Elárulta a KSH, hogy miért tér el a nyugdíjas infláció: így számítják, mennyivel ér kevesebbet a magyar idősek pénze

Miben különbözik a nyugdíjas infláció számítása az általános fogyasztóiár-index számításától?

Ahhoz, hogy a különbséget megértsük, először is érdemes tisztázni a fogalmakat: a KSH módszertani leírása alapján a fogyasztóiár-index a háztartások (lakosság) által a saját felhasználásra vásárolt termékek és szolgáltatások időben bekövetkező (átlagos) árváltozását méri. A fogyasztóiár-index jelzi az infláció, a pénzromlás mértékét. A nyugdíjasokra vonatkozó fogyasztóiár-index egy hasonló mutató, csak a nyugdíjasok fogyasztásán alapul a számítása, nem a teljes lakosságén.

Gajzágó Imre, a KSH fogyasztói árakkal foglalkozó osztályának osztályvezetője ismertette, hogy a nyugdíjasok fogyasztóiár-indexe abban különbözik az általános inflációs mutatótól, hogy a számítása során a nyugdíjas háztartások sajátos fogyasztási szerkezetét veszik alapul, a fogyasztói kosár összetétele, illetve az egyes tételekhez rendelt súlyok esetében vannak kisebb-nagyobb eltérések a két árindex között. 

Dr. Cseh Tímea, a Nemzeti számlák főosztályának – amely alá a Fogyasztói árak osztálya is tartozik – főosztályvezetője hozzátette, hogy a nyugdíjas árindexben bizonyos fogyasztási csoportokat nem, vagy sokkal kisebb súllyal vesznek figyelembe, például a gyermekneveléssel és gondozással kapcsolatos kiadásokat, mivel ezek jellemzően nem kötődnek a nyugdíjasok tényleges fogyasztásához. A KSH módszertani leírásából kiderül, hogy ezek közé tartoznak például az iskolai, óvodai és bölcsődei étkezés, a gyermekruházat, a tankönyvek, a tanszerek és az oktatási szolgáltatások is.

Fotó: Gosztola Judit

Fontos, hogy az eltérő tételek mellett a két indexszám súlyozása is eltér. Ez a súlyozás arra szolgál, hogy az indexszám tükrözni tudja, hogy egy nyugdíjas költéseinek általában nagyobb százalékát teszik ki például az élelmiszerek vagy a gyógyszerek, így ezeknek a tételeknek az árváltozása nagyobb súllyal van jelen a mutatók számításánál. 

Mint az a fenti táblázatból is kiderül, a 2026-os súlyrendszerben is akadnak jelentős eltérések. A nyugdíjas kosárban nagyobb hangsúlyt kapnak az élelmiszerek (32,804%), mint az általános indexben (30,656%), ahogy a háztartási energia, valamint a gyógyszerek és gyógyáruk is (az egyéb cikkek között). Ezzel szemben a ruházkodás és tartós cikkek kisebb súllyal szerepelnek a nyugdíjasok kiadásai között a teljes lakossághoz képest.

Ezért vált el drasztikusan a nyugdíjas infláció az általános drágulástól

Az elmúlt években többször is előfordultak olyan időszakok, amikor a nyugdíjas fogyasztóiár-index jelentős eltérést mutatott az általános fogyasztóiár-indexhez képest. Ilyen volt például a 2022 őszén kezdődő energiaválság időszaka, illetve a rekordszintű inflációt hozó évkezdés 2023-ban.

A szakértők szerint ezeket a nagyobb eltéréseket egyértelműen az okozta, hogy a rezsikiadások vagy az élelmiszerek nagyobb súllyal szerepelnek a nyugdíjas árindex számításában. Lapunk rendelkezésére bocsátottak egy ábrát is, melyen az látható: ahol a nyugdíjas fogyasztóiár-index jelentősen magasabb volt, ott az adott termékcsoport súlya a nyugdíjasok fogyasztásában is magasabb volt. Ahol a nyugdíjas árindex alacsonyabb, azokban a kategóriákban a nyugdíjasok fogyasztása is alacsonyabb.

Lapunk kérdésére, hogy lehetséges-e, hogy a fogyasztási szerkezet annyira megváltozik egyik évről a másikra – például drasztikusan lecsökken a sajtfogyasztás a sajtárak emelkedése miatt –, hogy az adatok összevethetősége kérdésessé válik. Gajzágó Imre ennek kapcsán elmondta, hogy mivel a fogyasztóiár-index számítása láncindexekkel történik, a mutatószám egymást követő rövid, egyéves időszakok változásain alapszik. Az árindexeket mindig a legújabb fogyasztói kosár alapján, a t−1. év fogyasztási adatainak felhasználásával számítják, ami így leköveti a fogyasztási szerkezetben bekövetkező változásokat. Ez éves adatnál azt jelenti, hogy az előző évi fogyasztási szerkezetet veszik figyelembe.

