Váratlan nyugdíjkorhatár-csökkentés jöhet Magyarországon? Ez mindent átírna, százezernyi idős magyarnak lenne megváltás

A társadalom öregedése egyre nagyobb nyomást helyez a nyugdíjrendszerekre, az OECD pedig Magyarország esetében is változtatásokat sürget a hosszú távú finanszírozhatóság érdekében. A szervezet idei országjelentése viszonylag bőkezűnek írja le a magyar rendszer által biztosított ellátásokat, és kiemeli a nők korábbi nyugdíjba vonulásának lehetőségét, valamint a pluszhavi nyugdíjkifizetéseket. Az ismertetett előrejelzés szerint 2025 és 2070 között a nyugdíjkiadások GDP-hez viszonyított aránya 4,4 százalékponttal emelkedhet. A fenntarthatóság javítására ezért a nyugdíjkorhatár és a nők kedvezményes nyugdíjazási feltételeinek várható élettartamhoz kötését, illetve a 13. és 14. havi ellátás összegének felső korlátozását is javasolja.

A jelentés állításaival kapcsolatban kikértük Farkas András azaz a „Nyugdíjguru” véleményét. A szakértő a Pénzcentrumnak többek között arról is beszélt, hogy mennyire tekinthető bőkezűnek a magyar nyugdíjrendszer, indokolt-e a kedvezmények korlátozása, és milyen változtatások javíthatnának tartósan a nyugdíjasok helyzetén.

Kevésnek tartja a magyar nyugdíjkiadásokat

Farkas András a hosszú távú előrejelzés értékelését azzal kezdte, hogy szerinte a vitából nem maradhat ki Magyarország jelenlegi helye az európai mezőnyben. Az általa idézett összevetésben hazánk a 27 uniós tagállam közül a 25. helyen áll a GDP-arányos nyugdíjkiadásokat tekintve: a magyar ráfordítás 7,5–7,7 százalék, szemben a 10,9 százalékos uniós átlaggal.

Az OECD aggodalma az én megítélésem szerint rendkívül megalapozatlan és fölöslegesen kelt pánikot.

A szakértő szerint ebből az összehasonlításból az következik, hogy a magyar nyugdíjasok szempontjából a ráfordítások növelése lenne kívánatos, legalább az uniós átlag megközelítéséig. A nyugdíjkiadások emelkedése ezért önmagában nem olyan fejlemény, amelynek megakadályozására törekednünk kellene.

A 13. és a teljes összegűvé váló 14. havi nyugdíj, valamint a Nők 40 költsége együtt hozzávetőleg 1800 milliárd forintos éves tétel - hívta fel a figyelmet Farkas András, aki a nők kedvezményes nyugdíját részben járulékfedezet nélküli kiadásnak tekinti. Bár ez jelentős összeg, de e juttatásokkal együtt is az uniós összehasonlításban keveset költő országok közé tartoznánk.

A költségvetés állapotáról szólva a szakértő hangsúlyozta: a hiány rendezését nem lehet egyszerűen a nyugdíjasoknak járó juttatások visszafogásával azonosítani.

Emelés helyett átmenetileg csökkenteni kéne a nyugdíjkorhatárt

A nyugdíjkorhatár várható élettartamhoz kötésével ugyanakkor elvben egyetért a Nyugdíjguru. Szerinte egy ilyen automatikus szabályra Magyarországnak is szüksége lenne, ennek bevezetése azonban a hazai életkilátások mellett nem indokolna azonnali korhatáremelést.

Ennek körülbelül tíz évig nem is lenne érdemi emelő hatása.

- hangsúlyozta hozzá Farkas András.

Érvelésének alapja a magyarok rövidebb várható élettartama. Mint kiderült, az uniós átlaghoz képest 4,4 éves lemaradásban vagyunk, egyes országokkal szemben pedig ennél is lényegesen nagyobb a  különbség.

Ezért a korhatár 62 évről 65 évre emelése során a nyugdíjba vonulás életkori határa gyorsabban nőtt, mint amennyit a hazai életkilátások javulása indokolt volna.

Több alkalommal javasoltam, hogy ideiglenesen 2035-ig csökkentsük le 64 évre a magyar nyugdíjkorhatárt

– mondta Farkas András, aki különösen a férfiak szempontjából tartaná a lépést méltányosnak.

Az ő rosszabb életkilátásaik miatt jelenleg túl rövid idő marad arra, hogy a korhatár betöltése után valóban élvezhessék a nyugdíjas éveket.

A Nyugdíjguru szerint hibás megközelítés pusztán azt szabályozni, hogy hány éves kortól fizessen az állam ellátást: azt is figyelembe kellene venni, várhatóan mennyi időt tölthetnek nyugdíjban az érintettek. Sőt, a szabályozás helyes iránya az lenne, ha a feltételeknél figyelembe vennénk a 65 éves korban várható további élettartamot is.

