

• az elismert szolgálati idő teljes években meghatározott tartamától függő, nyugdíjskála szerinti nyugdíjszorzó százalékos mértékétől, és
• a számított havi nettó életpálya átlagkereset összegétől, amelyet az 1988. január 1-jétől a nyugdíjmegállapítás kezdő napjáig elért, nyugdíjjárulék alapját képező keresetekből számítanak ki.

A nyugdíj összege tehát egyrészt a szolgálati idő hosszától, másrészt a nettó életpálya átlagkereset összegétől függ. A nettó életpálya átlagkereset összegét pedig a nyugdíjmegállapítás során kulcsszerepet játszó valorizációs szorzók hatása miatt jelentősen befolyásolja a nyugdíjigénylés éve.

A valorizációs szorzókat minden évben újra meg kell állapítani, hogy tükrözzék a tárgyévet megelőző év országos nettó átlagkeresete nominális növekedési ütemét. A tárgyévet megelőző év így lesz a referencia bérszínvonal éve. (A nyugdíjmegállapítás évében és az azt megelőző évben szerzett, nettósított kereseteket emiatt nem lehet valorizálni, csak a korábbi években szerzett kereseteket.)

A nyugdíjmegállapítás mai eljárásrendje eredményeként a frissen megállapított nyugdíjak értéke a nyugdíjmegállapítás évét megelőző év országos nettó átlagkeresete nominális növekedését tükrözi a valorizáció révén, ezért egy friss nyugdíj többé-kevésbé igazodik a bérszínvonalhoz.

Miután a nyugdíjba vonulás évét megelőző év kereseti szintjéhez kell igazítani az 1988 óta figyelembe vehető korábbi évek kereseteit, az utóbbi években egyre erősebben érvényesül és 2027-ben is tovább erősödik majd az a jelenség, hogy a nyugdíjigénylés évének meghatározó jelentősége van a nyugdíj összegének alakításában: minél későbbi évben igényli a nyugdíját a jogosult, annál jobban járhat, még nagyon hasonló életpályák esetén is.

Például az idén, 2026-ban megállapított nyugdíjak esetén a valorizációs szorzók 9,0%-kal magasabbak, mint a tavalyi, 2025-ös megállapítású nyugdíjak esetén voltak. A 2027-ben megállapítandó nyugdíjak esetén a valorizációs szorzók várhatóan további nyolc-tíz százalékkal lehetnek magasabbak az idei szorzóknál.

A nyugdíjemelés

A kizárólag az inflációhoz igazodó nyugdíjemelési eljárás törvényszerűen az aktív keresőktől való leszakadáshoz vezet, ez pedig a relatív nyugdíjas elszegényedési csúszda hatása, miközben hozzájárul a nyugdíjas társadalom belső szakadásához is annak következtében, hogy a később megállapított nyugdíjakkal szemben a régebben megállapított nyugdíjak értékvesztése évről-évre halmozódik.

Enyhülést csak a 13. havi nyugdíj 2021. évi részleges, 2022-től teljes, majd a 14. havi nyugdíj idén indult részleges (2029-től várható teljes) bevezetése hoz, de a problémát ez a két juttatás sem képes teljes mértékben megoldani, miközben teremtett egy hatalmas új gondot: miből lehet hosszú távon biztonságosan finanszírozni két havi olyan plusz ellátást, amelynek semmilyen járulékfedezete nincs? 2026-ban a 13. havi nyugdíj (az összes jogosultat figyelembe véve) 600 milliárd forintos, a 14. havi nyugdíj első heti részlete 150 milliárd forintos kiadási tétel, amelyet az egyébként is végsőkig feszített költségvetés adóbevételei terhére kellett összekaparni.

E 2029-től két teljes havi plusz juttatás nem oldhatja meg, viszont egyedüli ellenerőként legalább lassíthatja a nyugdíjasok relatív elszegényedését - ezért is kell óvatosan kezelni minden olyan ötletet, amely e juttatások korlátozására irányul.

A valódi megoldás egy új nyugdíjemelési eljárás bevezetése lehet, amely a nyugdíjakat nem csak az infáció mértékével, hanem azon felül a nettó reálkereset növekedés legalább felével is emelné a nyugdíjakat. Ha több környező országhoz hasonlóan ilyen emelési eljárás működne Magyarországon, akkor a 2026. januári 3,6%-os inflációs emelés helyett idén 6,35%-kal kellett volna emelni a nyugdíjakat. (A reálkereset 5,5%-kal nőtt 2025-ben, ennek a felét, 2,75%-ot hozzá kellene adni a 2026-ra előre jelzett 3,6%-os inflációhoz, vagyis az emelés mértéke egy ilyen rendszerben 2,75 + 3,6 = 6,35% lett volna.)

Ha ilyen emelési rendszer működne Magyarországon, a relatív elszegényedés veszélye érdemben mérsékelhető lenne - és ez esetben (de csak ebben az esetben) már a 13. és a 14. havi nyugdíjak elosztási rendszere is tükrözhetne szolidaritási szempontokat.