Fotó: Gosztola Judit

Cseh Tímea hozzátette, hogy az összevethetőség továbbra is lehetséges, hiszen az inflációs adatoknak éppen azt kell tükrözniük, hogy mennyit emelkedett azoknak a tételeknek az ára, amit az emberek meg is vásároltak abban az időszakban, nem azt, hogy öt évvel ezelőtt mit vettek volna. Ez a módszer teljesen összhangban van a nemzetközi gyakorlattal.

Gajzágó Imre ugyanakkor hozzátette, hogy éppen emiatt az időbeli eltérés miatt – mivel nincs lehetőségük élő, az adott pillanatban érvényes fogyasztási adatokkal számolni –  a KSH által közölt inflációs mutató esetenként kis mértékben magasabb is lehet, mint amit a fogyasztó tapasztalhat. A fogyasztók ugyanis árérzékenyek, ha egy-egy termék vagy szolgáltatás ára hirtelen emelkedik, akkor kevesebbet vásárolnak belőle, vagy meg sem veszik. Viszont mivel tavaly még nagyobb arányban vették meg őket, az inflációs mutatóban is enyhén magasabb súllyal számolódhatnak el a drasztikus árnövekedést mutató termékek, azonban ez a hatás a teljes fogyasztóiár-indexre vetítve elhanyagolható mértékű.

Fotó: Gosztola Judit

Több okból is eltérhet az egyénileg érzékelt infláció és a közölt adat

A szakértők arról is beszéltek – azon túl, hogy a fogyasztói kosár összetételének változása miatt az index minimálisan felülbecsült lehet –, hogy szinte törvényszerű, hogy a fogyasztók által egyénileg tapasztalt áremelkedés mértéke eltér a közölt adatoktól. A lakosság jellemzően magasabb árváltozást érzékel, mint amit a hivatalos adatok mutatnak, és ez nem magyar sajátosság: az Európai Központi Bank kutatása szerint a szubjektív inflációs érzet gyakran teljes mértékben eltér a statisztikától, jelentősen meghaladja azt.

Gajzágó Imre példákat is hozott arra, miből adódik ez az eltérés: a fogyasztók például a gyakrabban vásárolt termékeket, amilyenek az élelmiszerek is, veszik elsősorban figyelembe, ezek ára pedig gyakran nagyobbat változik. Önmagában a drágulás mindig jobban feltűnik a fogyasztónak, mint az, ha egy tétel ára csökkenne vagy stagnálna.

Az időbeli eltéréseket is nehezebben mérik fel a fogyasztók. Azt nem is lehet elvárni senkitől, hogy pontosan az egy, vagy 12 hónappal ezelőtti árakra emlékezzen vissza, míg a statisztika ezt veszi figyelembe. Így megtörténhet, hogy [a fogyasztó] időben távolabbi időszakhoz viszonyít, amikor még historikusan alacsonyabb átlagárak jellemeztek egy terméket

- mondta el Gajzágó Imre. Fontosnak tartotta továbbá kiemelni, hogy az adott egyének fogyasztói kosara sok esetben merőben eltér az átlagostól, így már csak ebből adódóan is másként érzékelhetik az árváltozás mértékét, mint amit az átlagos kosárra vonatkozó statisztika mutat.

Nem növeli a fogyasztók bizalmát, ahogy ma az inflációs adatokat felhasználják

A szakértőket arról is kérdeztük, hogy mit gondolnak, hogyan lehetne növelni a lakosság bizalmát a statisztikai adatok iránt. Nemcsak a szubjektív inflációs érzet eltérései miatt jelentkezett ugyanis bizalmatlanság a lakosság részéről az utóbbi években, hanem bizonyos adatok számítási módszertanát övező viták kapcsán, illetve az inflációs adatok nem szerencsés utóélete sem a bizalmat építette.

A szakértők hangsúlyozták, hogy a hivatal kiemelt célja a statisztikai adatok világos és közérthető bemutatása. Ugyanakkor a számítások mögött álló módszertan sok esetben összetett, ezért az adatok megfelelő értelmezése szakmai háttérismereteket is igényelhet. A KSH a jövőben is törekszik arra, hogy kommunikációs eszközökkel segítse az adatok helyes értelmezését, amelyhez a média tájékoztató szerepe, valamint a felhasználók érdeklődése és tudatos tájékozódása egyaránt hozzájárul.