Ez azt mutatja meg, hogy aki már megérte ezt az életkort, átlagosan még hány életévre számíthat. Az is lényeges, hogy az automatikus szabály mindkét irányban működjön: az életkilátások romlása esetén a korhatár is csökkenhessen.

- ecsetelte kérdésünkre a nyugdíjszakértő, aki a koronavírus-járvány tapasztalatait hozta fel arra, miért nem szabad biztosra venni a várható élettartam folyamatos emelkedését.

A finn megoldásra hivatkozva olyan rendszer lenne jó Farkas András szerint, amelyben a korhatár nem kizárólag felfelé mozdulhat el. Az élettartamhoz kötés ugyanis akkor méltányos, ha a kedvezőtlen változásokat is követi.

EZ IS ÉRDEKELHET

Költséges hobbi a gyerekvállalás: csak a gyerektelen magyarok sarcolása hozhat új nyugdíjrendszert?

Az egész nyugati világban növekvő probléma a demográfiai válság. Hazánkban viszont különösen nagy a baj, hiszen nagy kérdés, meddig bírja el ezt a gazdaság.

Látszanak a Nők40 gyengepontjai

A Nők 40 mögött helyes törekvés áll: a gyermeknevelést, a háztartásvezetést és a nőkre háruló láthatatlan munkát a nyugdíjrendszerben is el kell ismerni - mondta Farkas András, aki hozzáteszi:

Más országokban ezt például a felnevelt gyermekekhez kapcsolódó nyugdíjjogosultságokkal vagy a családtagok közötti jogosultságmegosztással kezelik.

Magyarországon a korábbi nyugdíjba vonulás lehetősége tölti be ezt a szerepet, ezért indokolt, hogy a nők kedvezőbb elbírálást kapjanak.

A Nyugdíjguru a konstrukció problémáját abban látja, hogy a korábbi igénybevételhez nem kapcsolódik levonás, és külön életkori korlát sem szabja meg, legfeljebb hány évvel a 65 éves korhatár előtt lehet élni a lehetőséggel - a jogosultságot megszerző, nagyon fiatalon munkába álló nő így akár 56–57 évesen is nyugdíjba vonulhat.

A jellemző igénybevételi életkor viszont inkább 62 év körül van, ami így is három évvel előzi meg az általános korhatárt.

A külföldi példák szerint a korhatár előtti nyugdíjba vonulásnak ára van: minden előrehozott évhez 5–6 százalékos, tartós levonás társulhat. Három évvel korábbi nyugdíjazásnál ez 15–18 százalékos csökkentést jelentene. A Nők 40 esetében nincs ilyen, kifejezetten a korábbi igénybevétel miatt alkalmazott levonás.

Farkas András úgy gondolja, egy ilyen korrekcióval jobban fenntartható lenne a rendszer biztosításmatematikai egyensúlya, vagyis az ellátás összege jobban igazodna ahhoz, hogy azt várhatóan hosszabb ideig folyósítják.

Ettől függetlenül én azzal maximálisan nem értek egyet, hogy nyírjuk ki ezt a kedvezményt a nők számára

– hangsúlyozta, hozzátéve, hogy a nőkre háruló többletfeladatok elismerésének egy átalakított rendszerben is meg kellene maradnia.

A 13. havi nyugdíjhoz hozzányúlni politikai öngyilkosság

A pluszhavi ellátásokról szólva Farkas András abból indult ki, hogy ezek politikai vállalásokként kerültek a rendszerbe.

A 14. havi nyugdíj fokozatos bevezetésének menetrendje a következőképpen alakul:

• 2026-ban egyheti,
• 2027-ben kétheti,
• 2028-ban háromheti összeggel számolnak,
• a teljes havi ellátás pedig 2029-től járna.

A szakértő becslése szerint egyheti nyugdíj kifizetése hozzávetőleg 150 milliárd forintot jelent. A 2027-es kétheti rész így mintegy 300 milliárd, a teljes havi összeg pedig körülbelül 600 milliárd forint lenne. 

Ezért a finanszírozásnál világosan kell látni, hogy a magyar rendszer tizenkét havi nyugdíjra épül. A további hónapok kifizetéséhez külön járulékfedezet nem társul, ezért azokat az általános adóbevételekből kell finanszírozni. 

A pluszhavi juttatásokat az érintettek korábbi járulékfizetése önmagában már fedezné.

- állítja a Nyugdíjguru, aki a 13. havi ellátás fennmaradásában ennek ellenére biztos, az ugyanis már beépült a nyugdíjasok gazdálkodásába és költési szokásaiba.