A KSH nyitott a különböző felsőoktatási intézményekkel való együttműködésre, évről évre nagy sikerrel rendezzük meg a Stat Warst, a középiskolásoknak szóló statisztikai versenyünket, illetve jelenleg is többféleképpen zajlik a tudásmegosztás. A közösségi médiában közzétett posztok is segíthetik a lakosságot a statisztikai mutatók jobb megértésében

- mondta el Cseh Tímea lapunknak. A szakértők hangsúlyozták, hogy az általuk közzétett számadatok „utóéletére” már nincs ráhatásuk, a hivatal közvetlen felelőssége csak addig tart, amíg az adatokat kiszámítják és közzéteszik, miközben ez is befolyásolhatja, hogy a lakosság hogyan szemléli az adatokat. Felvetésünkre, miszerint az utóbbi években a szolgáltatások területén szélesebb körben – jellemzően bankok és távközlési szolgáltatók által – elterjedt az inflációkövető áremelési gyakorlat, a szakértők megismételték: az adatnak, vagy az adatok közlőjének nincs felelőssége abban, mire használják fel azokat később, a vállalatok saját üzleti döntésük alapján választják meg, hogy áraik kialakításakor milyen szempontokat és mutatókat vesznek figyelembe.

„Az adatalapú döntéshozatal egyre elterjedtebb, nemcsak az inflációs adatok, hanem más statisztikai adatok iránt is nagyobb az érdeklődés az utóbbi időkben, jelentősebb figyelmet kapnak, szélesebb körben használják fel azokat. Ez egy általános jelenség” – mondta el Cseh Tímea.

Fotó: Gosztola Judit

A gyorsan fejlődő technológia a statisztikai adatokra is kihat

Mivel szakértői körökben már felmerült az, hogy például az online pénztárgépek (OPG) adatait akár valós idejű inflációszámításra is lehetne használni, lapunk erre is rákérdezett, mi ezzel kapcsolatban a KSH álláspontja. A szakértők elmondták, hogy az OPG-adatok felhasználhatósága nehézkes, és a nemzetközi fogyasztóiár-statisztikai módszertan elsősorban a szkenner adatok használatát javasolja. A hivatal az ilyen irányú fejlesztéseit megkezdte, több területen vesznek át kiskereskedelmi láncoktól tranzakciós adatokat, de egyelőre nem „valós idejű” számításokhoz. Nemcsak az árakat, hanem a forgalmi adatokat is tudják hasznosítani, viszont az ezekből az adatokból nyerhető statisztikák készítése egyelőre kísérleti fázisban van.

Olyan együttműködéseket igyekszünk kialakítani a kiskereskedelmi üzletláncokkal, amelyek mindkét fél számára előnyösek: lehetővé teszik, hogy a vállalatoknál már rendelkezésre álló adatokat megfelelő formában felhasználhassuk a statisztikai célú feldolgozás során, miközben az adatok előállítása nem jelent számukra indokolatlan többletterhet. A jól strukturált és ellenőrzött adatok nemcsak az adatfeldolgozást teszik hatékonyabbá, hanem hozzájárulnak a fogyasztóiár-statisztika minőségének további javításához is – mondta el Gajzágó Imre.

Fotó: Gosztola Judit

Cseh Tímea hozzátette, hogy már most is fel tudják használni ezeket a kereskedőktől kapott adatokat az infláció számításában. „Az áradatokat, amiket eddig helyszíni összeíróknak kellett rögzíteni, vagy a cégek weboldalairól legyűjteni, tudjuk helyettesíteni ezekkel a tranzakciós adatokkal. Jelenleg itt tartunk. A későbbiekben szeretnénk ezekre az adatokra építve új módszerekkel készített árindexeket számolni” – mondta a szakértő. Az OPG forgalmi adatokat ugyancsak tervezik majd egyéb statisztikákhoz felhasználni. Ez viszont nem tudja kiváltani – nemzetközi tapasztalatok alapján sem – a hagyományos adatfelvételi módszert a háztartások fogyasztási szerkezete kapcsán.

Lapunk kérdésére a szakértők elmondták, hogy a mesterséges intelligenciát is alkalmazzák már, a fogyasztóiár-statisztika területén legfőképpen kódolási feladatokra. Ezek az eszközök jelentősen gyorsítják az adatok feldolgozását és hozzájárulnak a hatékonyabb munkafolyamatokhoz. Cseh Tímea megjegyezte, hogy az adatközlésük így is gyorsnak tekinthető, az inflációs gyorstájékoztató a leggyorsabb statisztika, az üzemanyagárak árváltozását követő kísérleti statisztika pedig nagyon sűrűn, heti rendszerességgel jelenik meg. Az új technológiákat sok esetben először a kísérleti statisztikák terén vetik be, ha pedig beváltak, fokozatosan építik be a bevett, széles körben alkalmazott hivatalos módszerek közé. Tehát az új technológiák bevezetése a statisztikába annak eszköze, hogy a Hivatal még gyorsabban és pontosabban tudjon képet adni a gazdasági és társadalmi folyamatokról.

Címlapkép és fotók: Gosztola Judit / Pénzcentrum