A még fokozatosan kiépülő 14. havi nyugdíjnál több változtatási lehetőség lenne, azonban a Tisza választási programjában annak megtartását is vállalta. Emiatt nem igazán számíthatunk arra, hogy a kormány éppen ezen a ponton kívánna szembemenni az ígéreteivel, még ha a szükséges forrás előteremtése nehézséget is okoz.

A pluszhavi juttatások megítélésében ugyanakkor Farkas szerint a nyugdíjasok jövedelmi helyzete a döntő. Ezek a kifizetések részben ellensúlyozzák a keresőkhöz képesti lemaradásukat, ezért a szerepüket sem lehet kizárólag a költségvetési kiadási sor alapján értékelni.

Külföldön is van pluszhavi nyugdíj, de eltérő szabályokkal

Arra is rákérdeztünk, mennyire magyar sajátosság, hogy egy tizenkét hónapból álló évben tizenhárom vagy tizennégy havi nyugdíjat fizetnek. A szakértő két eltérő példát emelt ki: az osztrák és a lengyel rendszert.

• Ausztriában a tizennégy havi nyugdíj a tizennégy havi bérezéshez kapcsolódik. Ebben a rendszerben a pluszbérhez társuló járulékfizetést is figyelembe kell venni, amikor az ellátás finanszírozását más országokéval hasonlítjuk össze.
• Lengyelországban pedig a pluszhavi juttatások mértékét a helyi minimálnyugdíjhoz igazítják. A megoldás lényege, hogy az extra kifizetés korlátozott, nem követi automatikusan, teljes összegben minden jogosult saját havi nyugdíját. A lengyel minimálnyugdíj pedig lényegesen magasabb a Magyarországon hosszú ideje változatlanul hagyott 28 500 forintos összegnél.

Farkas András hangsúlyozta, hogy a pluszhavi ellátásokat mindig az adott ország teljes rendszerében kell értelmezni.

A magyar kifizetéseket azért tartja indokoltnak, mert azok a nyugdíjasok relatív elszegényedését enyhítik, miközben megítélése szerint a teljes hazai nyugdíjráfordítás továbbra is alacsony marad uniós összevetésben.

Miért érzik a nyugdíjasok, hogy évről évre lemaradnak?

Az inflációhoz igazított nyugdíjemelés önmagában nem akadályozza meg a nyugdíjasok és az aktív keresők közötti különbség növekedését. Ez különösen azoknak feltűnő, akiknek öt, tíz, tizenöt vagy akár húsz éve állapították meg az ellátását.

Az inflációkövetés elvileg arra szolgál, hogy a nyugdíj vásárlóerejét megőrizze. A nyugdíjasok társadalmon belüli anyagi helyzetét azonban az is alakítja, mi történik közben a keresetekkel.

Minden olyan évben, amikor gyorsabban nőnek a keresetek, mint az infláció, akkor az aktív keresőknek a tényleges vásárlóereje az gyorsabban nő, mint a nyugdíjasok tényleges vásárlóereje, és ezért a nyugdíjasok és az aktív keresők közötti olló minden évben egyre szélesebbre nyílik

– fejtette ki a nyugdíjszakértő.

Állítása szerint az elmúlt tizenhat évből tizennégyben ez volt a helyzet. A nyugdíjasok így egyre kevésbé részesedtek abból az életszínvonal-javulásból, amelyet a keresetek infláció feletti növekedése lehetővé tett az aktívaknak. A 13. és 14. havi kifizetés enyhítheti ezt a különbséget, de szerinte önmagában nem képes ellensúlyozni a nyugdíjemelési szabályból következő tartós leszakadást.

Farkas arra is felhívta a figyelmet, hogy a relatív lemaradás mellett tényleges megélhetési szegénység is jelen van. Becslése szerint mintegy 700 ezer nyugdíjas ellátása nem éri el a relatív szegénységi küszöbnek tekinthető havi 180 ezer forintot, és körülbelül 300 ezren ennél is súlyosabb,  mélyszegénységi szint alatti nyugdíjat kapnak. Ezek az összegek magukra a nyugdíjakra vonatkoznak; a háztartások teljes jövedelmi helyzetét az egyéb bevételek és az együtt élők száma is befolyásolja.

A két problémát ezért egyszerre kellene kezelni: a legkisebb ellátásokból élőket kiemelni a legsúlyosabb nélkülözésből, és közben megakadályozni, hogy a már megállapított nyugdíjak folyamatosan távolodjanak a keresetektől.

A 120 ezres minimum csak akkor segít tartósan, ha később is emelik

A kormány nyugdíjterveit értékelve Farkas András több olyan vállalást is felsorolt, amely javíthatja az érintettek helyzetét. A nyugdíjminimum emelése mellett ide sorolta az alacsony ellátások sávos kiegészítését, a differenciált nyugdíjemelés lehetőségének megvizsgálását, valamint a Nők 40 és a pluszhavi juttatások megtartását.

A kormány augusztusi bejelentése szerint az öregségi nyugdíj legkisebb összege 2027. január 1-jétől emelkedne 120 ezer forintra. (Kormányzati bejelentés) A szakértő ezt a legszegényebb nyugdíjasokat segítő lépésként értékelte, de hangsúlyozta: nem elég egyszer rögzíteni egy új összeget.

Ha a szabály annyiban maradna, hogy 2027-től 120 ezer forint a minimum, az idővel ugyanúgy veszítene az értékéből, mint a 2008 óta változatlan 28 500 forintos határ. Farkas szerint ezért az új összeg mellé automatikus emelési szabályt is kell rendelni: legalább az általános nyugdíjemeléssel megegyező ütemben növelni kellene.

A differenciált nyugdíjemelés ettől különálló kérdés. Ennek lényege az lehetne, hogy az alacsonyabb nyugdíjak nagyobb, a magasabb ellátások kisebb mértékben nőnek. Farkas erre osztrák példát említett, de kiemelte: a kormányprogram ebben a tekintetben vizsgálatot ígért, nem egy már kidolgozott módszer azonnali bevezetését.

A szakértő arra számít, hogy a vállalások a következő évi költségvetésben is megjelennek, a tényleges hatásukat azonban a részletszabályok határozzák majd meg. A legkisebb nyugdíjak felzárkóztatása szerinte sokat segíthet, de tartós eredményhez a megemelt összegek későbbi értékét is védeni kell.

Óriási tévút a nyugdíjas SZÉP-kártya

A nyugdíjas SZÉP-kártyával kapcsolatban lényegesen kritikusabban fogalmazott a Nyugdíjguru, aki a program várható éves költségét hozzávetőlegesen 370 milliárd forintra tette. Szerinte azonban

a nyugdíjasokkal nem kártyázni kellene, hanem a nyugdíjukat kell emelni.

Az említett büdzséből a rendes nyugdíjemelésen felül körülbelül öt százalékpontnyi pótlólagos emelést lehetne finanszírozni, akár sávosan, az alacsonyabb ellátásoknak nagyobb segítséget adva.

Farkas András a különbséget abban látja, hogy a nyugdíjemelés beépülne a rendszeres ellátás összegébe, és a későbbi emeléseknek is alapot adna. A külön kártyás juttatás ezzel szemben elkülönül a havi nyugdíjtól, így szerinte kevésbé ad kiszámítható, tartós biztonságot.

Ráadásul a nyugdíjasok joggal tarthatnak attól, hogy egy ilyen támogatás később megszűnhet. Emiatt tartaná értelmesebbnek, ha ugyanaz az összeg a tényleges nyugdíjukat növelné.

Az infláció mellé a keresetnövekedést is beemelné

„Mindegyik hozzájárulhat egy kicsit a nehézségek enyhítéséhez” – válaszolta Farkas András arra a kérdésre, hogy összességében mennyire alkalmasak a felsorolt intézkedések a nyugdíjasok problémáinak kezelésére. A tartós leszakadás megfékezéséhez azonban szerinte az éves emelés szabályát kellene átalakítani. Olyan megoldást javasol, amely az infláció teljes ellensúlyozása mellett a reálkeresetek növekedéséből is részt juttat az időseknek.

Az interjúban több környező ország, köztük Lengyelország és Csehország gyakorlatára hivatkozott annak példájaként, hogy a nyugdíjemelésben a keresetek alakulása is szerepet kaphat. Magyarországon a megelőző évi nettó reálkereset-növekedés felének figyelembevételét vetette fel az inflációs emelés mellett. A reálkereset itt az árak változásának hatásától megtisztított keresetet jelenti, vagyis azt, mennyivel javult ténylegesen a fizetések vásárlóereje.

Egy ilyen szabály mellett a nyugdíjasok nem csupán a drágulás után kapnának kompenzációt, hanem a dolgozók anyagi helyzetének javulásából is részesednének. A keresetek és a nyugdíjak közötti távolság így a szakértő szerint tartósabban mérsékelhető lenne, mint különálló juttatásokkal.

A nyugdíjminimum megemelése a legnehezebb helyzetben élőknek adhat segítséget, a pluszhavi ellátások pedig többletforrást jelenthetnek az éves kiadásokhoz. Farkas András álláspontja szerint ezek hatását az tenné tartóssá, ha a rendszeresen folyósított nyugdíjak emelési szabálya is megváltozna. Enélkül az idősek kaphatnak újabb támogatásokat, miközben a keresőkhöz viszonyított lemaradásuk évről évre újratermelődik.